MEGRABOLT FERNANDO (Deli Mihály Odú-sorozatából)

MEGRABOLT FERNANDO

Szegény Fernando

Kirángatlak koporsód

korhadt mélyéből

Összekeverem bebal-

zsamozott csontjaidat

Újra drótozom

Elegáns szövetekkel

felöltöztetem

Gondosan elrendezlek

nehogy gyanút fogjanak

az emberek / de

megható tisztelettel

adózhassanak

nemes klasszikusságod

előtt / majd megtartom a

fejed / karodat

halványan megemelem

és csak intünk, hogy

mindenki mehet tovább

Sötétedéskor össze-

szedelődzködünk

és a temető felé

egy zugkocsmánál

megállunk koccintani

Szelíden és nevetve

bíztatsz: beszéljek –

te már mindent elmondtál

Az izmusokon

elcsattogtattad vásott

fogaidat / szó nélkül

bökdösöl, nehogy

költői nyavalyákkal

jöjjek most elő

Erre én is teszek egy

finoman lírai gesztust

Kit érdekel itt

a költészet?! / felettünk

lézer-hitekkel

húz el a silány világ

Kibombáz otthonunkból

Katakombáink

barlangfalába vájjuk

véres mesénket

Egymás kezébe adjuk

titkos amulettünket

Napközben járunk-

kelünk, úgy teszünk mintha

észre sem vennénk

hanyatló életünket

s a világ változását

Babonásan meg-

köpködjük verseidet

Jó, hogy itt voltál

Hiába tudsz már mindent

Más érzés megint élni

Nem bánod, ugye

hogy megkevertem száraz

csontocskáidat

Sírgyalázóként méltó

büntetéssel fizetek

Nem is te vagy ez

Egy újabb alteregó

A takarásában

imbolyogsz, letérsz, vissza-

lépsz / úszkálsz tejutadon

Forrongó búra

a világ / dús kis kuckó

Lenyel / torkában

szaltót vet főtlen hitünk

nyers, darabos félelme

Nem marasztallak

Még kikezd a levegő

és farizeus

rajongóid gúnyosan

belém rúgnak, megdöfnek

Te hívtál ide

Te írtál hozzám verset

Komolyan vettem

Nem sejtetted, hogy ez lesz:

jönnöd kell / nekem menni

Látod, sosem lesz

vége / ez az öröklét –

halálon innen

vagy túl / amíg csak a csont

s a lélek el nem porlad

(P.S.)

Nem mondtam ezzel

a verssel semmit / éppen

ez volt a célom

Amíg az ember ír-él

folyton mondani akar

valamit / de lásd

így nyúlunk át a Mennybe

Mennyből a földre

Gazdag okosságaink

lopott szegénységébe

Sírjaid előtt

leszámolunk magunkkal

Megigazulunk

Ezer felé futhatunk

úgyis egymásba botlunk