ZENE (Deli Mihály Odú-sorozatából)

ZENE

Féltem, hogy van egy Isten

Reméltem nem vesz észre

Ügyesen elkerültem

Később már bátrabb lettem

Akartam őt / egy minden-

tudót, aki mögöttem

áll, de túlságosan nem

törődik velem, és nem

ijesztget, és főleg nem

erőlteti, hogy mindig

mindenről beszélgessünk

Nem akarom bántani

Titkon magamat tépem

rúgom / így a legvégén

akár meglepetést is

okozhatunk egymásnak

Mit akarhatnék Tőle?

Azt, amit Ő éntőlem?

Vagy ugyanazt akarjuk?

Ő engem, én viszont Őt?

Talán ő már megtette?

Én kissé lemaradtam?

Egymást alakítgatjuk?

Óvatosan figyeljük

mikor mit lép a másik?

Vagy össze kéne fognunk?

Akkor viszont elveszne

a meglepetés, pedig

anélkül semmit sem ér

az egész, rögtön gyanús

lenne, mit miért teszünk

Épp ezért szükségem van

a sejtelemre: hogyan

gondolkodik Ő rólam?

Cserébe bemutatom:

az improvizáció

kis motívumaiból

miként épül a kész mű

Minden hang zene, a vágy

a gondolat is zene

Várakozásom: zene

Tanulhatunk egymástól

Reményei fölráznak

Kíváncsiságom tükröt

tart elénk / barátságunk

érdekesen alakul:

tartózkodóak vagyunk

ezen belül őszinték

Limitált szabadságom

gondjaimat hajszolja

lázít, békít, verekszik

Zenével kelt, zenével

bátorít / vad harsonák

ellen megadásra int

Valentin de Boulogne: Fiatal pásztor

(a kép forrása: itt)