A Bélyeg. Útmutatás az emberiség jövőjéről (Hosszú Zoltán filmajánlója)

„És megcselekszi, hogy mindenkinek, kicsinynek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és szolgának, bélyeg legyen az ő jobb kezeiken vagy homlokaikon; és hogy senki ne vehessen vagy adhasson, hanem csak a kin a vadállat bélyege, vagy neve, vagy nevének száma vagyon." Jelenések Könyve 13, 16-18         

Szeretettel üdvözlök mindenkit!

Nemrég egy barátom lefordított egy videót, amelyben egy Éva nevű, USA-ban élő hölgy elmondja spirituális tapasztalatát. Kértem tőle a hölgy teljes nevét, de már nem találja a videót. A hölggyel történteket a „szakma” halálközeli élménynek nevezi. Ám valójában az Égnek egy kinyilatkoztatása, ahol az emberiség jövője tárul elénk, és ahol Jézus Krisztus tanít a Jelenések Könyvének Bélyegével kapcsolatosan.

Meglátásom, hogy hitre és önismeretre tanító bölcsessége és gyakorlati útmutatása miatt, üzenete rendkívül jelentős.

Bár igaz, hogy mi, magyarok a Kárpát-medencében egy Nép leszünk, egy Hittel, egy Országgal, egy Királlyal és egy Istennel, de ez nem jelenti azt, hogy nemzetünket nem érik majd megpróbáltatások.

Eszembe jut a pesszimista és az optimista válasza a kihívásra. A pesszimista válasza: Nem lehetetlen, de nehéz... Az optimista: Nehéz, de nem lehetetlen!

Amiről előző írásomban már szóltam – az Új Kihívás a maga teljességében megmutatkozik. Látni fogjuk, hogy e küzdelembenb soha nem leszünk egyedül, és azt is, hogy Vele győzni fogunk.

Ime, a hölgy tapasztalata!

A Bélyeg

Az egész egy csendes vasárnap reggelen kezdődött, mikor imádkoztam a templomban. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy az életem örökre megváltozik. A testem hirtelen összeomlott és 17 percig klinikailag halott voltam, de ezalatt valami rendkívüli dolgot tapasztaltam, egy olyan valóságba kerültem, ahol Jézus kinyilatkoztatta, miként élhetjük túl az elközelgő időket, beleértve azt is, hogy hogyan tudunk élni a Bélyeg nélkül.

Az, amit láttam és hallottam, megváltoztatta az életemet. Egy korai hideg, deres reggelen történt mindez, amikor elindultam imádkozni a templomba. A padok üresek voltak, az öreg fapadok gyertyaviasszal keveredő illatát lehetett csak érezni. Mélyen imádkoztam, kiöntöttem aggodalmaimat az Úrnak és útmutatást is kértem. Ekkor hirtelen éreztem egy rántást a mellkasomban, minden elsötétült körülöttem. Nem vettem észre, hogy meghaltam, csak amikor már nem voltam a testemben.

Sugárzó, erős fényben találtam magam és egy más valóság vett körül. Az idő megállni látszott, és ami ezután következett, az egy olyan élmény volt, ami örökre megváltoztatta azt, ahogyan látom az életet és a hitet. Amint elhagytam a testemet, azt tapasztaltam, mindent átható Béke vesz körül. A sötétség eloszlott, és olyan sugárzó fény ragadt el, mint semmi más, amit valaha láttam. Nem volt durva vagy vakító, hanem meleg, vigasztaló és eleven. Úgy éreztem, mintha minden félelem, kétség és aggodalom eloszlott volna ebben a világban. Az idő nem létezett, mint itt a Földön, hanem minden örök volt.

Hirtelen egy jelenést éreztem, ahogy közeledik felém, ahogy közelebb jött, azonnal tudtam, hogy ki az. Jézus volt. A megjelenése leírhatatlanul csodálatos volt, és mégis olyan egyszerűség és alázat sugárzott belőle, hogy semmi feszélyezőt nem éreztem a jelenlétében. Nem úgy nézett ki, mint a képeken, amelyeket a festményeken láttam. Az arca szeretettől és megértéstől ragyogott, és szeme olyan mély együttérzést sugározott, amely a lelkem mélyét is megérintette.

– Éva – szólt Jézus.

Bár egy szó volt csupán, mégis többet megértettem belőle a szeretetről, a kegyelemről és az igazságról, mint amennyit egész életemben. A hangját nemcsak hallottam, hanem az egész lényemben éreztem. Úgy éreztem, ő annyira mélyen ismer engem, mint senki más. Előtte minden hibám, a tévedésem és a bizonytalanságom ismert volt, mégsem volt benne szikrányi ítélkezés sem, csak szeretet.

Jézus szeretettel elmagyarázta, miért voltam ott.

– Téged céllal hoztak ide – mondta. – Sok mindent meg kell mutatnom neked, és amit itt látsz, azt meg kell osztanod másokkal.

Bólintottam, nem tudtam ugyanis beszélni a meghatottságtól. Kinyújtotta a kezét, és ahogyan felé nyúltam, a körülöttünk lévő fény mintha hirtelen megmozdult volna. Már nem voltam abban a sugárzó térben, hanem egy hatalmas mezőnek látszó területen álltam.

– Ez itt a kezdet – mondta, és ahogyan beszélt, képek kezdtek kibontakozni előttem. Nem olyan volt, mintha egy filmet vagy egy vetítőt néznék, hanem olyan érzés volt, mintha ott lettem volna. Láttam nagy megpróbáltatások és nagy diadalok jövőbeli pillanatainak jeleneteit, és elkezdtem mindezt mélyen megérteni.

Jézus mellettem állt és mindent elmagyarázott, amint az megjelent.

Az egyik legmélyebb dolog, amit feltárt előttem, az a hit és az Istenre támaszkodás fontossága volt az előttünk álló időkben. Elmagyarázta, hogy a világnak olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint még soha, és sokan kísértésekbe esnek, hogy eltérjenek az igazságtól, de azt is hangsúlyozta, hogy kegyelme elegendő lesz azoknak, akik teljes szívvel keresik őt.

Egész végig éreztem, hogy ezek hamarosan be fognak következni. Jézus szavait világosnak és közvetlenek éreztem, nem hagytak helyet félreértéseknek. Megmutatta, hogy a hívek isteni gondoskodásban fognak részesedni és erőt kapnak még akkor is, amikor lehetetlen helyzetekben találják magukat.

– Ne feledd, hogy soha nem vagy egyedül – mondta Jézus. – Népemet nem a földi rendszer fogja megtartani, hanem az én hatalmam.

 Ahogy a fény újra elkezdett átváltozni körülöttünk, egy vonzást éreztem a lelkemben, ami visszahúzott a testem irányába. Jézus elmosolyodott, és bár nem búcsúzott, tudtam, hogy utamnak ez a része véget ért. A hozzám intézett utolsó szavai visszhangoztak a szívemben.

– Menj és mondd el nekik, amit láttál, mert közel az idő, de az enyéimet nem hagyom el.

Amit Jézus megmutatott nekem, egy ismerős világban játszódott, de ez a világ félelmetes módon megváltozott. Az emberek olyan rendszerben éltek, ahol egy Bélyeg határozta meg az alapvető szükségleti cikkekhez való hozzáférésüket. E Bélyeg nélkül nem tudtak élelmet vásárolni, be sem tudtak lépni bizonyos helyekre. Néhol kétségbeesést láttam azoknak az arcán, akik megtagadták a Bélyeget, ennek ellenére belőlük béke és erő sugárzott.

Jézus elmagyarázta, hogy a Bélyeg egy döntés eredménye, egy elköteleződést jelképez, és azok, akik elfogadják, ideiglenes kényelemben részesedhetnek, de a lelkük árán. Ez a Bélyeg nem csupán a kontroll szimbóluma, hanem egy spirituális paktum. Akik elfogadják, azokhoz az erőkhöz csatlakoznak, amelyek szembeszállnak az én birodalmammal.

Ami a leginkább megdöbbentett, az azoknak az embereknek a kitartása és hosszútűrése volt, akik elutasították a Bélyeget. Föld alatt éltek, csak egymásra és Isten csodálatos gondviselésére hagyatkozva. Láttam olyan közösségeket, ahol az étel megszaporodott, váratlan helyekről víz fakadt és a betegségek az ima erejétől meggyógyultak.

Ezek a csodák nem véletlenszerűen történtek, hanem Isteni válaszok voltak ezeknek az embereknek a megingathatatlan hitére.

– Mondd el nekik: azoknak, akik bennem bíznak, a hit lesz a valutájuk. Semmiben sem fognak hiányt szenvedni még akkor sem, ha a világ ezt szeretné.

Figyelmeztetett a félelem és a megalkuvások veszélyeire is. Nagyon sokakat megkísértett annak a gondolata, hogy felvegyék a Bélyeget. Nem azért, mert annyira szerették volna, hanem azért, mert attól féltek, hogy mindent elveszítenek. Láttam, ahogy családok szétszakadtak, barátok elárulták egymást, és láttam, hogy sokan azzal igazolták a Bélyeg felvételét, hogy az ártalmatlan.

– Ne féljetek – mondta Jézus. – Az ellenség legnagyobb fegyvere a félelem, de az én tökéletes szeretetem kiűz minden félelmet. Tanítsd meg őket arra, hogy rám hagyatkozzanak – tette hozzá.

Az egyik legszebb és legerőteljesebb dolog, amit Jézus megmutatott nekem, az a hűséges közösségek szerepe volt ezekben a próbákban.

A látomásban hívők csoportjait láttam, akik összegyűltek otthonokban, mezőkön és még barlangokban is. Nem nagy templomi épületekben, bonyolult szertartások keretei közt imádták Istent, hanem alázatos és meghitt összejövetelek során, ahol a hangsúly az imádságon, az írásokon és egymás kölcsönös támogatásán volt.

Jézus elmagyarázta, hogy ezek a közösségek mentőövként szolgálnak majd azok számára, akik megtagadják a Bélyeget. Egymás terheit hordozzák majd. Ahol az egyik gyenge, ott a másik lesz erős. Az egymás iránti szeretetük által ők tükrözik majd a jelenlétemet a legsötétebb időkben is – tette hozzá.

Ezeken az összejöveteleken olyan erőteljesen láttam embereket imádkozni, ahogy addig még soha. Az imáik nem csupán szavakban álltak, hanem a hitük kinyilatkoztatásai voltak, amelyek mintha hullámokat keltenének a lelki valóságban. Láthattam, ahogy imáik fénypajzsokat hoztak létre a közösségeik körül, megvédve őket a külső támadásoktól és a bűntől.

Ezeken a csoportokon belül az emberek nem csupán spirituálisan támogatták egymást. Láttam, ahogy megosztották azt a keveset, amijük volt, ételt, ruházatot és menedéket, ezzel biztosítva, hogy senki ne maradjon ezek nélkül még a legszűkösebb időkben sem. Még a szükségben is bőség volt az Isten gondoskodásába vetett bizalmuk által.

Ennek látványa eszembe juttatta az apostolok cselekedeteinek korai egyházát, ahol a hívők mindenben osztoztak, és senki sem volt köztük rászoruló. Jézus megmutatta azokat a kihívásokat is, amikkel ezek a közösségek szembesültek. Gyakran vadásztak rájuk, üldözték őket és kitaszítottakként tekintett rájuk a világ, sőt, fenyegetésként, de hitük még a veszélyek között sem ingott meg.

– A világ nem fogja megérteni az erejüket – mondta Jézus –, az erejük tőlem jön és semmi sem tudja legyőzni őket.

A látomás során egy különös jelenetre lettem figyelmes, amitől könnyekre fakadtam. Láttam egy kis csoportot összegyűlve egy sötét, eldugott szobában. Énekelve dicsőítettek, de halkan, hogy ne hallják meg őket. Hangjuk halk volt, de arcukról az öröm csak úgy sugárzott abban a pillanatban. Ekkor megértettem, mit jelent valójában hitben élni. Nekik semmijük sem volt a világ mércéi szerint, de mégis gazdagabbak voltak mindenkinél, mert Jézuséi voltak.

– Mondd el az embereknek – szólt Jézus –, ezekben az időkben az enyéimet az egymás iránti szeretetükről ismerik fel és a szeretet lesz a legnagyobb bizonyságuk.

Amint Jézus tovább mutatta a jövőt, tanúja voltam valaminek, ami félelemmel és reménnyel töltött el egyszerre. Annak ellenére, hogy kihívásokkal kellett szembenézniük azoknak, akik megtagadták a bélyeget, azt láttam, hogy Isten csodálatos módon gondoskodott róluk. Ezek a csodák nem mindig voltak látványosak, de nagy csodák voltak. Az isteni beavatkozás csendes, mélyen személyes pillanatai, amelyek lehetetlen körülmények között tartották életben a hívőket.

Az egyik látomásban láttam egy családot összegyűlni egy majdnem üres asztal körül, akiknek nem volt lehetőségük élelmet szerezni, de letérdeltek és rendíthetetlen bizalommal imádkoztak. Mikor az imájuk végéhez ért, látták, hogy az asztalukon lévő étel megsokszorozódik a szemük láttára. Megjelentek a kenyerek, zöldségek és egyéb ételek, és elöntötték őket a könnyek ennek láttán. Egyértelmű volt, hogy a hitük nyitotta meg az ajtót Isten gondoskodása előtt.

Jézus azt mondta, hogy, akik Benne bíznak, semmiben sem szenvednek hiányt. Ahogyan biztosítottam a mannát a pusztában, a jövőbeni ínséges időkben is el fogom látni az enyéimet, de ehhez bízniuk kell Bennem akkor is, amikor a világ könnyebb utakat ajánl fel nekik.

Egy másik látomásban a hívők egy kis közösségét mutatta be, akik küzdöttek, hogy tiszta vizet találjanak. Napok óta kerestek és közel álltak ahhoz, hogy feladják. Egyikük remegve tette össze a kezét, amikor segítségért imádkozott, és hirtelen egy forrásvíz felbugyogott a földből. A csoport nemcsak a víznek örült, hanem annak is, hogy Isten hűségének kézzelfogható jelét kapták ebben a pillanatban.

Ezek a csodák nem korlátozódtak az ételre és a vízre. Láttam halálos betegségeket meggyógyulni. Egy évek óta ágyhoz kötött nő hirtelen felállt és sétált az imák és a hit hatására. Láttam alultáplált gyermekeket is, akik egyik napról a másikra visszanyerték erejüket.

Ezek az Isteni beavatkozások állandó emlékeztetőül szolgáltak arra, hogy Isten nem hagyta el a népét. Jézus azonban figyelmeztetett, hogy ezek a csodák nem haszonszerzésre vagy a kényelem fokozására szolgálnak, hanem Isten dicsőítésére és azoknak a hitének megerősítésére, akik szemtanúi ezeknek.

Láttam néhányat, akik megpróbálták ezeket a csodákat önzően kihasználni, jeleket követelve igaz hit nélkül. Ezek az imák megválaszolatlanok maradtak, mert a szívük nem igazodott Isten akaratához.

Az egyik legszembetűnőbb pillanat az volt, amikor láttam egy csoportnyi hívőt, akiket felfedeztek és a biztos halállal néztek szembe. Ennek ellenére, amikor imádkoztak, egy megmagyarázhatatlan fénypajzs borította be őket, az ellenségeik összezavarodtak, nem látták és nem érhették el őket, és végül feladták az üldözésüket.

Ez egy tökéletes példája volt annak, ahogy az ima és a hit életre tudta hívni Isten különleges védelmét. Jézus hangsúlyozta, hogy ezek a csodák nem azokkal fognak történni, akik félelemből vagy kétségbeesésből keresik ezeket, hanem azok életében nyilvánulnak majd meg, akik igazán bíztak benne, még akkor is, amikor úgy tűnt, minden elveszett.

– Mondd el nekik – szólt Jézus –, hogy az én gondoskodásom kulcsa a hit. Nem az a lényeg, hogy mit látnak a szemükkel, hanem az, amit a szívükkel hisznek.

Miközben továbbra is tanúja voltam mindezeknek, Jézus bemutatta nekem, hogy a megtévesztések száma soha nem látott mértékben fog megnövekedni. Ezek a megtévesztések nem kirívók, inkább kifinomultak. Az élet minden területére behatoltak és arra tervezték őket, hogy az elmét és az érzelmeket szólítsák meg, ezáltal megnehezítve sokak számára az igazság felismerését.

Egy látomásban karizmatikus, ékesszóló vezetőket láttam, akik látszólag erkölcsös és nagyon ígéretes megoldásokat kínáltak a világ problémáira. Békéről, egységről és a haladásról beszéltek és szavaik milliókat bűvöltek el, de a fényes csomagolás ellenére e szavak mögött egy titkos szándék lapult. Ezek a vezetők nem az emberiség javáért, hanem a Sötétség Erőinek dolgoztak. Céljuk az volt, hogy a segítség álcájával eltereljék az embereket Istentől.

Jézus elmagyarázta, hogy az ellenség legnagyobb fegyvere a megtévesztés, és a fény angyalaként fogja magát álcázni, olyan megoldásokat kínálva, amelyek jónak tűnnek, de végül pusztuláshoz vezetnek. 

Láttam, hogy ez a megtévesztés hogyan férkőzött be a gyülekezetekbe, valamint néhány pásztor és tanító félelemből vagy haszonlesésből vezérelve olyan üzeneteket kezdett prédikálni, amelyek eltértek az igazságtól. Ezek a vezetők felhígították a szentírást és elkerülték az olyan témákat, amik sérthetik vagy szembesíthetik a gyülekezeteiket. Ez a megtévesztés nemcsak a szavakra korlátozódott.

Láttam, hogy a technológiával csodás dolgokat vittek véghez, de ez rejtett veszélyeket hordozott magában. Olyan eszközöket és rendszereket vezettek be, amelyek ígéretesnek tűntek, látszólag könnyebbé tették az életet, de az új globális világrendszernek való teljes alárendeltségre ítélték azokat, akik elfogadták őket. Ők tudtukon kívül igazodtak az ellenséghez. Szívszorító volt látni, hogy mennyi ember, köztük a hívők is tévúton jártak, mert nem törekedtek a belátásra. Rendkívül meggyőző volt ez a megtévesztés. Az emberek biztonság iránti, kényelem és elfogadás iránti vágyaihoz igazodott, ezeket használta ki. Még azok is, akik egykor erősek voltak a hitükben, meg lettek kísértve azzal, hogy kompromisszumokat kössenek.

– Csak azok látják át a hazugságokat, akik ismerik a szavamat és közel állnak hozzám – mondta Jézus. – A belátás egy ajándék, de ezt imádság és írásismeret útján kell fejleszteni –  tette hozzá.

Láttam azt is, hogyan bántak azokkal, akik ellenálltak ennek a megtévesztésnek. Szélsőségeseknek bélyegezték őket, bajkeverőknek, és még társadalomellenes fenyegetésnek is kikiáltották őket. A média negatív színben tüntette fel őket, felszította ellenük a közvéleményt, de a nevetségesség és az üldöztetés ellenére ezek a hűséges hívők szilárdan kitartottak, még akkor sem voltak hajlandóak engedni a hitükből, mikor az már az életükbe került.

– Az igazság nem lesz népszerű, de felszabadítja őket – mondta Jézus –, ragaszkodniuk kell hozzá még akkor is, amikor a világ ellenük fordul.

Az utolsók közötti látomás, amelyet Jézus megosztott velem, erőteljes emlékeztető volt az ima fontosságára az elkövetkező időkben. Megmutattak nekem egy csatateret, de ez nem olyan volt, mint amilyennek elképzelnénk. Ez egy spirituális csata volt a Fény és a Sötétség erői közt, amelyek az emberek – az emberiség – lelke felett csapnak össze.

Láttam a látomásban, ahogyan hívők térden állva olyan erősen imádkoztak, hogy az látható fényhullámokat küldött a sötétségbe. Az imáik nem csak szavak voltak, hanem fegyverek, amelyek átvágták az ellenség sorait és megvédték a támadás alatt állókat.

Jézus elmagyarázta, hogy az ima nem csak párbeszéd Istennel, hanem fegyver, pajzs és erőnek forrása. Az embereknek meg kell tanulniuk hatalommal és hittel imádkozni.

Láttam, ahogy ezek az imák fénypajzsokat emeltek családok, közösségek, sőt egész települések köré, ezek a pajzsok visszatartották a Sötétség erőit, lehetővé téve, hogy a hűségesek folytassák a munkáikat. Ugyanakkor azt is láttam, mi történt, amikor az imát elhanyagolták. Sötétség kúszott be az életterükbe, zűrzavart, félelmet és megosztottságot teremtve a hívők között.

– Ima nélkül népem sebezhető, állandó közbenjárással kell kapcsolatban maradniuk velem – mondta Jézus.

Az egyik legerőteljesebb pillanat az volt, amikor láttam a hívők egy kis csoportját imádkozni valakiért, akit megtévesztett az ellenség, és az imáik elszakították a sötétség láncait az ember körül, és megszabadították őket, hogy tisztán lássanak. Ez egy szemléletes megmutatkozása volt annak, hogy az ima nemcsak a körülményeket, hanem a szíveket és az elméket is megváltoztathatja.

Jézus megmutatta a közös imák elsöprő erejét is, amelyet az ellenség nem tudott győzni ott, ahol ketten vagy hárman összegyűltek az Ő nevében.

– Velük egységben vagyok – mondta Jézus –,  és az ima döntő fontosságú lesz az előttünk álló napokban.

Végül Jézus hangsúlyozta, hogy a hívőknek meg kell érteniük az Őbenne rejlő hatalmukat. Ők nem tehetetlenek, megvan a hatalmuk ellenállni az ellenségnek, és győzedelmeskedni.

Láttam, hogy ezt a hatalmat nem kiabálással vagy erős gesztikulálással gyakorolták, hanem alázatos, hittel teli imák formájában, amelyek igazodtak az Isten akaratához. Jézus azt mondta, hogy az ima a legnagyobb fegyverük, hogy megvédje őket, és végigvezesse őket mindenen, ami előttük áll.

A legmegnyugtatóbb látomások, amelyeket Jézus megosztott velem, azok a hívők kis közösségeinek hosszútűrését és erejét mutatták be. Ezeket a csoportokat nem a gazdagság vagy befolyásuk mértéke határozta meg, hanem az Isten és egymás iránti megingathatatlan elkötelezettségük. Otthonaikban, elhagyott házakban és még nyílt mezőkön is összegyűltek. Ahol csak találtak egy biztonságos helyet az imára és egymás támogatására.

Láttam, hogy ezek a közösségek mentőövként működnek a legsötétebb időkben is. A tagok megosztottak mindent, amijük csak volt, legyen szó ételről, menedékről vagy tudásról, biztosítva, hogy senki ne maradjon egyedül. Még a szűkölködésben is Istenben bíztak és a hitük olyan lett, mint a ragasztó, ami összetartotta őket.

Ami engem leginkább lenyűgözött, az az egyszerűségük volt. Nem tartottak nagy prédikációkat, nem voltak kidolgozott szertartásaik, csak az őszinte ima és a szentírás mélyreható tanulmányozása, s az egymás iránti megingathatatlan szeretet jellemezte őket.

Jézus kifejtette, hogy ezek a közösségek nélkülözhetetlenek azok számára, akik megtagadják a Bélyeget. Ezek erőre és egységre lelnek. Amint a világ hátat fordít nekik, az Én fényemet kezdik el tükrözni együtt.

Láttam árva gyerekeket, akikről gondoskodtak. Láttam idős embereket, akiket szeretettel és méltósággal vettek körül. Láttam fiatalokat, akik bátorsággal és alázattal vezettek másokat. Amit a legszebbnek láttam ezekben a csoportokban, az az imára és a spirituális hadakozásra való összpontosításuk. Megértették, hogy harcuk nem a test és a vér, hanem a spirituális erők ellen zajlott.

Egy látomásban láttam egy csoportot összegyűlve egy elsötétített szobában, a kezüket szorosan összekulcsolva imádkoztak. Amint imádkoztak, bár a szoba félhomályban volt, láttam, hogy sugárzó fény árad ki belőlük, ami visszaszorította a sötétséget odakint. A hitük kézzelfogható volt, és az imáik olyan erőt hordoztak, amelyet alig tudtam felfogni. Csodálatos volt látni.

A kihívásokat sem nélkülözték ezek a csoportok. Üldözték őket, vadásztak rájuk és kikiáltották őket számkivetettnek, de ahelyett, hogy ez gyengítette volna elszántságukat, csak megerősítette a hitükben az üldözötteket.

– Az üldözés finomítja őket – mondta Jézus. – A szenvedésükön keresztül közelebb kerülnek Hozzám és egymáshoz is. 

A legmegindítóbb része ennek a látomásnak az volt, ahogyan ezek a közösségek egyfajta lelki világítótoronyként szolgáltak mások számára. Azok, akik eltévedtek, kétségbeesettek voltak, vagy akik az igazságot keresték, megtalálták az utat ezekhez a csoportokhoz, a szeretet által odavonzva. Rájöttem, hogy ezek a kis csoportok nem csak túlélték ezeket az időket, hanem virágzottak, mégpedig olyannyira, hogy a világ értetlenül nézte.

Jézus megmutatta nekem azt a hihetetlen kitartást, amelyet követőitől megköveteltek az utolsó időkben. Ez nem csak fizikai, hanem lelki kitartás is volt. Kellett hozzá egy mély, megingathatatlan elkötelezettség amellett, hogy a hatalmas kihívások ellenére szilárdan kitartsunk a hitben. A nyomás minden oldalról egyszerre érkezett: a társadalom elutasítása, az anyagi források elvesztése és a megalkuvásra való állandó csábítás formájában.

Egy jelenetben láttam egy fiatal férfit, aki elveszítette mindenét, családját, otthonát, sőt, az egészségét is, mivel nem volt hajlandó felvenni a Bélyeget. Egyedül ült remegve, de még magányában is buzgón imádkozott. Miközben imádságát folytatta, sugárzó fény vette körül és a félelme helyét átvette egy csendes erő.

Jézus azt mondta, a kitartás nem arról szól, hogy soha se érezzük magunkat gyengének, hanem arról, hogy a hitet válasszuk a félelem helyett, nem számít, milyen áron.

Ezt a kitartást gyakran próbára tette a megtévesztés és a megosztottság. Az ellenség minden taktikát bevetett annak érdekében, hogy tönkretegye a hívőket. Hazugságokat terjesztett, ellenségeskedést támasztott a közösségekben.

Láttam, milyen aljasak tudtak lenni ezek a támadások. Kis nézeteltérések nagy vitákba torkolltak, más helyen kétséget suttogott a sebezhető szívekbe. Mégis azokkal szemben, akik éberen megmaradtak az imádságban és a Szentírásban gyökereztek, ezek a taktikák kudarcot vallottak.

Jézus megmutatta nekem, hogy ez a kitartás nem olyan, amit a hívők képesek maguktól elérni, hanem állandó ráhagyatkozásra van szükség. Bennem fogják megtalálni az erejüket – mondta –. Amikor úgy érzik, nem tudnak továbbmenni, Én fogom hordozni őket. 

Láttam olyan pillanatokat, amikor ez a szó szoros értelmében beteljesedett. Volt, hogy a hívők úgy érezték, összeroppannak a küzdelmeik súlya alatt. Egyszercsak a béke és az elszántság erejét érezték, ami Istentől származott.

Egy másik érdekes jelenetnél azt láttam, hogy hívők egy csoportja, akik együtt imádkoztak, miközben szemben álltak a csőcselékkel, akik ártani szándékoztak nekik, bár a kezük remegett és a hangjuk elcsuklott, továbbra is hitben imádkoztak. A csőcselék, úgy tűnt, képtelen megérinteni őket, mintha egy láthatatlan erő tartotta volna vissza őket.

– A kitartás nem arról szól, hogy a megpróbáltatások elől elmenekülünk, hanem, hogy szilárdan megállunk azokban – emlékeztetett Jézus.

Ezeket követően Jézus mutatott egy rendkívül érdekes dolgot a Bélyeggel kapcsolatban: ez nem pusztán fizikai vagy gazdasági eszköz volt, hanem spirituális csapda, egy végzetes döntés, amely megpecsételte az emberek sorsát.

A Bélyeget megoldásként kínálták fel a globális krízishelyzetekre, kényelmet és biztonságot ajánlva ebben a kaotikus világban. A valódi célja viszont az volt, hogy elvágja a megbélyegzetteket Istentől.

Az egyik látomásban láttam, hogy az emberek felsorakoznak, hogy megkapják a Bélyeget, voltak kétségbeesettek, némelyek reszkettek a félelemtől, mások vitatkoztak a családjukkal, egy anya könyörgött a férjéhez, hogy ne vegye fel a Bélyeget, de az figyelmen kívül hagyta, mondván: Ez csak egy bélyeg, mit árthat! Abban a pillanatban, mikor megkapta, a viselkedése megváltozott, a szemei ​​kihűltek és távolságtartóvá vált, mintha a lelke egy része kialudt volna.

Jézus elmagyarázta, hogy a Bélyeg nem csak egy jelkép, ez egy Szövetség. Akik elfogadják, úgy döntenek, hogy igazodnak a sötétséghez, elutasítva kegyelmemet és üdvösségemet, ezt nem lehet visszavonni.

Ezeknek a szavaknak a súlya elsöprő volt. Megértettem, hogy ez a döntés végleges és sokan félelemből veszik fel, nem értvén a döntésük örökös következményeit. Láttam másokat is, akik megtagadták a Bélyeget. Rejtőzködtek, menekültek, küzdöttek, de békével teltek el, tudván, hogy az Isten iránti engedelmességet választották e világ kényelme helyett. Az áldozataik nem voltak hiábavalók.

Jézus azt mondta, hogy akik a Bélyeg nélkül kitartanak, Örök Életet nyernek és akkor is gondoskodni fogok róluk, amikor a világ ellenük fordul. 

Az utolsó látomás, amelyet Jézus mutatott nekem, a hitnek a félelem legyőzésében játszott központi szerepéről szólt, A félelem volt az ellenség legerősebb fegyvere, ami miatt az emberek kételkedtek, kompromisszumokat kötöttek és végül elfordultak Istentől.

– A hit az ellenszer – mondta Jézus –, ez a Pajzs, amely megvédi népemet az elkövetkező időkben. 

Láttam egy nőt, aki reszketve rejtőzködött gyermekeivel egy kis szobában, miközben katonák kutatták át az épületet. Mellkasához szorította a Bibliát, és imákat suttogott halkan, annak ellenére, hogy félt. A hite mintha körülbarikádozta volna őt és a családját. A katonák elmentek mellettük anélkül, hogy észrevették volna őket.

Jézus azt mondta, hogy a hit nem mindig távolítja el tőlünk a veszélyt, de megtartja az övéit a veszélyben.

Egy másik jelenetben láttam egy csoport hívőt egy bíróság előtt állni, akiket azzal vádoltak, hogy megtagadták a Bélyeget. Kaptak egy utolsó esélyt, hogy felvegyék, de ők szilárdan visszautasították azt a büntetés veszélye ellenére is. Vezetőjük bátran kijelentette, hogy bíznak Istenben. Bátorságuk másokat is lelkesített a tömegből, akik közül néhányan akkor és ott úgy döntöttek, hogy hitben csatlakoznak hozzájuk.

Jézus hangsúlyozta, hogy ez a fajta hit nem olyan dolog, amit az emberek maguktól képesek elsajátítani. Ez a vele való mély kapcsolatból fakadt, amelyet az ima, az írás és a Szentlélekre való támaszkodás épített ki. Mondd el az embereknek, hogy a hit ajándék, de táplálni kell. Azok, akik közelednek hozzám, azt tapasztalják majd, hogy félelmeiket az én békém váltja fel.

Az egyik legborzongatóbb kinyilatkoztatás, amelyet Jézus megosztott velem, az a Nagy Megtévesztés felemelkedését mutatta be. Egy olyan korszakot, amelyben világszerte egy hamis békét ünnepeltek. Láttam a nemzetek vezetőit összeülni, az egység és a jólét új korszakát hirdetve az embereknek, akik örültek, hisz azt hitték, a borzalmak már mögöttük vannak, de e látszólagos béke felszíne alatt olyan alattomos sötétség rejtőzött, amit csak a belátással rendelkezők voltak képesek észrevenni.

 A látomásomban láttam hatalmas összejöveteleket, ahol az emberek ünnepelték ezt az újonnan teremtett globális békét. A vezetők megígérték, hogy véget vetnek a háborúknak, a szegénységnek és szenvedésnek, új rendeleteket hoztak és fejlett technológiákat vezettek be az egyetemes egyenlőség biztosítása érdekében.

Sokan el voltak ragadtatva, mert azt hitték, ez a válasz az emberiség imáira, de Jézus felfedte nekem, hogy ez nem Istentől származó béke, hanem a Sötétség Erői által kreált hamisítvány. Az ellenség tudja, hogy az emberiség a békére vágyik, de ez a béke nem lesz hosszúéletű. Ez egy csapda, amelynek célja, hogy önelégültségbe csalja népemet, és elvezesse őket az igazságtól.

Láttam, hogy az egyházak ünneplik ezt az új mozgalmat, vezetőik azt hirdetik, hogy Isten királysága végre megérkezett a földre. Ezek a pásztorok és tanítók őszinték voltak, de megtévesztettek, a lelkesedésük eltompította bennük az igazság felismerésének képességét.

A legszívszorítóbb az volt, hogy látták, hogy a hívők, akik egykor erősek voltak a hitükben, elkezdtek megalkudni, és részt vettek ebben a hamis békében, s azáltal igazolták cselekedeteiket, hogy meggyőzték magukat: az egység fontosabb az igazságnál. Elhagyták azokat a tanításokat, amelyeket egykor nagyra tartottak, és elcserélték őket olyan Doktrínákra, amelyek ehhez az Új Globális Programhoz igazodtak.

–  Még a választottakat is megtéveszthetik – figyelmeztetett Jézus.

Jézus elmondta, hogy csak azok látnak át a hazugságokon, akik az én beszédeimben gyökereznek.

Voltak olyanok, akik nem voltak hajlandók meginogni. Kis csoportokat láttam, akik titokban összegyűltek ezekben az időkben is. Imádkoztak tisztánlátásért és erőért. Kigúnyolták és kiközösítették őket, de hitük sohasem ingott meg. Ezek a hűséges hívek ragaszkodtak a szentíráshoz és a Szentlélek vezetéséhez. Nem voltak hajlandók engedni hitükből még akkor sem, amikor a világ ellenük fordult.

Jézus ezt a látomást egy ünnepélyes figyelmeztetéssel zárta:

– Mondd meg népemnek, hogy maradjanak éberek, az ellenség nem ordító oroszlánként fog mutatkozni, hanem báránybőrbe bújt farkasként. Rám kell hagyatkozniuk, hogy keresztülvezessem őket a megtévesztéseken.

Jézus megmutatta nekem az utolsó próbáról szóló látomást, amelyet a hívőknek el kell majd viselniük. Végül egy elképzelhetetlen nyomással kell szembenézniük, ami arra irányul, hogy elhagyják hitüket. Ez volt az az idő, amikor minden világi rendszer szembehelyezkedett azokkal, akik követték őt, a média, sőt a családtagok is az üldöztetés eszközeivé váltak, de ez egyben páratlan lelki ébredés időszaka is volt azok számára, akik szilárdan kitartottak.

Láttam, hogy a hívőket a hatóságok elé állítják, és választási lehetőséget kaptak, ami abból állt, hogy vagy elfogadják a Bélyeget, vagy súlyos következményekkel néznek szembe. Egyesek szilárdan kitartottak, és az arcukról sugárzott valami természetfeletti béke, amely csak Istentől származhatott, mások őrlődtek a hitük és attól való félelmük között, hogy mindent elveszítenek.

–  Ez az a próba, ami elválasztja a búzát a pelyvától, és megmutatja, ki bízik bennem igazán –  mondta Jézus.

Ez a próba nem csak külső volt, hanem belső is, mivel az ellenség hazugságokat súgott a hívők szívébe, megpróbálván a kétségeikre és bizonytalanságaikra számítani.

Hol van az Isten ilyenkor?! – szólt a hang a fejükben.

Azok körül, akik ellenálltak, Angyalokat láttam, akik megerősítették elszántságukat, a hitük megingathatatlanná vált, mint az Élő Víz patakjai mellé ültetett fa.

Egy jelenetben egy fiatal nő bíróság előtt állt. Elveszítette otthonát, családját és mindenét, amije volt, de nem volt hajlandó megtagadni a hitét. Határozott hangon kijelentette, hogy a reménye nem ebben a világban van, hanem egyedül Krisztusban, és bátorsága másokat is megihletett a tárgyalóteremben. A kockázat ellenére némelyek úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzá a hitében.

Jézus hangsúlyozta, hogy ennek a próbatételnek nem az volt a célja, hogy elpusztítsa a népét, hanem hogy csiszolja őket. Ezen a megpróbáltatáson keresztül a követőim megerősítik a hitüket, amely megtisztul, mint az arany a tűzben – mondta Jézus.

– Mondd meg nekik, hogy bírják ki, mert a jutalom sokkal nagyobb, mint a szenvedésük.

Az utolsó látomásban, amelyet Jézus megláttatott velem, a Végső Diadalnak voltam tanúja. Bepillantást nyertem a Hűségesekre váró győzelembe.

Láttam egy ragyogó Mennyei Világot, ahol fény áradt, zene szólt és leírhatatlan öröm töltött el mindenkit. Azokat, akik kiállták a végidők megpróbáltatásait, ezen a helyen üdvözölték. Arcuk olyan békétől ragyogott, amely minden elképzelhetőt felülmúlt.

Ebben a látomásban láttam Jézust a Mennyország kapuinál, szélesre tárt karral.

–  Jól cselekedtél, jó és hűséges szolgám – mondta minden egyes embernek, aki belépett.

Ezek nem csupán szavak voltak, hanem az általuk elszenvedett megpróbáltatások felett aratott Győzelmük kijelentése. Csodálatos reménységgel töltött el mindez. Ez a jelenet arra emlékeztetett, hogy bármennyire is sötét lesz az út, a cél minden áldozatot megér.

Jézus megmutatta nekem, hogy ez a Győzelem nem csak a Mennybe jutásról szól, hanem a dolgok helyreállításáról is.

Ezután láttam egy új Földet, amely mentes volt a fájdalomtól, a szenvedéstől és bűntől.