NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (12) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Jelzői értékű határozó
A határozó az állítmány bővítménye, mégpedig elsősorban az igei állítmányé. Melléknévvel kifejezett mondatrészhez csak kivételesen kapcsolódik határozó, mégpedig mód- vagy mértékhatározó, pl. nagyon szép, nemesen egyszerű. Főnévvel kifejezett mondatrésznek (alany, tárgy, ragos, névutós főnévvel kifejezett határozó) a jelző a természetes kiegészítője.
• Ismét alkalmassá kell tenni a családokat a gyermekeiről és öregeiről gondoskodásra.
A gondoskodás főnév, tehát határozó nem kapcsolódhat hozzá. A határozót egy melléknévi igenév közbeiktatásával tudjuk jelzővé alakítani, mert az igenévnek már lehet határozója. A legegyszerűbb ilyen igenév a való.
Ismét alkalmassá kell tenni a családokat a gyermekeikről és öregeikről való gondoskodásra.
Tartalmasabb igenévvel (pl. történő) csak akkor éljünk, ha az nem mond ellent a mondat tartalmának.
Az indoeurópai nyelvekből terjedt el és terjed egyre inkább nálunk is az ún. jelzői értékű hátravetett határozó (már a neve is mutatja ellentmondásosságát):
• A támadás az amerikai flotta ellen nagy veszteségeket okozott.
Az ilyen szerkezeteket inkább valódi jelzővé kellene alakítani:
Az amerikai flotta elleni támadás nagy veszteségeket okozott.
A határozót ösztönösen a mondat állítmányára vonatkoztatjuk, ezért félreértést okozhat a jelző értékű határozó, különösen akkor, ha egy rag vagy névutó el is választja a főnevet a rá vonatkozó határozótól:
• A levelezést a szemben álló fél ügyvédjével továbbítjuk önöknek.
Ezt úgy érthetjük, hogy a szemben álló fél ügyvédje viszi el a leveleket, pedig ezt akarták mondani:
Továbbítjuk önöknek a szemben álló fél ügyvédjével folytatott levelezést.
A címek gyakran csonka mondatok, ezekben nem kifogásolhatjuk a hátravetett jelzői értékű határozót, pl. Ember a vadonban. Kifogástalan lehet felsorolásban, feliratban, leltárban, étlapban, állandósult kifejezésekben; kevésbé zavaró, ha a mondat végére kerül, és nem érthető másra. Néha a sok egyéb jelző miatt nehéz elkerülni a jelzői értékű határozót. Tótfalusi Istvánnak egy éppen ezt a jelenséget ostorozó mondatában is előfordul:
• A melléknévi szerepű határozók ilyen gépies átfordítása az angol nyelvből valódi és egyre gyakrabban felbukkanó idegenszerűség.
Pedig megoldható lett volna a hibáztatott szerkezet nélkül is:
A melléknévi szerepű határozóknak az angol nyelvből való gépies átfordítása valódi és egyre gyakrabban felbukkanó idegenszerűség.
(folytatása következik)
Előző részek:
