Advent – Különb, vagy stréber (Gavallér János versei)

Picit borzongással, hideg kopogtat, nyitott mellkassal beengednénk a fényt: Sugárzó üzeneteket fogni, vágyunk szaladni, örömünnep elé! Várjuk, álmaink beteljesedését! Számoljuk a heteket, napokat. Kapni szeretnénk! Istentől, kapni! Mástól nem várhatunk semmit, soha. Csodavárás az életünk és semmi adás. A felénk nyújtott kart eldobjuk, magunkba gubódzva álmodunk: Rituális gyertya gyújtás, képzelet (...)

---

Gavallér János

Advent

Picit borzongással, hideg kopogtat, nyitott mellkassal beengednénk a fényt: Sugárzó üzeneteket fogni, vágyunk szaladni, örömünnep elé! Várjuk, álmaink beteljesedését! Számoljuk a heteket, napokat. Kapni szeretnénk! Istentől, kapni! Mástól nem várhatunk semmit, soha. Csodavárás az életünk és semmi adás. A felénk nyújtott kart eldobjuk, magunkba gubódzva álmodunk: Rituális gyertya gyújtás, képzelet, visz önmagunk holnapjához közelebb. Legalább szeretteink felé mosolyt hoz a gyertya, az adventi koszorú. Felébred bennünk a fény, elfelejtett álom ölelés, nem akar szomorún aludni bennünk a szeretet. Figyelmeztetés: Ajándék az élet!

2018.12. 02.

Különb, vagy stréber

Különb, vagy stréber felel meg a perctörvényeknek? Láss csodát, világ! Gaz árulóké a hozsánna. Manna az égből mindenkor Júdás fizetsége. Csattog az ostor a becsület háton, félelem. Különb, vagy stréber alkalmazkodik, megalázón, rongy fizetséghez? A jövő már rég begubózott.

Ingyen kenyeret nem kér a tiszta szívű lélek. A stréber éber habzsol, vért szív, másokból él meg. Húzza szekerét a sorsába beletörődött. Begubózik, él. Nincs sors örök, öröklődött. 2018.12.05