Miért nem írok pár napja „Tisztelt Olvasó!”-t? Tisztelt Olvasó!

Nos, azért nem, mert szinte egyik napról a másikra olyan világ köszöntött ránk, amelyben feleslegesek a helyzetet hirtelenjében ábrázoló, értelmező rövid jegyzetek. Aki még mindig nem fogja fel, mi történik, annak felesleges huszadjára meg századjára elmagyarázni. Aki nem veszi észre, hogy mennyire álságosak a mai balliberális szószólók s Nyugat ilyen-olyan felkent bürokratái, annak megvilágosítására most már teljesen felesleges akár egyetlen szót is pazarolni. Egy olyan világban, egy olyan Németországban, amelyben a nemzet- és hazaféltő politikai patriótákat mindenféle demokráciaellenes ügyeskedésekkel kizárják a közéletből, ellenben Leninnek most állítanak szobrot Gelsenkirchenben – szóval egy ilyen világban a jelenségek szintjén már minden annyira egyértelművé vált, hogy kár a fejtegetésükre szót szaporítani.

Nem kár viszont azon törni a fejünket, hogy mit lehetne cselekedni. Mit tudnánk tevőlegesen tenni a már Magyarországon is szoborrongálásba fogott, oktalan lelkesedéssel térdepelgető eszementek ellen? S az őket buzdító szélsőliberális, újkommunista szellemiség ellen? Az önmaguk mesterkélt bálványai előtt szellemileg térdeplők ellen?

Nehéz kapásból, röviden jót felelni erre. Ezért, engedelmével, erőst gondolkodom, tisztelt Olvasó...