Feledtetett magyar, épülő szlovák múlt
A kisantant hagyományait kitartóan ápoló Szlovákiában gondos kezek évtizedek óta lopják-hamisítják a magyar, s ezáltal az egyetemes történelmet. A cél nem más, mint hogy az ölükbe hullott Felvidék területéről kiiktassák nem csak az egykori magyar hegemónia, hanem a szimpla jelenlét nyomait is. A szlovák történelem-hamisítás „szakrális központjában” Nyitrán, valamint az egykori Kis Rómában, újabban a „Szlovák Róma”-ként reklámozott Nagyszombat városában jártunk, hogy megnézzük, Trianon után 100 évvel sugároz-e még magyar történelmi miliőt a két történelmi város.
Hangulatos kisvárosból ősszlovák fellegvár
Az utolsó száz évben Nyitra lakosságát hatalmas lakótelepek építésével tizenhatezerről nyolcvanezerre tornázta fel, ezzel párhuzamosan a magyarság arányát 59%-ról szűk 2%-ra tornázta le a demokratikus, majd baráti csehszlovák, állam. A gyanútlan magyar turista úgy gondolhatja, hogy miután megérkezett a mostanság Szlovák-alföldnek nevezett Kisalföld északi végpontjában fekvő Nyitrára, átjutva az ipari parkokon és lakótelepeken, egy hajdanvolt magyar oázis várja majd. Mi Patrióták persze tudtuk, hogy 2020-ban a város már nem az ide köthető Szent László, Esze Tamás, netán Prohászka Ottokár emlékével csalogatja az utazókat.
Nyitrának ugyanis a magyar múltat végképp eltörölni kívánó szlovák nemzetpolitika teljesen más szerepet szán. A mesterségesen kreált és egyben hazug morva = ősszlovák mítosz kultikus központját, mintegy ellen Ópusztaszert álmodtak ide, a Zobor-hegy tövébe. A végcél, amely egyben a szlovák nemzeti tudat(formálás) alaptétele is, az, hogy a kényelmetlen magyar örökségtől látványosan elütő és korábbi korszakot tegyenek meg a szlovák történelem kiindulópontjának. Habár próbálkoznak, de nem tudnak felszínre hozni egyetlen szlovák királyt, szlovák államot, de még önálló tartományt vagy nyelvet sem a középkor homályából, így kapóra jön az a tény, hogy a magyar honfoglalást megelőzően a mai Felvidéknek a Garam folyóig terjedő nyugati része az ún. „Nagymorva birodalom” része volt. (A néhány évtizedet megélt és jobbára frank függésben élő szláv állam egyébként sem nagy, sem birodalom nem volt.) De mi is a nagymorva önfantazmagória lényege?
Valóság helyett ideológiai mesék
Mivel szlovák őstörténet nincsen – nem is lehetett, hiszen néppé válásuk a Magyar Királyságon belül történt meg – a magyar honfoglalást megelőző „Nagymorva Birodalom” története és a szlovák történelem közé komolytalan egyenlőségjelet tesznek. A morva fejedelemség maradéktalan megsemmisülése és Csehszlovákia megalakulása között eltelt ezer esztendő, amit mi magyar történelemnek nevezünk, a hivatalos szlovák történetírás számára kellemetlen intermezzo csupán. Ezt a szlovák himnusz is megerősíti, melynek sorai szerint Szlovákia a 19. század közepéig mélyen aludt. Nyitrán a magyar honfoglalás előtt állítólag már morva püspökség állt, vagy inkább kellett, hogy álljon. Itt székelt Pribina herceg, akinek országa természetesen a Dunától délre is kiterjedt, saját birtokán elsőként építtetett bazilikája e dicső múlt egyik sarokköve. Kár, hogy maradványait a mai napig nem találták meg, pedig már keresztül-kasul furkálták az egész környéket. A valóságban semmi nem bizonyítja, hogy Pribina birtokai valóban itt feküdtek, valamint azt sem, hogy a Nagymorva birodalomnak Nyitra lett volna a „keleti fővárosa”. Pribinát egyébként szintén a morvák űzték el a frank uralom alatt álló Dunántúlra vagy Karintiába, ahol behódolt uralkodóként kapott birtokot. A tót folklórban egyébként nyomát sem leljük a morva emlékezetnek vagy hagyománynak.
Miután tehát az íróasztaloknál felépítették ezt a morva, tehát magától értetődően ősszlovák nemzeti központot, zavaróvá vált, hogy ennek semmi kézzelfogható nyoma nincsen a városban. A probléma orvoslására két módszer adódott: 1. a zavaró magyar nyomok eltüntetése; 2. új (hamis) emlékpontok létrehozása.
(...)
