A tanterv támadása is a háború része
- Horváth József, Magyar Nemzet
- 2020. febr. 21.
- 2 perc olvasás
(...) Az európai nemzetek felszámolása, az illegális bevándorlók millióinak elindítása, a radikális iszlám erőszakos terjesztése és a fiatal nemzedékek aktív befolyásolása alapvetően egy tőről fakad.
Tudom, sokan legyintenek, hogy ez csak egy újabb összeesküvés-elmélet. Pedig ennek az új típusú, hibrid vagy proxy háborúnak pont ez a lényege. Észrevétlenül elfoglalni a kontinenst, a védekező mechanizmusokat legyengíteni. Minél szélesebb tömegek tudatát átprogramozni.
Mivel a terrorakcióktól eltekintve ebben a háborúban alig folyik vér, nem dörögnek fegyverek és nem hullanak valódi bombák, sokan ezért nem is érzik a veszély valódi nagyságát. Rögtön tegyük azt is hozzá, hogy ez nem egy villámháború.
Ez a fellazítás, befolyásolás egy hosszú folyamat, ami régóta folyik, csak az elmúlt években vált egyre nyilvánvalóbbá a támadás mikéntje. Ebben a harcban aktívan vesznek részt titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmazó szervezetek, fedővállalkozásként értelmezhető, nem kormányzati struktúrák. Ezek a nyilvánosság előtt jogvédő, humanitárius vagy szakmai érdekvédő szervezetként tűnnek föl.
(...)
Meggyőződésem, hogy a Nemzeti alaptanterv elleni támadás is ebben a koordináta-rendszerben válik igazán érthetővé. Ugyanis aki a jövő generációinak oktatását, nevelését stabil értékek mentén határozza meg, az azzal kijelöli a nemzet jövőjét. Ezzel pedig a multikulturális világ terjedésének akadályává válik.
Ezért aztán mozgósítják ellene a velük szimpatizáló politikai erőket, befolyásuk alatt álló szakmainak tűnő szervezeteket, médiumokat. Mert mi is a támadás fő iránya? A magyar irodalom és a történelem tanítása.
Árulkodó, hogy a többi tantárgy, illetve tárgyak összevonása, óraszáma alig kap kritikát. Az egységes magyar irodalom tanításába beemelt írók, költők munkásságáról természetesen szakmai vitáknak van helye. De előtte illene legalább a nevüket pontosan ismerni, sőt néhány alapművüket kézbe is venni, netán el is olvasni. Akkor hihetőbb lenne, hogy nem politikai töltetű a szakmainak álcázott vita.
A történelemoktatás kapcsán még átlátszóbb a valós szándék. Itt egy nevében szakmainak látszó szervezetet – lényegét tekintve ez is egy NGO – állítottak csatasorba. Mik is voltak a „szakmai” bírálat fő pontjai? Miért csak győztes csatákat lehet tanítani az Árpád-korból?
(...)
Végül egy személyes megjegyzés. Kifogásolják azt is, hogy a NAT 1956-ot a nemzet forradalmának nevezi. Igaz, hogy a harcok központja a főváros volt, de számos vidéki városunk is aktívan bekapcsolódott a forradalomba. Sokan segítették élelmiszerrel is vidékről a harcoló, nélkülöző fővárost. Sőt sokan csatlakoztak vidékről is a budapesti fölkelőkhöz. A nagyapám is, az Alföldről. Az ő nevében is megerősítem, hogy 1956 a nemzet forradalma volt.
