17 év fegyházra ítélték Budaházyt, 15 vádlottat terrorcselekmény miatt szabadságvesztéssel sújtottak

Tisztelt Olvasó!

Egy újságírónak nem szabad maga alatt lennie, de én most magam alatt vagyok. Kérem, a részleteket olvassák el a Vadhajtások oldalán, Gaudi-Nagy Tamás telefonos beszámolója alapján.

Ott voltam az ítélethirdetéskor, de annyira letaglózott, hogy kénytelen voltam leülni s a padra hajtani fejem. Sokára tudtam csak felállni, s elviselni a bíró hűvös, érzelemmentes darálását – igen, szó szerint 17 élet kegyetlen és igazságtalan bedarálását. Akadt két felmentés is, de ők sem lesznek boldogak ettől.

Néhány állandóan visszatérő képpel küszködöm. Az egyik pár héttel ezelőtti, amikor éppen a kanadai kamionos szabadságharc egyik főszervezőjét bilincselték meg. Tamara Lich az egész tüntetés során mutatott bátor és higgadt viselkedésével, nem különben a nem sokkal a letartóztatása előtt készült felvételen látható, könnyek áztatta arcával minden szeretetünkre és nagyrabecsülésünkre méltónak mutatkozott. Szemben Kanada első számú vezetőjével, aki éppen azzal az elképesztő pökhendiségével és fölényes mosolyaival verte át a kanadai parlamenten a tüntetőkkel szembeni büntető törvények meghozatalát, ahogy most ez a büntető bíró hirdette ki az ítéletet, s rendelte el a háborgó közönség kivezetését, köztük Gaudi-Nagy Tamás eltávolítását. Amikor Gonda László odakiáltott a bírónak, hogy ő nem csinált semmit, meg sem szólalt, van arra jogszabály, hogy vele ezt tehetik? – a bíró mosolyogva bólogatott, még tollát is megpörgette néhányszor, de paragrafusok idézgetésébe nem bocsátkozott.

Teljhatalmú ura volt a teremnek.

Teljhatalmú parancsolója volt az üléstermet ellepő rendőröknek, terrorelhárító különítménynek.

Körbefogták Budaházy Gyurit és társait.

Neves szabadságharcosunk felesége, Berni áthajolt a korláton, a kezét nyújtotta férjeura felé. Gyuri kihajolt a terrorelhárítók gyűrűjéből, s így még sikeresen elérte asszonya érintését.

Lehet-e még vigasztalót találni, mondani Magyarországon?

A tegnapi, talán félmilliós tüntetés minden derűje szanaszét foszlott. Nem az igaz erő és a csodálatos igazság vonult ott végeláthatatlanul, s hallgatta aztán vezére és megmentője szónoklatát – hanem a félkegyelmű jóhiszeműség.

Még az épület előtt váltottam pár szót Budaházy Eddával, Gyuri szintén derék szabadságharcos testvérével. Némi szorongással felvetettem: nehéz elképzelni, hogy most, két héttel a választás előtt, a Fidesz megkockáztassa, hogy elítéljék Budaházyt és társait. Ha pedig mégis ez történne, abból egyenesen következik, hogy valójában nem a Fidesz vezeti az országot.

Hanem a járványcsinálók, a háborút csinálók.

A rejtett hálózat, a hamis szövedék.

A világ szabadságharcosainak elítélői, bedarálói.

Nagyon nehéz és nagyon fájdalmas ezt kijelenteni.

Reményt már csak az ébreszthet, ha Orbán Viktor nemcsak a választásokat akarja megnyerni, de a vörös bírók garázdálkodásának is megtalálja az ellenszerét. Akár a közkegyelem formájában. De ha ebben a kérdésben tovább folyik a lapítás, többé nem hihetjük, hogy itt, Magyarországon Orbán Viktor az első számú vezető. S akkor nekünk a továbbiakban teljes hiábavalóság a demokratikus választások színjátékaiba belefeledkeznünk.

Be kell látnunk, hogy valóban új világrendre van szükség.

Csak nem úgy, ahogy nekünk szánják...

Varga Domokos György