NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (41) RÉTEGEK, STÍLUSOK. Táji jelenségek
A nyelvjárások általában színesebbek, változatosabbak a budapesti nyelvnél, többletértékeiket érdemes megőrizni, közkinccsé tenni. Vannak a köznyelvi megoldásokkal egyenrangú más megoldások, nem árt, ha azokat mindenki megismeri és megérti: így egységesebb és gazdagabb is lesz a nyelv. Viszont vannak olyan nyelvjárási jelenségek, amelyek nem illenek a művelt nyelvezetbe.
Elsősorban azokat az elnagyolt megformálásokat érdemes pontosítani köznyelvi környezetben, amelyek a városi laza nyelvhasználatra is jellemzők. Ilyenek például:
cigeretta, ideglenes ~ idéglenes, āgusztus ~ agusztus; vót, mán ~ má (már), mér ~ mié ~ mé (miért), kő (kell), eccē ~ eccer (egyszer), ēmentem vagy ementem (elmentem); -rol/-röl, -tol/-töl, -bol/-böl vagy -ró/-rő, sőt –rú/-rű stb.; -ban/-ben helyett -ba/-be.
Tájszavak
A nyelvjárások legnagyobb értékei a tájszavak. Némelyik közismert, mások csak egy szűk területen használatosak. Köztudomású például, hogy a burgonyának (konyhanyelven krumplinak) vannak más elnevezései: pityóka, kolompér, s hogy a kukoricát némely vidékeken tengërinek hívják; tudjuk, hogy a köszméte és a piszke is egres. Vannak kevésbé ismert tájszavak, pl. ipërëdik (serdül, növekszik), dinkatök, úritök (sütőtök), herőce (csörögefánk), nadály (pióca), murok (sárgarépa), göbécs (kavics), pilinga (penge), melënce (vájt fatál).
A nyelvújítás gyakran merített a tájszavakból. Ma is érdemes lenne használatba venni a tájszavakat új (de az eredeti tájszó jelentésével rokon) fogalmak megnevezésére. Másfelől a tájszavaknak a köznyelvbe való átmentése növeli a szóválasztékot, gazdagítja a nyelvet.
(folytatása következik)
Előző részek:
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)
