BOLDOGSÁGUNK HALÁLA (Deli Mihály Odú-sorozatából)

BOLDOGSÁGUNK HALÁLA

Lehunyod a szemed, és lelkeddel kipárnázott tudatod űrhajóján

nagy körök spirálja mentén száguldasz vak vonzások felé

Várnak már, vagy csak hosszan hitegetnek, fárasztanak

A karantén lepkehálóját lóbálják előtted, halkan énekelnek

Hiába a vágy, a kitartás, az éhes hit, a látomások víziója:

bódult reménykedésed függönye mögül kilesel, körülnézel –

Még minden ismerős, zötyög-rángat a próbajárat

Még elszívhatsz egy cigit, jöhet egy feles, egy kis lázadás

Még kifekhetsz a napra meztelenül, még megmászhatod

a Csomolungmát, még puskát foghatsz, még mondhatod, hogy

a fehér fekete (vagy fordítva), még komolyan veheted a halál játékát

még eljátszhatsz a halállal, még, még és még a végletekig

feszítheted önző kíváncsiságodat, erőszakos jóságodat

fetrenghetsz kéjben, szép szeretetben, odaadásban

istentagadásban, gőgös tudásban/tudatlanságban

Mintha nem is akarnál többet álmodni

csak élni, örökké élni, itt, vagy a másvilágon

mindegy is, csak lenni, testben, testtelenül

csontokra tapasztva, csupasz lélekkel vagy lélektelenül

így, úgy, sehogy / csak amíg mondhatod, gondolhatod

Lenni valahogy / burokban, kitakarva, vezényelve/kapálódzva

keringve lehunyt szemmel vagy meredt tekintettel

az istentelen/isten-verte/isteni világban

sárban bukdácsolva és végteleneken átröppenve

itt, meg ott, egyszerre, egymás után, megkeveredve, kijózanodva

Magányosan, mint aki éhségében/mohóságában eltévedt

Batyuját leveti, leül, bevárja magát

Lehet bármi, mindent kipróbáltál

Jöhetnek a rémek, az angyalok, az Istenek, Bárki

Ilyen az, amikor rád ijeszt a boldogság, és megöl

Bezárul az anyaöl / nem ment meg semmi

Egy pillanatod marad búcsúzni, szökni

Megtérni, s ott végleg elveszni

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett

(a kép forrása: itt)