30 éve lett a Hét Krajcár (11.) Varga Domokos: Két év
Két évAz átkozottak el voltak kapatva,
rohant elő mind: „Mit hoztál, apja?”
Ott álltam sokszor még az ajtóban
s már nyakamban négy-öt rajkó van,
zsebembe nyúlkál, cipőm tapossa,
táskám üríti gyorsan laposra,
nadrágom tépi, kezem harapja
s kórusban ordít: „Mit hoztál, apja?”
Adjam a zordat? Tudják a besték,
tudják ők: alig várom az estét,
hogy haza érjek s ricsajuk árja
lelkem zugait zúgva átjárja,
s mint élettóba mártott nyavalyás,
ha béna testét oldja a varázs,
én is újra ép, fürge, friss legyek,
ne búskomor, mint ősszel a legyek.
Hogy a hajcihőt tovább fokozzam,
rájuk kiáltok: „Semmit se hoztam!”
Megáll az ütő a kis mellekben,
de riadalmuk hamar ellebben
s mind egyet érez a Kisdombival,
aki mint egy vad növendékbivaly
megáll, négy éves fejét felkapja
s konokul bőgi: ”De hoztál, apja!”
Tekintetével majdnem felnyársal
s teli a hangja szemrehányással,
sőt megvetéssel: no, jó kis apja,
saját fiait is úgy becsapja,
és már az egész ifjabb korosztály
vele visítja: „Hoztál! De hoztál!”
Zsebembe nyúlok, kutatok hosszan
s nagyot füttyentek: „Csakugyan! Hoztam!”
Igen, de néha tényleg semmit se
hoztam, mi öröm-éhük enyhítse,
hajszoltan, magam gondjába veszten
szívüket csúnyán meg-megsebeztem.
Állnak. „De hoztál!” – hajtják hő hittel,
a vámpír élet mit még nem szítt el.
„Hoztál!” – s a nyáluk már-már kicsordul
az üres zsebbe képzelt cukortul.
Néznek s nem értik, mért állok veszteg –
hangjuk elcsuklik, szájuk megreszket,
sóvárgó arcuk egyre hosszabbra
nyúlik, s Kisdombi felsír: „Rossz apja!”…
Rég volt… Töprengek: ha jő a napja,
rikkantják-e majd: „Mit hoztál, apja?”
Folytathatjuk-e ott az életet,
ahol egy szörnyűt zökkent s megrekedt?
Álmodom: nyitok be és a banda
röhögve -ríva ugrik nyakamba,
köztük Kismagdus, akit pólyásan
hagytam ott, hogy két évig ne lássam,
s most körültáncol s irtó kíváncsi,
ki ez a szőrös, nagyorrú bácsi…
S a többi hasát fogva kacagja,
„Hát ki, te buta, hát ez az apja!”
Így lesz? Félek, nem. Fájó okoknak
miatta állnak csak és zokognak,
feldereng bennük a semmivé lett,
rettentő boldog hajdani élet,
most sejtik csak meg, jaj, mit vesztettek,
testük az iszonyattól reszket meg,
s szemükben két év kínja, haragja
sikoltoz némán: „Rossz, rossz, rossz apja!”
(1957. dec. 24., a börtönben)
(folytatása következik)
30 éves a Hét Krajcár Kiadó
Irodalmi est a Hét Krajcár Kiadó szerzőinek műveiből
az Országos Széchényi Könyvtárban
2023.szeptember 26., 17 óra
Előadó
Baranyi Liána és Kurucz Ádám Konrád
1. Benke László: Az Isten cseresznyefája
2. Benke László: A Hét Krajcár Kiadó létrejötte, Bevezető
3. Móricz Zsigmond: Judit és Eszter
4. Csanádi Imre: Húzd rá cigány
5. Tamási Lajos: Keserves fáklya
6. Kónya Lajos: Rózsatolvaj
7. Kónya Lilla: Lehettem volna
8. Kónya Lilla: Főváros
9. Csanádi Imre: Vér
10. Tamási Lajos: Zugligeti ősz
11. Varga Domokos: Két év
12. Tamási Lajos: A rend
13. Marafkó László: Bujtogató
14. Tamási Lajos: Sugarak záporában áll a ház
15. Tamási Lajos: Mert az úton
16. Tamási Lajos : Virágmag
17. Czigány György: Chaconne
18. Varga Domokos György: Bilhebolha, részlet
19. Tamási Lajos: Ha azt hallod majd
20. Bokor Levente: Tamási Lajos és a Most fonódik
21. Székely Dezső: Végzetes úton
22. Bárány László novellarészlete (Hangok a színfalak mögül című kötetből)
23. Fehér Bence: Az Éj második monológja és Raktári elszámolás az áccsal
24. Turbók Attila: Olvadó cukorsüveg
25. Turbók Attila: Záporral öntözött verőfény
26. Tamási Lajos: Pacsirtaszó
27. Tamási Lajos: Hazatérés
28. Benke László: Az Isten cseresznyefája (ld. itt)
Benke László: Zárszó
Előzmény (kapcsolódó cikkeink)
30 éve lett a Hét Krajcár, ennyivel lett gazdagabb a magyarság (1.) – Varga Domokos György előszava, benne Benke László: Az Isten cseresznyefája
30 éve lett a Hét Krajcár, ennyivel lett gazdagabb a magyarság (2.) Benke László bevezetője
30 éve lett a Hét Krajcár (3.) Móricz Zsigmond: Judith és Eszter
30 éve lett a Hét Krajcár (4.) Csanádi Imre: Húzd rá cigány!
30 éve lett a Hét Krajcár (5.) Tamási Lajos: Keserves fáklya
Kapcsolódó film:
Hozzászólások