TEGNAP TALÁLKOZTAM PILINSZKY JÁNOSSAL (Deli Mihály verse)

Nevetett, belém karolt, így ballagtunk a

Krisztina téri templomtól a Vérmező

felé / aki ismerte őt, azt hihette

...

egy eget rengető filozófiai

vagy vallási, vagy valami mélyenszántó

költészeti problémáról beszélgetünk

...

(Megnéztek engem is, vajon ki lehetek?)

Elárulom, semmi ilyesmiről nem volt

szó / a szél, felé fújta egyik versemet

...

Azért ereszkedett le, hogy megöleljen

Azt is mondta, vereseket ottan nemigen

olvasnak, inkább az illatukat érzik

(...)

..................................................................

..................................................................

---

Deli Mihály

Tegnap találkoztam Pilinszky Jánossal

Nevetett, belém karolt, így ballagtunk a

Krisztina téri templomtól a Vérmező

felé / aki ismerte őt, azt hihette

egy eget rengető filozófiai

vagy vallási, vagy valami mélyenszántó

költészeti problémáról beszélgetünk

(Megnéztek engem is, vajon ki lehetek?)

Elárulom, semmi ilyesmiről nem volt

szó / a szél, felé fújta egyik versemet

Azért ereszkedett le, hogy megöleljen

Azt is mondta, vereseket ottan nemigen

olvasnak, inkább az illatukat érzik

De ő, és még néhányan, figyelnek erre

Megnyugtatott és oldalba bökött: ne is

törődjek ezzel / a vers a földön fontos

Amíg írom, magamra gondoljak bennük:

ha elég mélyre jutok, meglátom, miért

Mindenki gyerek marad, kár okoskodni

Növekedvén is ezt tartsam jól szem előtt

Egy csók, az ostya, vagy kifordult beleink:

szent játékok hétköznapjaink poklában

Ennél többet nem közölhetett / szelíden

elmosolyodott és a fülembe súgta:

„A pokol benned van, majd ne hozd magaddal”

Régóta sejtem / jólesett, hogy kimondta

Összenevettünk / sétáltunk a Széll Kálmán

tér felé / hogy milyen visszalépni? milyen

az Isten? és hogy érzi magát odaát? –

szóba se került / bandukoltunk / s valahogy

észre se vettem, csak úgy eltűnt mellőlem

Körülnéztem és visszafordultam / bármit

írok, többé nem jön / elgyengülhetett / ha

úgy adódik, majd én is meglátogatom