Magyar vallásunk

Az aradi tizenhárom és a magyar szabadság szentsége cikket olvasva jutott az eszembe, hogy már 4-5 éve mondogatom: visszaáll még nagy Magyarország. Na nem politikailag, hanem "mentsvárnak". Egy másodlagos migráció indul/indult be, s ennek következtében a nyugat-európai országok elégedetlen lakossága özönlik a "kánaánba". Ők is magyarrá válnak, mint az aradiak. (Persze hoznak pénzt és összeköttetéseket is.) De itt nem csak az aradiakra kell gondolnunk, hanem a "hétköznapi" magyarokra is Hubaitól Munkácsiig.

Bátyámként tisztelt ("Királyhelmeci") Dobos László mesélte anno, hogy egy kórházi szobában két szlovák az utolsó óráit élte. Az egyik egy magyar papot hívott magához. A másik kérdőre vonta, hogy szlovák létére mi köze a magyarokhoz és a paphoz.

– Tudja-e, hogy mi az evolúció? – kérdezte a kérdőre vont.

– Tudom, de miért kérdezi?

– Mert én már magyar vagyok.– hangzott el a válasz.

Egy csíkszeredai diákom (Székely József Ede) mondotta egyszer. Tanár úr, lehet, hogy a magyarság eltűnik a föld színéről, de mint vallás megmarad.

Este világítsunk!