NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (2) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Alárendelés – mellérend
Sok esetben, amikor az indoeurópai nyelvek alárendelést alkalmaznak, a magyarban a mellérendelés a helyes. A mellékmondat a főmondat egyik mondatrészét fejti ki mondat formájában, a vonatkozó mellékmondat pedig időbeli, logikai előzményt vagy mellékes(nek ábrázolt) körülményt közöl. Ha egy mellékmondat nem erre szolgál, akkor álmellékmondat.
Hamis jelzői mellékmondatok
• Ebbe a megtévesztő környezetbe aztán becsalogatják a gyanútlan balekot, akit közben újból és újból kirabolnak.
Melyik balekot? Azt, akit kirabolnak? Nem, később rabolják ki. Az, hogy kirabolják, nem jelzője a baleknak. A nyugati nyelvek a vonatkozó névmási kötőszóval takarítják meg a két tagmondat közös mondatrészének megismétlését. Mi azonban meg tudjuk oldani a visszautalást a tárgyas ragozással:
Ebbe a megtévesztő környezetbe aztán becsalogatják a gyanútlan balekot, és közben újból és újból kirabolják.
• Méhek marták meg azt az asszonyt, akit válságos állapotban kellett kórházba szállítani.
A kórházba szállítás azonban nem (logikai) előzménye a méhtámadásnak, hanem következménye. Helyesen például:
Egy asszonyt olyan súlyosan megmartak a méhek, hogy válságos állapotban kórházba kellett szállítani.
• A küldöttség ezután a Hősök terére ment, ahol megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját.
Az időrend föl van cserélve: nem arra a Hősök terére ment a küldöttség, ahol előzőleg megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, hanem előbb odament, és utána koszorúzott. Ez a helyzet egyszerű mellérendelést kíván:
A küldöttség ezután a Hősök terére ment, és (ott) megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját.
(folytatása következik)
Előző rész:
