A keleti magyarok nyomaira bukkantak? Tisztelt Olvasó!
Az egész magyar sajtót bejárta a szenzációs hír: „A keleti magyarok nyomaira bukkanhattak az MTA kutatói”.
Voltaképpen dupla szenzáció rejtőzik benne. Az egyik, hogy mire bukkantak, a másik, hogy kik: az MTI kutatói ugyanis nem arról híresek, hogy tényszerűen és aprólékosan foglalkoznának a magyarság őstörténetével; hacsak azért nem, mert alkalmat kínál a megrendült finnugor rokonságelmélet igazolására.
E fanyalgó megjegyzés ellenére sincs kifogásunk egy efféle szenzáció közzététele ellen. Ami viszont mégis felkeltette a gyanakvásunkat, az az újságcímekbe belefoglalt meglepő bizonytalanság, „tudományos” feltételes mód: „bukkanhattak”. Hogyan is van ez? A tudomány felkentjei nem tényekkel, hanem puszta feltételezésekkel hozakodnak elő?
Ezért aztán érdeklődtünk, méghozzá egy számunkra „feltétlenül” hiteles őstörténésznél. Annyi rossz személyes élmény után nem kívánt ismét őstörténeti viták kereszttüzébe kerülni, ezért arra kért bennünket, válaszát név nélkül közöljük.
Íme, tisztelt Olvasó:
A válasz igen egyszerű: A hagyományos finnugor modell hibás, azok a nyelvrokonok nem nyelvi fa, hanem nyelvlánc alapján kerültek oda. Így fölösleges a genetikai kódban keresgélni, mert egyértelmű, hogy azok az M9 – mongóliai, kínai – ág termékei.
Az eredeti cikk címe még szerényebben fogalmaz, mint a gőzerővel nyomatott magyar ismertető:
„Y-chromosomal connection between Hungarians and geographically distant populations of the Ural Mountain region and West Siberia”, azaz „Y-kromoszóma kapcsolat a magyarok és az Ural-hegység és a Nyugat-Szibéria földrajzilag távolabbi populációi között”. (https://www.nature.com/articles/s41598-019-44272-6?fbclid=IwAR3BnRypI4iGQQSA9DUPOmENij-FoeQ5gtF7AmmLSi44aXej1-BshlnbrBA)
És az eredeti cikkben olyasféle következtetés sincs, mint a magyar változatban. Csak annyit tartalmaz, hogy ha egyszer van ez a közeli (finnugor) nyelvrokonság, és ezt annyira elismeri a tudomány, akkor kell keresni olyan genetikai részleteket, amelyek végső soron alátámasztják a rokonságot, még ha a fővonal elvetné is. Ám azok a kis részlettalálatok, amelyeket felmutatnak, nincsenek rendesen elhelyezve, a velünk kapcsolatos jelentőségük, helyesebben jelentéktelenségük nincs bemutatva, azért lehetett utat nyitni a szenzáció, a finnugor rokonság bizonyítása felé.
Pedig ha az Y kromoszóma „Phylogenetic tree of hg N3a4” táblázatukat megnézzük, ott is látható, hogy a legrégibb, 7000 éves mutációs réteg (szétválás) egyezik a fentebb említett nyelvlánc kezdetével, a szalagdíszes vagy vonaldíszes (kottafejes) kerámia népe innen való elindulásának idejével. A nyelvlánc ekkor még a Kárpát-medencén belülre ért.
Aztán az idő múlásával lettek újabb mutációk, amelyek nyelvlánci hatással előbb-utóbb elérték a távoli részeket. Ez pedig visszafelé nézve éppen hogy azt bizonyítja: a Kárpát-medencében 7000 éve azon a nyelven beszéltek, amelyet magyarnak nevezünk.
A szóban forgó esetben azért beszélek inkább csak nyelvi hatásról, mert ott az alapnépesség zöme a kínai-mongol (M9) mutációt hordozza csupán. És nagy a valószínűsége, hogy kulturálisan erős nép hatásáról van szó, amely az ottani alapnépességet a nyugatról odaérkezők részéről érte.
Azért sem jó a fent említett, magyarul megjelent cím, mert felszínes: keleti magyarokról sem beszélhetünk, ha a magyar népnév csak a 13. század óta ismert. Ez a szintén megjelent cím pedig végképp hamis, hazug: „Magyar és észt kutatók genetikai bizonyítékot találtak a magyarság ugor eredetére”. (https://qubit.hu/2019/05/28/magyar-es-eszt-kutatok-genetikai-bizonyitekot-talaltak-a-magyar-nyelv-ugor-eredetere?fbclid=IwAR1XfoYcCs-EfpgULESXQH1sQ-49RB2e2fcLXj8IiLalPt-ARc3IWX9D3sM) Eltúloz egy igen halvány kapcsolatot, melynek haloványsága éppen fordított származtatásra utal, mint amit a nyelvlánci kapcsolat alátámaszt az Ob folyón túlra. Volgán túli nyelvi kapcsolat pedig nincs is, csak ez a halvány genetikai, merthogy a Julianus korabeli magyar ajkú néprész jelen lett volna ott, és annak leszármazói genetikai nyomai maradtak fenn a mai baskír és volgai tatár genetikai állományban, azt bizonyítani kellene, de ez még nem történt meg, s az én véleményem szerint soha nem is fog megtörténni. Az említett táblán is ennek megfelelően késői elágazás szerepel.
Hát ennyit, tisztelt Olvasó, az MTA-s szenzáció igazságtartalmának valószínűségéről. Olyan ez inkább, mint a paraszt tehene. „Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes”. Holott valójában nem vemhes.
