PIRAMIS (Deli Mihály Odú-sorozatából)
- Deli Mihály, Szilaj Csikó
- 2020. márc. 29.
- 1 perc olvasás
A piramisépítő nem törődött stílusokkal
Mérnöki terveket sem készített
A közelében található köveket használta
Azokat hordta össze, faragta, csiszolta, illesztgette
Réseket hagyott, pontatlanságain mosolygott/bosszankodott
Néha visszabontott részeket, vagy kicserélt egy-egy darabot
Néha más lett, néha ugyanaz
Általában élvezettel dolgozott
Máskor napokra abbahagyta
Eleinte lassan, később egyre gyorsabban haladt
A nap körbejárta, fénnyel/árnyékkal verte/simogatta
.......................................................................................................
.......................................................................................................
Deli Mihály
PIRAMIS
(az emberiség műemléke)
A piramisépítő nem törődött stílusokkal
Mérnöki terveket sem készített
A közelében található köveket használta
Azokat hordta össze, faragta, csiszolta, illesztgette
Réseket hagyott, pontatlanságain mosolygott/bosszankodott
Néha visszabontott részeket, vagy kicserélt egy-egy darabot
Néha más lett, néha ugyanaz
Általában élvezettel dolgozott
Máskor napokra abbahagyta
Eleinte lassan, később egyre gyorsabban haladt
A nap körbejárta, fénnyel/árnyékkal verte/simogatta
Az emelkedő építmény oldalában élt
Egymást gyarapították, finomították, gazdagították
Egymást emelték, rombolták
Nem látta a végét
Mivel nem volt terv, a csúcsát sosem érhette el
A kövek nagy része elmállott, a keményebbek legurultak
Szélhordta domb maradt
Itt-ott karcos kristályok csillantak
A végén az lett, ami volt:
szétszórt kövek, csontok, eszközök a hepehupás réten
Dús vegetáció, majd szürke pusztaság
Tékozló bolygó
Az élet rohadó várakozása
A szellem közönyös otthontalansága
A lélek giccses hűtlensége
Palenque romjai
(A kép forrása: itt)
A két kicsit egyszerre fürdetjük
Abban a vízben a harmadikat
A nagyobbak egymás után, új vízben
A legnagyobbak külön-külön tiszta vízben
Végül mind ragyog, illatos
Sír, nevet és álmos
Dőlnek, mint az apokaliptikus versek
Szuszognak, nyugszanak, erősödnek
Rugdosódnak és ölelnek
Új életre készülődnek
Vérben, tejben, mohó reggeliben
Feszülő izmokban, újraírt mesékben –
valódi álmaik kirajzanak
Szárnyaikat a széllel összemérik
A romlott alkatrészeket kicserélik
Ami leesett, helyre teszik
Rossz, s jó halálokkal birokra kelnek
S ha csak egy marad
mágikus fürdőt vesznek
Minden nap ujjá születnek
Utolsó Ítélet
A kép forrása: itt.
