Lélekláng (Gavallér János verse)
- Gavallér János, Szilaj Csikó
- 2018. nov. 1.
- 1 perc olvasás
Gyertyát gyújtottam, nehéz szívvel,
egyedül. Anyám! Apám! Nem értetek.
Sírni támadt kedvem, könnyezek.
Elszorul a szívem, valamit érzek.
-
Belső fájdalom szorítja torkom,
szomjas vagyok, iszonyatosan szomjas.
Gyertyát gyújtottam, halottjaimnak,
hogy két nyugodt léleklángocskát lássak!
-
Két pici fényt. Egyformán égnek.
Nyugodt a lelkük. A sötét nagy égben.
Ennyi maradt nekem belőlük.
Két pici fény, s bennem nagy sötét űr.
Gavallér János
LÉLEKLÁNG
Gyertyát gyújtottam, nehéz szívvel, egyedül. Anyám! Apám! Nem értetek. Sírni támadt kedvem, könnyezek. Elszorul a szívem, valamit érzek.
Belső fájdalom szorítja torkom, szomjas vagyok, iszonyatosan szomjas. Gyertyát gyújtottam, halottjaimnak, hogy két nyugodt léleklángocskát lássak!
Két pici fényt. Egyformán égnek. Nyugodt a lelkük. A sötét nagy égben. Ennyi maradt nekem belőlük. Két pici fény, s bennem nagy sötét űr.
Anyám! Apám! Szülő vagyok, mégis gyerek. Arcomra száradt könnyetek. Sohasem szabadna, tudom, sírni, mégis, mégis értetek könnyezek.
Gyertyát gyújtottam, két pici fényt. Sokkal szebbek, mint a csillagok. Sírok, egyedül, két pici gyertya ég. Szívemben örökre ragyogtok.
2018.11.01.
