Cser Ferenc: Illuminátusok 8. Cionizmus
Cion, azaz Sion Jeruzsálem templomhegyének a neve. Sokan a cionizmus szó hallatán valamiféle zsidó ideológiára gondolnak, holott ez nem az.
Eredetileg ez a fogalom valójában annak a mozgalomnak a neve volt, amelynek a célja a visszatérés volt Palesztinába. A diaszpórában élő zsidóság – és itt elsősorban nem a gyártulajdonos, a bankár, vagy a nemesi rangra emelkedett zsidóságra kell gondolni, hanem a stetl, a kelet-európai zsidó faluközösségek elüldözött, elvándorolt kisemberére, aki szinte semmivel sem volt gazdagabb, mint a környezete – megelégelte az erősödő zsidóellenes ármánykodást, de leginkább azt az érezhető és a létét fenyegető veszélyt, amit az antiszemitizmus jelentett. Ezért aztán a kelet-európai zsidóság szellemi képviselői elérkezettnek látták az időt arra, hogy ismét saját maguk urai legyenek, ismét saját államuk legyen. Erre pedig az egyetlen lehetséges hely az volt, amihez vallási alapon is kötődtek: Jeruzsálem és környezete, azaz Palesztina. A magyar származású hírlapíró, Herzl Tódor (Theodor) meghirdette azt a mozgalmat, aminek a célja tehát az volt, hogy a diaszpóra zsidósága évezredes imáikat beteljesítve, térjen vissza hitük szerinti őshazájába, Palesztinába.
A mozgalom meghirdetését jelentő döntő lépés előzményét a Dreyfus per jelentette (1893). Ebben francia zsidó katonatisztet kémkedéssel vádoltak meg és súlyos börtönbüntetésre ítéltek, holott semmi sem szólt ellene, csupán annyi, hogy a valódi bűnös kézírásához az övé hasonlított. Valójában ugyanis Ferdinand Walsin Esterhazy adott el a németeknek katonai titkokat és a kézírását az egyetlen zsidó tisztével azonosították. Hamarosan kétségen felül kiderült ugyan, hogy a francia főnemes volt a bűnös, de még sem őt vitték a bíróság elé, hanem Dreyfust. Ez Edouard Drumont számára a győzelem volt, holott Georges Picquart őrnagy jelentette neki, hogy hamis a vád, de leintették: mit törődik ezzel a zsidóval. Sőt, Picquart őrnagyot a felszólalásáért büntetésből előbb Tunéziába küldték, majd letartóztatták, merthogy megvádolt egy főnemest, Esterhazyt. Működött már az előítéletes zsidógyűlölet, az antiszemitizmus.
A történetet aztán Emil Zola dolgozta fel 1898-ban. A botrány egyre dagadt, majd a végén perújrafelvétellel Dreyfust ártatlannak nyilvánították, akit azután mégis csak 1906-ban bocsátottak szabadon. Ezt követően még 1935-ig élt. Herzl, mint újságíró dolgozott a Dreyfus ügyön, és a merev, zsidóellenes közhangulat alapján jutott arra az elhatározásra, hogy jobb lesz a zsidóságnak, ha kivonul az európai államokból. Maga a gondolat azonban ennél az esetnél korábban is felmerült már. (...)
Eddig megjelent részek:
