Beavatkozik-e a Facebook az EP-választások tisztaságába (is)?
- Nagy Árpád, Magyar Nemzet
- 2019. máj. 9.
- 2 perc olvasás
A legegyszerűbb példával élünk a Facebook-féle cenzúrára bizonyítására. Bemutatunk egy letiltott hirdetést, amelyet a Századvég jelentetett volna meg. Így néz ki jelenleg a tiltott tartalom a „Hirdetéstár”-ban. Nyilvános, bárki ellenőrizheti:
Ott az ítélet, hogy azért került eltávolításra, mert nem felel meg a Facebook hirdetési szabályzatának. Mielőtt még bárki rasszista, pedofil vagy (jajistenem!) genderellenes, netán antiszemita vagy militáns gondolatok hirdetésével vádolná meg a Századvéget, kattintson rá a „Takarás eltávolítása és részletek megjelenítése” szövegre. Mert olyan förtelmes titokról van szó, hogy azt az avatatlan szemnek, kattintás nélkül látnia sem szabad…
S láss csodát!
Előkerül az 1-5 ezer(!) forinttal hirdetni kívánt tartalom, a Magyar Nemzetben megjelent Globalista könyörgés a cenzúráért című cikk. Ezt a cikket tehát még megmosolyogtató 1-5 ezer forinttal hirdetni is ellentétes a mindenható cenzor értékítéletével.
Hogy ez miért felháborító?
Idézzük ide Megadja Gábor (letiltott) cikkbéli zárógondolatait: „A Facebook-cenzúra a progresszív totalitarizmus legújabb projektje. A közösségi oldalak cenzúrája morálisan védhetetlen, hiszen lábbal tiporja a szólásszabadság alapelvét; politikailag veszélyes, hiszen tagadja a nemzeti szuverenitáson alapuló törvények és szabályok érvényességét. Továbbá megfoszt bennünket az igazság megismerésétől, mert annak teljes körű bemutatását tilalom alá helyezi. Igazság, szabadság, szuverenitás: ma ezek az értékek jelentik a tüskét a baloldali, technológiavezérelt, progresszív szép új világ szemében.”
Majd lépjünk egy lépéssel tovább, Varga Judit államtitkár megosztott gondolataira a Facebook központjáról, ahonnan – mint írja – az EP választási kampányt fogják kontrollálni, illetve máris kontrollálják: „Kiderült, hogy a Facebook mindenféle demokratikus felügyelet és transzparencia nélkül képes irányítani a politikai napirendet, kampányokat, híreket. Így a számonkérés és ellenőrzés lehetősége nélkül avatkozhat be az EP választásokba. No comment.”
Abban a pillanatban, amikor egy külföldi magánvállalat cenzora dönt(!) politikai kérdésekben úgy, hogy ezzel korlátozza a szólás szabadságát, joggal merül fel a kérdés, ki hatalmazta fel erre Mark Zuckerberget (illetve cégét), vagy az a kérdés, hogy ugyan miért találkozik fél év alatt másodszor Emanuel Macronnal, pontosan miről tárgyalt Angela Merkellel…?
Milyen háttéralkuk következménye az, hogy ilyen mélységig korlátozzák a vélemény szabadságát, hogy a Századvégnek még vicces ötezer forinttal sem szabad egy a szólás szabadságáról szóló Magyar Nemzet véleménycikket(!) hirdetnie?
És ez csak a kezdet! Mi lesz ennek vége?
A szabadsághoz, a szólás szabadságához szokott embernek agyrémnek tűnik, hogy vannak országok, amelyekben korlátozzák a Facebookot, a Google-t…, de előbb-utóbb minden demokráciának el kell döntenie, hogy aláveti-e magát a Google és Facebook (balliberális) cenzorainak, vagy biztosítja állampolgárai számára a cenzúrázatlan információhoz jutás lehetőségét.
