Varga Domokos: Krónikás ének 1958-ból

A húsából én nem ettem,

mint Dózsáéból társai,

akit tüzes trónon sütött

a győztes vajda, Báthori,

-

én csak a testét tapostam

ott, a Kisfogház udvarán,

hol földbe ásták tetemét

ama tizenhatodikán,

-

ezerkilencszázötvennyolc

júniusában: az övét,

Nagy Imréét s társaiét,

Maléterét és Gimesét,

-

félvén kivinni testüket

a 301-esbe még,

nehogy meglássa valaki

három halott friss sírhelyét.

-

Voltak azon az udvaron

---

Varga Domokos

KRÓNIKÁS ÉNEK 1958-BÓL

A húsából én nem ettem,

mint Dózsáéból társai,

akit tüzes trónon sütött

a győztes vajda, Báthori,

én csak a testét tapostam

ott, a Kisfogház udvarán,

hol földbe ásták tetemét

ama tizenhatodikán,

ezerkilencszázötvennyolc

júniusában: az övét,

Nagy Imréét s társaiét,

Maléterét és Gimesét,

félvén kivinni testüket

a 301-esbe még,

nehogy meglássa valaki

három halott friss sírhelyét.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Voltak azon az udvaron

olyan sétálórekeszek,

hegyükkel összeszaladók,

akár a tortaszeletek,

köztük betonfal, jó magas

emelkedett, s osztotta szét

a cellánként sétáltatott

rabok nyolc külön rekeszét,

hogy más cellák lakóira

pillantást se vethessenek,

hozzájuk ne szólhassanak,

még jelet se adhassanak.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

De aznap éjjel, június

hónap tizenhatodikán

a Nagy Imréék tetemét

vitték oda egymásután,

s dobták egy-egy sebtében vájt

sekély gödörbe hármukat,

kátránypapírral betekert,

alig kihűlt hullájukat,

s húztak rájuk földréteget,

hatvan- vagy nyolcvancentiset,

mint döglött ebet tüntet el

az ember, ha nagyon siet.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Nem sokkal később vittek át

a Fő utcából rabokat

a Kisfogház celláiba,

csupa ötvenhatosokat,

Nagy Imre vádlott-társait

s más perek elítéltjeit,

írókat is, Déry Tibort,

Háy Gyulát, Zelket, s engem is.

Én Háy-jal ültem, ővele

kísértek a sétáltató

fegyőrök a szűkre szabott

s nekünk mégis oly csodajó

fél órára – falak közé,

és mégis szabad ég alá,

szemünk hol végtelenbe vitt,

s alig néztünk lábunk alá,

s nem is sejtettük, hogy mi most

tán épp Nagy Imrén lépdelünk,

vagy egyik társa párhetes

holttestén járunk és kelünk –

s rajtuk tapos több más rab is,

még azok is, akik felett

a megfojtottakkal együtt

mondták ki az ítéletet;

s húsukból kik bár nem ettek,

mint Dózsáéból társai,

akit tüzes trónon sütött

a győztes vajda, Báthori,

de megtaposták testüket,

nem tudhatván: néhány arasz

föld rejti őket el csupán

ott, a Kisfogház udvarán.

(A versgyűjtemény várhatóan 2018. október végén jelenik meg

Benke László és Varga Domokos György szerkesztésében, a Hét Krajcár kiadó gondozásában.)