Cser Ferenc: Illuminátusok 7. Testvériség – nácizmus
Az eredeti polgári harci jelszó harmadik részét jelenti a testvériség. Önmagában nagyon szép jelszó, mert azt sejtteti, hogy ne emeljük magunkat mások fölé, hanem embertársainkat úgy tekintsük, mint egy-azonos család részeit. Ennek hangoztatása azt is magában hordozza, azt is jelenti, hogy a világ valamennyi személye testvér, azaz nincs családi különbség sem köztünk.
Azt sugallja a jelszó, hogy az ember a világ valamennyi embere iránt egyformán érezzen, senkit, semmilyen formában ne különböztessünk meg, sem a viselkedését, sem az érzéseit tekintve. A jelszót megfogalmazók az emberiségre nézve károsnak ítélték az idegenekhez való viszonnyal szemben mind a szülő/gyermek viszonyt, mind pedig a családon belüli testvéri viszonyt, mert ezek minden nem a családhoz tartozó személyt a családon belüliekkel szemben hátrányosan különböztetnek meg. Károsnak ítélték a férj/feleség megkülönböztető viszonyt is és a szabad szerelmet, a kötelék nélküli párkapcsolatokat hirdették meg. A jelszó egyik még ma is hirdetett formája az, hogy mindenki mindenkié, azaz senki nem tartozhat senkihez.
Már első ránézésre is önellentmondást tapasztalunk itt, mert ez a jelszó alapvetően ellenkezik az emberi psziché lényegi részével, ami az érzelmek forrása, és aminek a szülő és az utód mindig kiemelt jelentőségű része volt. Az emberi személyiségvonások Eric Berne munkássága alapján alapvetően három rendbe sorolhatók. Az egyik rend az ú.n. szülői személyiség alkotót alkotja, ami valójában az egyed társadalmának az egyed felé tolmácsolt kultúráját hordozza. Ez a szokásoktól kezdve a társadalom elfogadott szabályain keresztül a szülő–gyermek viszonyig számtalan tudatalattivá alakult fogalmat és viselkedési szabványt tartalmaz. Ettől az egészséges embernél elválik a felnőtt, azaz a tudatos személyiség, ami a tudatos döntésekhez szükséges gondolatokat, fogalmakat, viselkedési formákat tartalmazza és tükrözi. A harmadik alkotóelem az ú.n. gyermeki, ami megint csak tudatalatti formában az érzelmek tároló helye, és az érzelmi kötődések sorozatán keresztül határozza meg az egyén viselkedését. Ezek hasonlóak a platóni étvágy, akarat és észszerűség fogalmakhoz, ahol Platón az akaratot tekintette a felnőtt megnyilvánulásnak.
Az emberben ez az utóbbi az örökléstani folyamatokon keresztül meghatározott. Az érzelmek az idegrendszer működési módjának szerves részei, és egyénileg rendkívül eltérőek. Öröklődik mind az idegrendszer érzékenysége, a válaszadási sebessége, az érzelmek mélysége és tartóssága, ezért ezek egyike sem határozható meg semmiféle nevelési folyamattal, ezek nem tartoznak a tudat ellenőrzési szerepköre alá. A kisgyermek megszületésekor alapvető jelentőségű a későbbi kiegyensúlyozott érzelmi viselkedése szempontjából, hogy a szülőanyához milyen mértékben tud kötődni. A természetes táplálásnak nem csak az a jelentősége, hogy a gyermek az anyától megkapja az életben létéhez szükséges tápanyagokat, immunizáló gyógyszereket, hanem legalább annyira fontos az, hogy az anyához testileg kapcsolódik és az anyaméhben élvezett védettségét az anya testközelsége visszaadja. Az anya és a gyermek között ezért egy természetes érzelmi kapcsolat alakul ki, amit mind az anyai, mind a gyermeki szeretet és ragaszkodás kifejez. Ha ettől megfosztják a gyereket, akkor a személyisége alapvetően megzavarodik és a későbbi egyéniségére károsan hat ki.
(...)
Eddig megjelent részek:
