Tanuljuk együtt, milyenek vagyunk! (2.) Cser Ferenc és Darai Lajos: A magyarság embertanilag egysége

Az embertípusok alcsoportjait a testmagasság, a test robusztussága és a koponya jellemzői határozzák meg. Ma már a vércsoportok és bizonyos sejti átörökítő sajátságok is segítenek a csoportosításban. A sejti tulajdonság örökítők a történelem előtti embernél kevéssé jöhetnek számításba, csonttöredékek alapján nehezen meghatározhatók, de az AB0 vércsoport rendszer statisztikus elemzése már kézzelfogható eredményekre vezetett.

Embertani jellemzők

A koponya legfőbb jellemzői: hosszúság, szélesség, magasság és forma. A hosszúság a felülnézeti koponya legnagyobb méretét, a szélesség a koponya legnagyobb szélességét, a koponya jelzőszám pedig a szélesség és a hosszúság arányának a százszorosát jelenti, s így három alapvető típust különböztetnek meg: hosszú, rövid és közepes koponyát (koponyajelző kisebb, mint 75, nagyobb, mint 80, illetve 75-80). Testmagasságot tekintve alacsony és magas típust tartanak nyilván. A test felépítése lehet robusztus és vékony (ﬁligrán, gracilis). A testhosszúság arányában is vannak különbségek. Melegövi típusoknál általában a láb hosszú a törzshöz képest, a hidegövieknél ez fordított.

Biológiailag az emberiség egyetlen fajhoz tartozik, de ezen belül több alcsoportra (fajta) osztható fel. Öt alapvető csoportot különítenek el általában: veddo-ausztralid, europid (eurázsiai), mongolid, afrikoid és amerindid. Ez akár öt eredetre is utalhat, jóllehet az eredet kérdése ma még nyitott. A magyarság szempontjából az ötből kettőt kell ﬁgyelembe vennünk: az europidot és a mongolidot. Az utóbbi tipikusan hidegövi, azaz alacsony, rövid lábú, széles, lapos arcú, gracilis típus, több vonatkozásban rokona a neandervölgyinek, aki szintén rövid lábú, széles arcú, de az arca nem lapos, és robusztus testfelépítésű, vastag csontú. A cromagnoid A típus magas, a B alacsony, előbbi nyugat-, utóbbi közép- és kelet-európai előfordulású, nálunk északon, és a Kárpátokon túl, a szlávoknál, a ﬁnneknél. E két embertípus a nyugat- és közép-európai őshonos neandervölgyi és a kaukázusi ember keveredésével jöhetett létre.

Az ’átlagos’ magyar nő és férfi mai internetes anyagról.[1]

A jelenkori magyarságot többségében a rövid és közepesen rövid fejű, széles arcú ember típus jellemzi. A testalkatot tekintve a közepesen magas alkat, s inkább nehéz, mint vékony csontozat a jellemző. Ezzel szemben a környező ún. indoeurópai embereket a vékony csontozat, hosszú fej és keskeny arc uralja. Egyik népesség sem homogén, egész Európa lakossága kifejezetten kevert típusú, csak az átlagok jelzik a különbséget. A magyarság típusai összevethetők Közép-Ázsia jelenkori lakosságával, akiket ugyancsak a rövid fej és a mérsékelten közepes testmagasság jellemez, de ebből nem arra kell következtetni, hogy a magyarság eredete Közép-Ázsia, mert a robusztus csontozat, a széles arc, és emiatt a közepes, ill. rövid fej nem föltétlenül visz el minket Közép-Ázsiába, mert ugyane típusok a Kárpát-medence jégkorszaki cromagnon típusú emberének az utódai.

Vércsoporti jellemzők

A 0 Európa őslakosságának vércsoportja, az AB a Kárpát-medenceieké, az A a kaukázusi beáramlóké, a B a Távol-Keletről később bevándorlóké. Az AB nem keveredéssel jött létre, hanem mutáció eredménye. A B nem csupán a ‘népvándorlással’ jött Ázsiából, mert sokkal korábban már eléggé elterjedt sok helyütt. Az amerikai indiánoknál nem fordul elő az ázsiaiaknál gyakori B vércsoport, így előbbiek nem Szibéria felől települtek be.

Anatóliai eredetű lakosság csak a Földközi-tenger partjainál található. Európa őslakossága helyben maradt, nem cserélődött ki, a mezőgazdaságot átvette.

A vércsoportok aránya:

a 0 nálunk 27,23% (európai átlag: 34-38%),
az A: 43,65% (európai átlag: 42-50%),
a B: 19,12% (európai átlag: 12% – de ruthének: 21,6%, szlovákok: 17,7%, horvátok: 17,72, szerbek: 15,6, szlovének: 15,26, óegyiptomi: 15-17%, mai egyiptomi: 20%),
az AB: 10% (európai átlag: 4% – de szlovákok: 9,1%, ruthének: 9,9%, horvát és erdélyi román: 6%, óegyiptomi: 12-17%).

A magyar nyelvű etnikumban a környezetéhez képest kevesebb a 0-s vércsoport százalékos mennyisége, amit ellentételez az AB vércsoport szokatlan nagy százalékos részesedése. Az A és a B vércsoport megfelel a terület környezetében tapasztaltnak (40–20%). Ugyancsak nagy az AB vércsoport aránya a 0-hoz képest a ’honfoglalás’ előtti Kárpát-medencei leletekben, így megállapítható, hogy az AB mutáció a Kárpát-medencében jött létre. Ez a nagyon fontos szerológiai adat ugyancsak a magyarság Kárpát-medencei eredetének eléggé határozott jele.

Genetikai jellemzők

A genetikai és a régészeti adatok összevetése pontos műveltségi időrendet eredményezett. A fél-másfél millió éves modern ember egy csoportja Afrikából áramlott ki, a Földközi-tenger keleti medencéjében terjedt, majd a Kaukázus akkoriban melegövi völgyeibe telepedett, s elvándorolt az Indiai szubkontinens felé is. Az ausztrál ősember is legalább 60 évezredes. A déli ember mai európai részesedése kb. 8%, a többi a kaukázusi embert jelenti, aki Ázsiában szintén domináns. E hosszú idejű emberi tevékenység egyik fő helyszíne a Kárpát-medence, ahol mindkét európai genetikai ág megtalálható, s a hegyvidéktől a dombvidéken át a síkvidékig lakják be a terepet.

A régebbi több százezer éves, a vértesszőlősi és budai acheuli műveltség embere, melynek folytatása a százezer éves bükki és dunántúli moustieri, majd aurignaci műveltség, M173 vagy Eu18 génmutációként.

Az újabb a több tízezer éves gravetti műveltség embere, M17 vagy Eu19 génmutációként. Ez még ma is 60% bennünk. Az európai régészeti műveltségi szakaszok félmillió évtől indulnak tehát, és történelemmel leírt időszakig tartanak. A viszonylag késői többezer éves TAT jelű génmutáció ugyan erősen jelen van a rokonainknak tartott s ﬁnnugornak mondott népek embereiben, de belőlünk teljesen hiányzik.