Az orosz-ukrán háború valódi nyertesei és vesztesei (Vukics Ferenc jegyzete)

„Egy dolog biztos. Az ostoba cselekedeteket, az ostoba beavatkozásokat és az ostoba politikákat ostobák hajtják végre és ostobák támogatják.” – Jim Quinn amerikai konzervatív rádiós műsorvezető

Nem Joe Biden volt az egyetlen magas rangú személy, aki múlt héten hétfőn Kijevbe utazott, hogy találkozzon Volodimir Zelenszkijjel. Az ukrán elnök a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatóját, Kristalina Georgievát, és a pénzügyi óriás, a BlackRock képviselőjét, Larry Finket is fogadta az ukrán fővárosban. A következő volt a sorrend: BlackRock, Biden, IMF. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy az IMF-vezér bolgár közgazdászt a múlt évben azzal gyanúsították meg, hogy világbanki alkalmazottként adatokat manipulált egy jelentéshez, hogy Kínát kedvezőbb színben tüntesse fel.

Azt már régóta tudjuk, hogy az ukrán kormány kiárusítja az ország újjáépítését a világ legnagyobb vagyonkezelőjének, de arról kevesebbet halottunk, hogy kockázatmegosztó megállapodást kötött az ukrajnai befektetésekre a Világbank garanciaszervezetével az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD).

Az EBRD 2023 végéig 3 milliárd euró értékű külön befektetési programra vállalt kötelezettséget Ukrajna számára, és a keretből eddig 1,7 milliárd eurót helyezett ki az ukrán gazdaságba, emellett további 200 millió euró finanszírozást mozgósított partnerbankok bevonásával.

Az egykor a közép- és kelet-európai gazdaságok, valamint az egykori szovjet térség átalakulásának támogatására 1991-ben életre hívott londoni pénzintézet és a Multilateral Investment Guarantee Agency (MIGA) nevű, a Világbank-csoport által politikai kockázatok elleni biztosítások és hitelgaranciák nyújtására létrehozott pénzügyi szolgáltató először írt alá társfinanszírozási szerződést. Az EBRD londoni központja szerint az egyezmény értelmében a MIGA 200 millió dollárig terjedő kereskedelemfinanszírozásra nyújt garanciát a banknak, és így osztozik az EBRD által a kereskedelemfejlesztési program (TFP) alapján vállalt kockázatokban.

Az EBRD szerint a kockázatmegosztási megállapodás első kedvezményezettje Ukrajna lesz. Jelenleg a külföldi kereskedelmi bankok teljesen felhagytak az ukrajnai kereskedelemfinanszírozási tranzakciókkal járó közvetlen kockázatvállalással, és az EBRD ennek a helyzetnek az orvoslására jelentősen kibővítette a TFP-program ukrajnai mozgásterét.

Nemrégiben Rosztiszlav Surma, az ukrán kabinetfőnök helyettese egy interjúban fejtette ki véleményét, amely szerint a Nyugat nem fogja 700 milliárd dollárral segíteni Ukrajna újjáépítését. A helyettes kabinetfőnök véleménye szerint 700-750 milliárd dollárt kell beruházni az ukrajnai lerombolt javak újjáépítésébe. Azt azonban be kell látni, hogy a nyugati államoktól nem várhat Ukrajna ekkora segítséget.

A várható támogatás erősen korlátozott mértékűnek ígérkezik.

Legfeljebb néhány tízmilliárdról lehet szó, de biztosan nem százmilliárdokról. Ezért Ukrajna saját infrastruktúrát hoz létre a külföldi támogatások felhasználására, és ebből fogják majd finanszírozni az iskolák, kórházak, hidak újjáépítését.

Az ukrán vezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy Ukrajnába csábítsa a magántőkét minél nagyobb mennyiségben, közölte Surma.

Az ukrán kabinet tagja szerint a fő figyelmet az államgépezet működtetésére fordítják. Azt ugyanis nem írhatják elő a külföldi partnereknek, hogy mikor milyen célokra adjanak milliárdokat. A fontossági sorrendet az egyes régiókban a kormány dolga meghatározni.

Mit is jelent ez? Zelenszkij eladja az amerikaiaknak az ország újjáépítését, de mivel ez egy kockázatos megoldás, ennek garanciáit a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank fogja biztosítani. Az ország újjáépítéséhez szükséges pénzösszegeket, a magántőke bevonásának biztosítékait döntően az európai országok majd hitelből fogják biztosítani. Ha az „oroszok kiszámíthatatlansága miatt” az üzlet nem jön össze, akkor nekünk kell majd kifizetni az elmaradt profitot is.

Érdemes felidézni azt is: Mitch McConnell, a Republikánus Párt szenátusi frakcióvezetője még tavaly novemberben beszélt arról, hogy az „Ukrajnának nyújtott támogatásunk folytatása erkölcsileg helyes, de nemcsak az, hanem

közvetlen befektetés a kőkemény, hideg, amerikai érdekek mentén”.

Most az Egyesült Államok nem nagyon kockáztathat, mert már június elején példátlan mértékű fizetésképtelenséggel nézhet szembe, ha a kongresszus nem lép az adósságlimit felemelése érdekében.

Vagyis minden „nemzetállam” további hatalmas hiteleket fog felvenni annak érdekében, hogy újjáépítse és felfegyverezze Ukrajnát, valamint, hogy végtelen mennyiségű pénzt költsön a saját haderő fejlesztésére és a szankciók által szétvert gazdaság finanszírozására.

A háború és az üzlet kéz a kézben járnak Ukrajnában, ezért érdemes annak utána járni, hogy ki nyer, és ki veszít az Ukrajna körüli gazdasági háborúban.

Korábban már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel Az IMF szerint az orosz gazdaság gyorsabban fog növekedni, mint a szankciókkal sújtó európaiak c. írásunkban.

Bár az amerikai pénzügyminiszter szerint a szankciók „rendkívül negatívan hatnak” az orosz gazdaságra, a számok mást mutatnak. Janet Yellen az indiai Bangalore-ban, a G20 pénzügyminisztereinek tanácskozásán a magas orosz költségvetési hiányt nevezte meg az egyik legkomolyabb gondnak.

Közben a német szövetségi gazdasági minisztérium tovább akarja nehezíteni az Oroszország elleni szankciók kijátszását. Robert Habeck miniszter feljegyzése szerint ugyanis a külkereskedelmi adatok azt mutatják, hogy az EU-s szankciókkal sújtott árukat “jelentős mértékben” exportálják az EU-ból, így Németországból is, egyes harmadik országokba, onnan pedig Oroszországba. Berlin szerint ezért a következő, 11. szankciós csomagnak erre a problémára kellene fókuszálnia.

Az Oroszország befolyásolásának kudarcánál is meglepőbb, hogy a szankciók nem tudták megbénítani Oroszországot. Január végén, majdnem egy teljes évvel a szankciók bevezetése után a Nemzetközi Valutaalap jelentése azt prognosztizálta, hogy

az orosz gazdaság nem zsugorodni, hanem növekedni fog. És gyorsabban fog növekedni, mint az Oroszországot szankciókkal sújtó európaiak.

Míg az IMF előrejelzése szerint az orosz gazdaság 2023-ban 0,3%-kal, 2024-ben pedig 2,1%-kal fog növekedni, addig az Egyesült Királyság 0,6%-kal zsugorodik, Németország, Európa legfontosabb gazdasága pedig mindössze 0,1%-kal fog növekedni idén.

A tíz legerősebb gazdaságból kilenc 2023-ban zsugorodik, míg Oroszországé bővül. Az USA a 2022-es 2%-os növekedésről idén 1,4%-ra zsugorodik. Az euróövezet növekedése 3,5%-ról 0,7%-ra csökken.

Ez az előrejelzés azt sugallja, hogy a New York Times is nemrégiben helyesen állította azt, hogy "a nyugati nemzetek azon erőfeszítései, amelyek Moszkva gyengítésére irányulnak meghiúsulni látszanak". Arra is utal, hogy ezek a szankciók talán még pusztítóbb hatást gyakorolnak a szankciókat bevezető országokra, mint Oroszországra.

És a hosszú távú előrejelzés sem jobb. Az orosz olajra decemberben bevezetett árplafon alig változtatott a piacon. Az IMF-jelentés szerint "a 7-es csoport jelenlegi olajárplafon szintjén az orosz nyersolajexport volumenét várhatóan nem befolyásolja jelentősen, mivel az orosz kereskedelem továbbra is átirányul a szankciókat alkalmazó országokból a szankciókat nem alkalmazó országokba". Az orosz olajexport 2023 első hónapjában hat hónapja a legmagasabb bevételeket produkáló időszak volt, és magasabb, mint 2021 hasonló időszakai.

Kína Oroszországból származó kőolajimportja rekordmagas szintet ért el. India most 33-szor annyi orosz olajat importál, mint egy évvel ezelőtt. Oroszország most Kína és India vezető olajszállítója. Szaúd-Arábia több mint kétszeresére növelte orosz olajimportját.

Az ukrajnai háború már több, mint egy éve tart. Az oroszok nem arattak katonai győzelmet, de a Nyugat sem érte el céljait gazdasági fronton. Amikor Oroszország megszállta Ukrajnát, az Egyesült Államok és európai szövetségesei bénító szankciókat ígértek, amelyek térdre kényszerítik és visszavonulásra kényszerítik Oroszországot.

A nyugati szankciók egy új vasfüggönyt emelnének, több száz mérföldre keletre a régitől, elválasztva az elszigetelt, legyőzött, csődbe ment Oroszországot az újraegyesült, diadalmas és virágzó Nyugattól. Oroszország azonban nem csak a gazdasági támadást állta ki, de a szankciók visszaütöttek – és éppen azokat az országokat sújtották, amelyek kivetették azokat.

Az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók csökkentették a globális kőolaj- és földgázellátást, de az árakat is felhajtották. Így Oroszország profitált a magasabb árakból, még akkor is, ha exportjának volumene csökkent.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelentése szerint Oroszország gazdasága 2022-ben csak 2,2%-kal zsugorodott, szemben a korábban általa prognosztizált 8,5%-os zsugorodással, és a megismételt előrejelzések szerint 2023-ban ténylegesen 0,3%-kal fog növekedni.

Ezzel szemben Ukrajna gazdasága 35%-kal vagy annál is nagyobb mértékben zsugorodott, annak ellenére, hogy a nagylelkű amerikai adófizetők 46 milliárd dolláros gazdasági támogatást nyújtottak, a 67 milliárd dolláros katonai segélyen felül.

Az európai gazdaságok is megsínylették a válságot. A megismételt jelentés szerint a 2022-es 3,5%-os növekedés után az euróövezet gazdasága várhatóan stagnálni fog, és 2023-ban csak 0,7%-kal fog növekedni, míg a brit gazdaság az előrejelzések szerint 0,6%-kal fog csökkenni. Németország jobban függött az importált orosz energiától, mint a többi nagy európai ország, így a 2022-es szűkös 1,9%-os növekedés után 2023-ban elhanyagolható, 0,1%-os növekedést jósolnak neki. A német ipar 2023-ban mintegy 40%-kal többet fog fizetni az energiáért, mint 2021-ben.

Az Egyesült Államokat ez kevésbé érinti közvetlenül, mint Európát, de növekedése a 2021-es 5,9%-ról 2022-ben 2%-ra zsugorodott, és az előrejelzések szerint tovább csökken, 2023-ban 1,4%-ra, 2024-ben pedig 1%-ra.

Eközben India, amely semleges maradt, miközben kedvezményes áron vásárolja az olajat Oroszországtól és az előrejelzések szerint 2023-ban és 2024-ben végig fenntartja a 2022-es, évi 6% feletti növekedési ütemét.

Kína szintén profitált abból, hogy kedvezményes áron vásárolt orosz olajat, és hogy 2022-ben 30%-kal nőtt az Oroszországgal folytatott kereskedelem. Kína gazdasága idén várhatóan 5%-kal növekszik.

Más olaj- és gáztermelők is váratlan nyereséget kaszáltak a szankciók hatásaiból.

Szaúd-Arábia GDP-je 8,7%-kal nőtt. Ez a legjelentősebb növekedés a nagy gazdaságok közül, miközben a nyugati olajvállalatok és a bankok 200 milliárd dollárnyi nyereséget könyvelhettek el:

Az ExxonMobil 56 milliárd dollárt keresett, ami minden idők rekordja egy olajvállalat esetében, míg a Shell 40 milliárd dollárt, a Chevron és a Total pedig egyenként 36 milliárd dollárt. A BP "csak" 28 milliárd dollárt keresett, mivel bezárta oroszországi tevékenységét, de így is megduplázta 2021-es nyereségét.

Az amerikai LNG (cseppfolyósított földgáz) szállítók, mint a Cheniere, és az olyan vállalatok, mint a Total, az Egyesült Államokból származó gázzal helyettesítik Európa kieső orosz földgázellátását. Mindezt az amerikai fogyasztók által fizetett árak mintegy négyszereséért.

Érdekes módon a „zöldeket” már nem érdekli a rétegrepesztéssel előállított gáz „borzalmas éghajlati hatása”.

Az enyhe európai tél és a háztartásoknak és vállalatoknak nyújtott 850 milliárd dolláros európai kormányzati támogatás visszavitte a kiskereskedelmi energiaárakat a 2021-es szintre, de csak azután, hogy 2022 nyarán az árak ötször magasabbak voltak az előző évinél.

Míg a háború rövid távon helyreállította a korábbi rendet (Európa alárendelt állapotát az amerikai hegemóniának), a háború hosszú távon egészen más eredményt hozhatnak. Emmanuel Macron francia elnök megjegyezte:

"A mai geopolitikai kontextusban az Ukrajnát támogató országok között két kategória jön létre a gázpiacon: azok, akik drágán fizetnek, és azok, akik nagyon magas áron adják el... Az Egyesült Államok olcsó gázt termel, amit magas áron adnak el... Nem hiszem, hogy ez barátságos lépés lenne".

Még barátságtalanabb cselekedet volt a Németországba orosz gázt szállító Északi Áramlat vezeték elleni szabotázsakció. Seymour Hersh jelentése szerint

a vezetékeket az Egyesült Államok robbantotta fel Norvégia segítségével. Ez az a két ország, amely kiszorította Oroszországot Európából, és egyből a két legnagyobb földgázszállítóvá lépett elő.

Ez, valamint az amerikai gáz magas ára kiváltotta az európai közvélemény haragját. Az első sokk után hosszú távon az európai vezetők arra a következtetésre juthatnak, hogy a régió jövője a politikai és gazdasági függetlenségben rejlik. Az ellene katonai és gazdasági támadásokat indító országoktól kell megvédenie magát és ebbe bizony az Egyesült Államok is beletartozik.

Az ukrajnai háború másik nagy nyertesei természetesen a fegyvergyártók lesznek, akiket globálisan az amerikai "nagy ötös" ural: a Lockheed Martin, a Boeing, a Northrop Grumman, a Raytheon és a General Dynamics. Az Ukrajnának eddig küldött fegyverek nagy része az Egyesült Államok és a NATO-országok meglévő készleteiből származott. A kongresszus decemberben felhatalmazást adott a még nagyobb új készletek létrehozására, de az ebből eredő szerződések még nem jelentek meg a fegyvergyártó cégek értékesítési adataiban vagy profitkimutatásaiban.

A Reed-Inhofe féle pót törvénymódosítás a 2023-as pénzügyi évre szóló, a nemzetvédelmi felhatalmazásról szóló törvényre hivatkozva engedélyezte a versenytárgyalás nélküli szerződések megkötését az Ukrajnába küldött fegyverkészletek "sürgős feltöltésére" hivatkozva.

A valóságban azonban a beszerzendő fegyverek mennyisége akár 500:1 arányban is meghaladja az Ukrajnába szállított mennyiséget. Marc Cancian, az OMB korábbi vezető tisztviselője így nyilatkozott két hónappal ezelőtt: "Ez nem azt helyettesíti, amit [Ukrajnának] adtunk. Hanem készleteket halmozunk fel egy jövőbeli nagy szárazföldi háborúhoz [Oroszországgal]".

Mivel a fegyverek még csak most kezdtek el legördülni a gyártósorokról, hogy ezeket a készleteket létrehozzák, a fegyveripar által várt háborús nyereség nagyságrendjét egyelőre a részvényárfolyamok 2022-es emelkedése tükrözi a legjobban:

A Lockheed Martin részvényeinek értéke 37%-kal, a Northrop Grumman 41%-kal, a Raytheon 17%-kal és a General Dynamics 19%-kal nőtt.

Míg néhány ország és vállalat profitált a háborúból, a konfliktus színhelyétől távol eső országok a gazdasági következményekkel küzdenek. Oroszország és Ukrajna a világ nagy részének kritikus búza-, kukorica-, étolaj- és műtrágyaszállítói voltak.

A háború és a szankciók hiányt okoztak mindezekből az árukból, valamint a szállításukhoz szükséges üzemanyagból. Ez a globális élelmiszerárakat minden idők legmagasabb szintjére emelte.

A háború vesztesei a „Globális Dél” országainak lakói, akik eddig jelentős mértékben függtek az Oroszországból és Ukrajnából származó élelmiszer- és műtrágyaimporttól. Egyiptom és Törökország az orosz és ukrán búza legnagyobb importőrei, míg egy tucatnyi más, rendkívül sebezhető ország búzaellátása szinte teljes egészében Oroszországtól és Ukrajnától függ. Banglades, Pakisztántól, Laosz, Benin, Ruanda és Szomália éhséglázadások elé nézhet. Tizenöt afrikai ország 2020-ban búzakészletének több mint felét Oroszországból és Ukrajnából importálta.

Az ENSZ és Törökország által közvetített Fekete-tengeri Gabonakezdeményezés enyhítette az élelmiszerválságot néhány ország számára, de a megállapodás továbbra is bizonytalan. A nyugati szankciók még mindig akadályozzák az orosz műtrágyakiviteleket, amelyek a gabonakezdeményezés értelmében mentesülnének a szankciók alól. Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius főnöke február 15-én az Agence France-Presse-nek azt mondta, hogy az orosz műtrágyaexport felszabadítása "a legmagasabb prioritású ügyek közé tartozik".

Az ukrajnai mészárlás és pusztítás egy éve után kijelenthetjük, hogy ennek a háborúnak a gazdasági nyertesei: Szaúd-Arábia, az ExxonMobil, az olajipar óriáscégei, a Lockheed Martin és a Northrop Grumman.

A vesztesek mindenekelőtt Ukrajna feláldozott népe, a front mindkét oldalán harcoló katonák, és a családok, akik elvesztették szeretteiket és a jövőbe vetett reményüket. A vesztesek között mindenhol a dolgozó és viszonylag alacsony jövedelmű szegény emberek vannak. A korábban a militarrizmus és a háborúk ellen tüntető zöld és liberális csoportokat már nem érdekli az sem, hogy a Föld légköre és éghajlata fel lett áldozva a háború istenének. Ennyire kell őket komolyan venni.

A nyugati médiából nem látszik, de a háború második évébe lépve világszerte egyre nagyobb a felháborodás és egyre többen követelik, hogy a konfliktusban részt vevő felek megoldást találjanak.

Lula brazil elnök szavai híven tükrözik ezt a feszült hangulatot. Amikor Biden elnök nyomást gyakorolt rá, hogy küldjön fegyvereket Ukrajnába, azt mondta: "Nem akarok csatlakozni ehhez a háborúhoz, hanem véget akarok vetni neki."

António Guterres, az ENSZ-főtitkára szerint „minél tovább tartanak a harci cselekmények, annál nehezebb lesz az újjáépítés munkája”.