A Notre-Dame és a Nagy Testvér. Tisztelt Olvasó!

Nem is tudom, melyik esemény jelent nagyobb veszélyt jövőnkre nézve. Az, hogy majdnem teljesen leégett a párizsi Miasszonyunk templom, vagy az, hogy a YouTube algoritmusa álhírnek ítélte a tűzvészről megosztott filmeket, törölte őket, de hogy ne maradjanak bántó lyukak a helyükön, önhatalmúlag ugyanazt a fontosnak gondolt tartalmat töltötte fel mindenhova. Mégpedig ezt:

"Az Egyesült Államokat sújtó terrortámadás során az al-Kaida radikálisai két utasszállító repülőgépet térítettek el, majd azokat belevezették a New York-i Világkereskedelmi Központba (avagy World Trade Centerbe). Az ikonikus ikertornyok teljesen elpusztultak, több mint 3000 ember vesztette életét."

Tisztelt Olvasó!

Hatalomtechnikailag nehéz ennél egyszerűbbet és nagyszerűbbet elképzelni!

Első lépésként meg kellett teremteni a közösségi médiát.

Mivel a szabadság és a fontosság érzete szállhatja meg a világ szinte összes emberi egyedét, ezért – jóformán teljesen maguktól és magukból – felfoghatatlanul hatalmas információs csatornahálózatot hoznak (hoztak) létre, egész civilizált világunkra kiterjedően. E többé-kevésbé szabad elhasználású hálózatba boldog-boldogtalan beleönti a saját személyes értesüléseit, ismereteit, és boldog-boldogtalan leszívja a másokét.

Második lépésként, amikor már a fél világ rákapott a kétségkívül egyszerre olcsóra, élvezetesre és hasznosra, hatalomtechnikusként elkezdhetjük „felsőbb szempontok” szerint szabályozni hálónkat. Ha kicsit még meg is nehezítjük a csatornánkból való szabad kiszállást, nem kell tartanunk attól, hogy tömegesen hagyják ott káprázatosan gyümölcsöző (pénzfialó) termékünket. Szívják a fogukat, csendben vagy hangosan átkoznak, de úgyis maradnak. Lenyelik a kiszabott büntetéseket, az átmeneti eltiltásokat, amelyeket azért kell rájuk sózni, hogy tanuljanak meg rendesen viselkedni: „kulturáltan” éljenek a szabad szólás általunk biztosított határtalan lehetőségével. Vagyis ne éljenek vissza vele, s ne osszanak meg olyan gondolatokat, amelyek veszélyesen távol esnek a politikai és szellemi főáram üdvös csapásirányától.

S végezetül már csak egyetlen kicsi lépés marad hátra a gyönyörűséges, szívet borzongtató beteljesüléshez. Mi, hatalomtechnikusok – mint akik szívesen játszunk Nagy Testvért az emberiség kárára – összedugjuk fejünket, s nagy elhatározásra jutunk: egytől egyig népnevelésben részesítünk mindenkit, aki veszi a bátorságot, és egy nagyobb sokasághoz csatlakozva, olyan igehirdetésbe – hír, vélemény, eszme közlésébe – fog, amely nem része a szellemi, politikai főáramnak. Ezeket a megnyilvánulásokat mi, globálisan összeboronálódott Nagy Testvér, hamis hírnek ítéljük, és a magunk valóban hamis hírét, álláspontját nyomjuk a helyére! Miheztartás végett.

Tisztelt Olvasó! Az utóbbi évtizedek legnagyobb titkosszolgálati (és kormányzati) bűne, amit 2001. szeptember 11-én – az ikertornyokkal s a többi épülettel – elkövettek. Túl sok bizonyíték gyűlt már össze az évek során ahhoz, hogy ezeket könnyűszerrel félre lehessen seperni, ki lehessen takarítani a világból. De minek is? Hisz egyszerű kis algoritmusok segítségével semmi perc alatt akárhány vaskos hazugsággal el lehet lepni a világ legnagyobb információs terét. Szinte ingyen.

Mit számít, hogy az algoritmus a Notre-Dame dolgában most melléfogott? Túl új még. Nemcsak a jó népnek kell szoknia még, hanem a Nagy Testvéreknek is. Biztosak lehetünk benne, hogy e botrány nyomán nem az eltávolításán dolgoznak, hanem a fejlesztésén, tisztelt Olvasó...