Széthulló birodalom
A világ legnagyobb gazdaságában a születéskor várható élettartam már harmadik éve csökken, és e csökkenés leginkább a valaha legjobban irigyelt fehér középosztályt érinti
Az amerikai birodalom széthullása lassan mindenki számára egyre inkább evidenciává válik. Ám ahogy más birodalmak esetén, itt sem tudja senki, hogy vajon miféle történelmi „forgatókönyv” szerint zajlik majd le ez a folyamat, igaz, a széthullás alapvető dimenzióinak elemzése kicsit talán közelebb vihet a lehetséges forgatókönyvek megsejtéséhez.
Talán legelőször azzal kellene szembesülni, hogy ez a szétesés egyszerre három különböző dimenzióban zajlik. Az első és leglátványosabb dimenzió, amelyben a világbirodalmi Amerika küzd, most már lényegében az egész világ ellen. A második, ahol a világbirodalmi Amerika harcol a saját talapzatát képező nemzetállam Amerikával szemben. És végül az az elhúzódó polgárháború, amelyet maga a nemzetállam Amerika vív önmagával szemben.
(...)
Önmaga nemzetállami létének identitástalapzatáról pedig kiderült, hogy annak java részét a birodalom világkifosztó tevékenységét büszkeségre okot adó saját teljesítményként való értelmezése adja. Így viszont a birodalmi Amerika elkerülhetetlen széthullása automatikusan együtt járna a nemzetállam Amerika görcsösen őrzött látszatidentitásának látványos összeomlásával. És ha ez az egyetlen hamis önazonosság összeomlik, akkor azonnal felszínre törnek a nemzetállam Amerika tektonikai mélységű faji, etnikai, ideológiai törésvonalaiból azok a régóta elfojtott konfliktusok, amelyek kezelésére ma semmilyen elképzelés, sőt elemi szintű elbeszélési mód sem létezik. Az amerikai belpolitikának nevezett komplexum kaotikus örvénylése pedig most számolja fel annak a beszédtérnek az utolsó maradványait is, amely még esélyt adhatna a helyzet elbeszélésére és a teendők megbeszélésére, így Amerika sorsa lassan megpecsételődik.
