A szeretet a létezés végleges alapját teremti meg – Hamvas Béla és a kereszténység
- Pálfy Dániel Ábel, mandiner.hu
- 2019. szept. 29.
- 1 perc olvasás
„A szeretet nem erkölcsi erény és nem vallásos érték és nem érzelem, hanem a létrontás erőinél magasabb erő – erőtlenség –, amely nem a lét alapállását igazítja helyre, hanem a létezés végleges alapját teremti meg.” Hogyan is viszonyult a magyar filozófus-író a kereszténységhez? Weiner Sennyey Tibor előadásán jártunk a fasori evangélikus templomban.
(...)
Hamvas azonban azt mondja, „amikor a kereszténység vallássá lett, univerzális jellegét elvesztette, mint minden hagyomány, amely vallássá válik. (…) A vallás nem szabadít fel többé, csupán védelmet nyújt, és nem az emberfölötti körökkel való érintkezést hozza, mindössze ezen a világon lehetőleg a terheken akar könnyíteni”.
Tehát Hamvas világosan különválasztja a kereszténységet mint hagyományt és mint vallást,
utóbbit pedig bírálja, talán azért, mert sokszor személytelenné idegeníti el és ezáltal megközelíthetetlenné változtatja a kereszténységet és Jézus alakját is – vélte Weiner Sennyey.
Úgy fogalmazott, „ahhoz, hogy a kereszténységet megértsük, a tudatlanságunkat, a dühünket kell felszámolni, s ezek a lépések azok, amelyek a belátáson keresztül az üdv és egy bölcsebb lét felé vihetnek. Az üdvöt hajszolni azonban ugyanolyan felesleges és téves, mint a megvilágosodást. Az üdv a keresztény beavatás révén érhető el leginkább. A keresztény beavatás kulcsa pedig: a szeretet”.
(...)
