A BUDAHÁZY-ÜGY ÖRÖK TANULSÁGAI – A sikeres civilpolitika alapjai (Varga Domokos György sorozata) 9.

frissítve, kiegészítve:

1.) 2024. 07. 07.

2.) 2024. 07. 11.

7. tanulság

SEGÍTS MAGADON, A HATALOM IS MEGSEGÍT (II. rész)

Három kegyelem – három hivatkozás

1. Tálcán kínált Gulyás

A radikális igazságharcosok és a mérsékelt kormányhatalom közötti gyümölcsöző munkamegosztás jegyében, az előbbiek okkal ostorozták az igazságszolgáltatást, az utóbbi pedig kinyilvánította a rendteremtés szükségességét…

Ismét Füssy Angéla adott hírt a PestiSrácokban arról az örvendetes fejleményről, mely szerint nem tudta kizáratni Gaudit a Budaházyt elítélő bíró az ügyvédi kamarából.

„Gaudi-Nagy Tamás, aki nem védőként, hanem a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjeként, jogvédőként, tehát hallgatóságként volt jelen, a véleménye szerint egyértelmű elfogultságról árulkodó bírói megjegyzésekre felállva a sorok között azt mondta az ítéletet kihirdető bírónak: »Ezért még felelni fog, bíró úr!« A kamara szerint egy ügyvédnek is joga van véleményt nyilvánítani, kiváltképp, ha nem is jár el védőként az adott ügyben.”

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat is beszámolt a biztató fejleményről, de még markánsabban utalva a bírói önkényre, illetőleg az önkényeskedő bíró vereségére: „Dr. Gaudi-Nagy Tamás igazsága győzött Ignácz bíró önkényeskedése felett.”

Néhány nappal később pedig ismét Budaházy György jelentkezett újabb börtönlevelével, amelyben a BV egy botrányos önkényeskedését tette közhírré: nem akarták megengedni neki, hogy a raboknak fenntartott intézeti számítógépen írhassa meg a fellebbezését, holott egy ilyen terjedelmű ügyben lehetetlenség kézzel megírni.

Ezt követte alig pár nap múlva a BBI megalakulásának beharangozása, majd a bemutatkozó sajtótájékoztató. Sok minden egyéb mellett nem győztük hangoztatni, hogy Gulyás Gergely kancellária miniszter is mennyire osztja a mi álláspontunkat. Itt érett be annak az együttműködésre hajló politikának a vetése, amely – immáron több mint egy évtizeddel korábban – a fideszes és a jobbikos képviselők közt kialakult szóváltást „kedélyes elvi egyet nem értésnek” minősítette. „A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság” ténykedése és állásfoglalása során nem az igazság megítélésében tátongott szakadék közöttük, hanem a hatalmi helyzetükben. Tizenkét évnek kellett eltelnie, és Ignácz bíró kíméletlen ítéletének kellett megszületnie ahhoz, hogy 2022 márciusában, egy filmes interjúban Gulyás Gergely így nyilatkozzon:

„A bírósági ítélkezés iránti bizalom kulcsfontosságú. Éppen ezért, főleg nem jogerős bírósági ítéletet, kormányzati részről nagyon óvatosan kommentálnék. De, egy mondat erejéig mégis megteszem. Ugyanis az, hogy pontosan mi történt, ezt miképp kell minősíteni, meg hogy elkövettek-e bűncselekményt a vádlottak, és ha igen akkor milyen tényállás szerint, ezt valóban a bíróság feladata megítélni. Egy olyan pont van, ahol mi magunk is tudunk ítéletet mondani, és sajnos ezt a bíróságra, a bírósági szervezetrendszerre tudjuk mondani, hogy normális ítélet nem hozható 13-14 év után. Ennyi idő után elsőfokú ítélet születik, ez olyan mértékben sérti a jogbiztonságot, olyan mértékben sérti a jogállami alapelveket, hogy az biztos, hogy a bíróság ebben az ügyben már leszerepelt. Reméljük, hogy jó döntést hoznak, ami a törvényeknek megfelel.”

A világháló szerint „Ez a videó már nem áll rendelkezésre”, szerencsére azonban egy 2023. március 14-én kelt Magyar Hírlapos cikk (Minden, amit a Budaházy-ügyről tudni érdemes) a tartalmát megőrizte az utókornak.

A szó szerinti felidézésének az ad itt jelentőséget, hogy alátámasztja azt a tételünket, mely szerint a hatalom akkor tud segíteni nekünk, ha mi is segítenünk neki. Attól fogva, hogy a BBI elkezdte idézni a kancelláriaminiszter velünk való egyetértését bizonyító nyilatkozatát, a nemzeti sajtónak szinte a teljes radikálisabb vonulata szó szerint közzé tette a legütősebb mondandóját, vagyis a legfontosabb üzenetét – az Alfahírtől kezdve, a Demokratáig bezárólag. Aki nem hiszi, írja be a világhálós keresőbe: „Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter szerint az ítélet olyan mértékben sérti a jogbiztonságot, olyan mértékben sérti a jogállami alapelveket…” S mindez nem kisebb dologhoz vezetett el, mint az első kegyelmi döntés megszületéséhez. A törvényes hatalom és Novák Katalin számára szinte tálcán felkínáltatott, mire hivatkozva részesítheti kegyelemben az enyhébb ítéletekkel sújtott hét vádlottat, hogyan adhatja el a politikai ellenlábasoknak és a nagyközönségnek a „közveszélyes terroristák” szabadon bocsátását.

Az oly régóta annyira várva várt, számunkra korszakos jelentőségű köztársasági elnöki közlemény rögtön 2022 karácsonyát követően jelent meg. S mivel a rövid sajtóközlemény minden szava jelentőséggel bírt, a teljes szövegnek helye van könyvünkben:

Novák Katalin köztársasági elnök közleménye a Budaházy-ügyben

December közepén érkeztek meg hozzám az úgynevezett „Budaházy-ügyben” érintettek kegyelmi kérelmei. Mint ismert, 17 személlyel szemben zajlik még ma is, 13 év elteltével büntetőeljárás. Sajnálatosnak tartom, hogy a bíróság közel másfél évtized alatt sem tudott jogerős döntést hozni.

Alapos mérlegelést követően úgy döntöttem, hogy különválasztom azon személyek ügyét, akiket a bíróság első fokon felmentett, illetve ahol az elkövetett cselekményt csekélyebb súlyúnak ítélte meg. Az eljárás további elhúzódása számukra aránytalan sérelmet jelentene a kiszabható büntetéshez képest. Az előzetes letartóztatásban töltött idő és a 13 éve tartó vesszőfutás az érintetteket és családjaikat alaposan megpróbálta. Hét személy esetében ezért eljárási kegyelemről döntöttem.

Az ügy terheltjei közül azonban többeket súlyos vádakkal illettek, az elsőfokú bíróság bűnszervezetben való elkövetést is megállapított, és jelentős büntetés kiszabása mellett döntött. Esetükben olyan súlyos cselekményekről szól a vád, hogy csak jogerős bírósági ítéletet követően tartom helyesnek dönteni az ő kegyelmi kérelmeikről.

Az úgynevezett “Budaházy-ügy” is rámutat arra, hogy a bírósági eljárások észszerűtlen elhúzódása elfogadhatatlan, és sérti az emberek igazságérzetét.

Felhívom a jogalkotó és jogalkalmazó szerveket, hogy tegyenek lépéseket a bírósági döntéshozatal felgyorsítása érdekében.

Nos, Novák Katalin tartotta szavát. A másodfokú ítélet meghozataláig a részéről teljes hallgatás övezte a többi vádlottnak adandó – most már nem eljárási, hanem végrehajtási – kegyelem témáját. Bennfentes értesülésünk szerint meg volt elégedve a „hetek” kegyelemben részesítésének visszafogott sajtóvisszhangjával, csakúgy, mint Budaházy György nemes lélekre valló reagálásával is.

Szabadságharcosunk közleményét Edda osztotta meg saját fészbukos oldalán, ám mivel addigra már sikeresen kiléptünk a „radikális szubkultúrából”, s Budaházyék ügye társadalmi méretűvé dagadt, a Fidesz olyan sajtós zászlóshajói, mint a Magyar Nemzet és a Mandiner is közzé tette a benne foglaltakat. S így teszünk most magunk is, mert nem csupán szerzője személyiségéről árul el sokat, hanem civilpolitikai tanulságainkhoz is kiváló adalék. Egyfelől reálpolitikai érzékenységről, belátásról tanúskodik: habár ő kimaradt a kegyelmet nyertek köréből, üdvözli és köszöni a döntést, „érti” a döntés indoklását. Másfelől viszont – bár remél, de – nem könyörög, nem nyüszít, hanem érvel, kendőzetlen helyzetképet vázol az igazságszolgáltatásról, és végül még követel is, mégpedig a leendő másodfokú eljárásra vonatkozóan: egy „liberális mozgalmár” bíróktól mentes, tisztességes bíróságot.

Budaházy a következőket üzeni követőinek

„Üdvözlöm és köszönöm a Köztársasági elnök Asszony döntését, még akkor is, ha az én kegyelmi kérelmem kapcsán most nem foglalt állást. Viszont el sem utasította azt, csak későbbre halasztotta a döntést. Örülök, hogy néhány meghurcolt társam számára végre véget ér ez a rémálom ügy. Meggyőződésem, hogy nagyon sokak munkája benne van ebben a részeredményben, ezért mindenkinek köszönöm az eddigi kiállást és kérem, hogy segítsék tízünket a további küzdelemben.

Az elnöki közleményben szereplő azon kitétel kapcsán, hogy »az ügy terheltjei közül azonban többeket súlyos vádakkal illettek, az elsőfokú bíróság bűnszervezetben való elkövetést is megállapított, és jelentős büntetés kiszabása mellett döntött. Esetükben olyan súlyos cselekményekről szól a vád, hogy csak jogerős bírósági ítéletet követően tartja helyesnek dönteni az ő kegyelmi kérelmeikről« – viszont meg kívánom jegyezni, hogy mindannyiunkat hasonlóan »súlyos« vádakkal illetett és illet az ügyészség és »bűnszervezeti« elkövetéssel is. Az, hogy kire mit látott bizonyítottnak és kit mire ítélt Ignácz bíró, az az ő önkényes döntésén múlott, amit mi eleve törvénysértőnek, egyoldalúnak és elfogultnak tartunk, és nem kizárt, hogy az ilyen helyzetekre való megosztás szándéka is benne volt. Mi eleve vitatjuk a vádak minősítését (mert valójában csak a »terror« minősítéstől »súlyosak« a kisértékű rongálások) és a bizonyítottságot is. Azt gondolom, hogy mindezekért sem szerencsés Ignácz bíró ítéletét kiindulási alapnak tekinteni.

Értve a döntés indoklását, azért fenntartom a reményt, hogy szilveszter után az Elnök Asszony a reakciók és vélemények fényében újragondolja az ügyet és egy második körben a többi tíz vádlott kérelmének pozitív elbírálása is megtörténhet.

Végül pedig le kívánom szögezni azt, hogyha viszont rákényszerülünk a másodfokú eljárásra, akkor a magam részéről én egy – az ilyen »liberális mozgalmár« bíróktól mentes – tisztességes bíróságot követelek, ami megítélésem szerint, nem lehet a Fővárosi Ítélőtábla. És egy olyan bírói tanácsot, amely komolyan veszi, hogy a nyomozóhatóságnak is be kell tartania a Be. rá vonatkozó előírásait, és csak törvényes bizonyítékokkal vádolhat meg bárkit is. Aki nem enged teret a terrorizmus fogalmának parttalan kiterjesztésének olyan cselekményekre, amelyek valójában nem tartoznak az alá.”

Akkoriban már szinte mindőnknek szent meggyőződésévé vált, hogy ha nem előbb, akkor utóbb, de minden vádlott kegyelemben fog részesülni. S a nemzeti kormány és Novák Katalin már csak a kedvező alkalmat lesi…

2006 feledhetetlen politikai botránya, a gyurcsányi rendőrterror volt leginkább az a közös szál, amelyre a Hunnia-ügy vádlottjai, a BBI igazságharcosai és a törvényes hatalom egyaránt jól rá tudtak hangolódni, közös hangon, nagy egyetértésben tudtak megszólalni. Olykor sajnos nagy ára volt ennek, egy valóban súlyos emberi tragédia, 2006 ősze egyik áldozatának megszenvedett halála.

„A rendőr, aki rám lőtt, fejre célzott. Mikor megkaptam azt a lövést, azonnal elvágódtam, és elvesztettem az eszméletemet. Másnap műtét után tértem magamhoz, és üvölteni tudtam volna a fájdalomtól. Annyit mondtak, hogy az egyik szememre nem fogok látni. Az orrom is teljesen gajra ment, a homlokom is, úgy pakolták össze a csontokat. Már másnap civil rendőrök jöttek be hozzám, faggatóztak. Nem az érdekelte őket, hogy én hogy vagyok, csak az, hogy mit csináltam előző nap” – emlékezett vissza még nem is olyan régen a 2006: A terror napjai című dokumentumfilm-sorozatban...

És emlékezett meg róla ily módon, fő helyen, tisztességgel és együttérzéssel a kormány sajtós zászlóshajója, a Magyar Nemzet, nem felejtve el megemlíteni, hogy „Gyurcsány Ferenc rendőrei” lőtték ki a szemét. Megszólaltatták a vele filmes interjút készítő Skrabski Fruzsinát is; személyes ismeretei és élményei alapján hitelesen és érzékletesen oszthatta meg a kormányhű olvasóközönséggel, mi vezetett Nagy László korai halálához:

– Laci élő lelkiismerete volt 2006-nak. Elvesztette az egyik szemét, elvesztette a menyasszonyát, a lakását, a munkáját, lelkét megviselte mindaz, ami 2006-ban történt vele, mégis hihetetlen erővel jött el az összes eseményre, állt ki a nyilvánosság elé, beszélt a vele történtekről, mindettől remélve valami igazságmorzsát – fogalmazott lapunknak Skrabski Fruzsina, az Áldozatok 2006 című dokumentumfilm készítője, aki állítja, Nagy László 2006 újabb áldozat, halála pedig egy újabb felkiáltójel ebben a drámában. – Vannak még sorstársak, akikre figyelnünk és vigyáznunk kell!

Amikor 2021-ben elmentünk Gyurcsány Ferenc egyik fórumára, hogy szembesítsük őt mindazzal, ami 2006-ban, az ő miniszterelnöksége alatt történt, Laci mellett velünk volt két másik áldozat is. Gergőt, aki 2006-ban 20 éves volt, most százalékolták le. Az édesapja rendszeresen hív fel sírva, mert aggódik a fiáért, fél, mi lesz Gergővel, ha ő már nem tudja támogatni – mondta Skrabski Fruzsina, aki szerint életjáradékot kéne adni a 2006-ban rokkanttá tett áldozatoknak.

Gőbl György külön a Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete nevében, valamint a BBI testületileg felhívást tett közzé a velünk mindig készséges „baráti” – leginkább „nemzeti radikális” – sajtón, valamint a „közösségi médián” keresztül, hogy „Minél többen vegyünk részt a 2006-os áldozat, Nagy László temetésén”.

Gőbl György egyszerre személyes hangú és tényszerű levele alighanem ugyanúgy hatott az akkor elért közönségre, mint Skrabski Fruzsina Magyar Nemezt-beli nyilatkozata, és ahogy ezt most a tisztelt Olvasó is megtapasztalhatja saját magán. Aligha hidegen, közömbösen…

„Nagy Lászlót 50 éves korában érte a halál. Élhetett volna még, boldogan élhetett volna még, ha 2006. október 23-án, a Fidesz '56-os megemlékezése után, nem lövi ki a szemét egy rendőr. Nagy László magatehetetlenül feküdt a földön, miközben folyt a vér a szeméből. Ez a kép a 2006-os rendőrterror egyik jelképe lett.

Nagy László élete tönkrement, miután kilőtték a szemét. Elvesztette barátnőjét, munkáját. Nem tudta feldolgozni ezt a tragédiát, és az is mélyen elkeserítette, hogy erkölcsi elégtételt sem kapott: Gyurcsány és társai ellen még csak eljárást sem indított az ügyészség.

Több dokumentumfilmben is szerepelt, bátran kiállt a nyilvánosság elé, hogy 2006 bűnöseit végre megbüntessék. (...)

A Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete tagsága arra kéri az illetékeseket, a média munkatársait, kutatókat és az egész magyar társadalmat, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba a 2006-os rendőrterrorral kapcsolatban, és végre feleljenek a bűnösök!

Közösen álljunk ki Nagy László és az összes áldozat mellett, és kísérjük el őt utolsó útjára Újpesten, a Megyeri úti temetőben, 2023. január 11-én, 10:30-kor!

Közhatalom Jogsértettjeinek Egyesülete (KJE)

Gőbl György”

Az igazi emberi tragédia valóban fájdalmas szele a törvényes hatalom néhány olyan jeles tagját is megcsapta, akik így vagy úgy, személyes ügyüknek tekintették a 2006-os állami terrorral kapcsolatos tisztázást és igazságtételt. Amikor a BBI tagjai – Nagy Laci tragédiája nyomán – gyertyagyújtást szerveztek a „2006 őszi terror áldozatiért” a Hazatérés Templomában – az itteni emléktáblánál –, erre eljött Gulyás Gergely és Révész Máriusz is. Ha Skrabski Fruzsina filmes beszámolója segítségével megfigyeljük a résztvevők névsorát, látható, hogy a „radikálisoktól” a kormányzó „mérsékeltekig”, sőt, egy ellenzéki párt volt elnökéig egy széles közéleti, politikai paletta képviseltette magát. Hol voltunk már ekkor a „radikális szubkultúrá”-tól?!

https://www.youtube.com/watch?v=uRHBpWj2W1Y

„Beszédet mondott Schiffer András ügyvéd, az LMP volt elnöke, egykori országgyűlési képviselő; Révész Máriusz – korábban a Fidesz országgyűlési képviselője, a 2006-os rendőrterror egyik elszenvedője; Skrabski Fruzsina filmes újságíró – az Áldozatok 2006 című dokumentumfilm rendezője; Hegedűs Loránt – a Hazatérés Temploma lelkésze; Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője; Balog Zoltán püspök. Az eseményen részt vett Gulyás Gergely kancellária miniszter is, aki szintén gyertyát gyújtott a 2006 őszi terror áldozatiért.”

Nem szólva arról, hogy Révész Máriusz a beszédében kulcsfontosságú tényekkel is előhozakodott, és még azt is határozottan leszögezte, hogy 2006 őszén „az egész magyar jogállam csődöt mondott”. Márpedig ha szerinte is csődöt mondott, akkor ezzel kimondatlanul is elfogadja Budaházyék álláspontját: nem a demokratikus rend ellen léptek fel, hanem a demokrácia helyreállításáért.

De még e csodálatos lelki és politikai összehangolódás is kevésnek bizonyult Budaházyék kiszabadításához…

2. A pápa mint megmentő

Valamennyiünk szerencséjére nem sokkal a másodfokú ítélethirdetés után volt esedékes Ferenc pápa Magyarországra látogatása. Habár Török bíró a 2023. március 9-án meghozott ítéletével pl. a fővádlottra első fokon kirótt 17 évet csaknem harmadára, 6 évnyi fegyházbüntetésre mérsékelte, a jogerőre emelkedés miatt Budaházyt és társait rögtön rács mögé dugták, s onnan már csak kegyelemmel szabadulhattak.

Ferenc pápát 2023. április végére vártuk, tehát egy bő másfél hónapnyi időnk volt arra, hogy megágyazzunk az újabb esedékes kegyelmi döntésnek, vagy másképp fogalmazva: segítsünk a döntéshozóknak.

Már Gyuriék újabb lecsukása napján munkához fogtunk. Az Ultrahangos és Hit Rádiós Király Tamás jóvoltából magam is megszólalhattam, igyekezvén immáron az egyre bővülő nyilvánosság előtt válaszolni arra a kérdésre: Most, hogy a hazafiak újra börtönben kerültek, hogyan tovább?

https://www.youtube.com/watch?v=RBwr7YaytbQ

A Király Tamással való találkozásunknak és beszélgetésünknek a Budaházy-ügy kedvező kimenetele szempontjából meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonítok. Az Ultrahang és a Hit Rádió felvételei olykor többszázezres hallgatottságnak, ill. nézettségnek örvendenek, nem egyszer elérik a főáramú médiafelületek látogatottságát. Habár a Hit Gyülekezetéhez kötődők eleve számottevő részét teszik ki közönségüknek, ezt többszörösen meghaladja az a kör, amely nem hitbeli, de még csak nem is pártpolitikai alapon vagy valamilyen szellemi szekértábor szerint csatlakozik e médiumok közönségéhez. A legfőbb jellemzőjük, hogy érdeklődők, szeretnek tájékozódni és nem restek gondolkodni. Ez a közönség nem a mesterségesen felfújt „influenszerekhez”, hanem pl. a Vukics Ferenchez hasonló, széles látókörű, nagy tudású közszereplőkhöz vonzódik. Miután Király Tamás a Szilaj Csikó szerzői, főmunkatársai között felfedezte, majd az Ultrahang és a Hit Rádió rendszeres szereplőjévé tette, Vukics Ferenc alezredes hamarosan a HírTV-nek, nemsokára pedig a Patrióta nevű hírcsatornának is egyik leggyakrabban foglalkoztatott és legnépszerűbb katonai és külpolitikai szakértőjévé vált.

Vukics Ferenc – és más, hozzá hasonló közszereplők, pl. Hossó Andrea – gyorsan magasra emelkedett csillaga a médiavilág és a tömegtájékoztatás átrendeződésének egy friss fejleményét tükrözte. A főáramú, hivatásos média oly mértékig a különféle hivatásos hatalmak kiszolgálójává vált, hogy a szabadabban tájékozódni, gondolkodni és cselekedni vágyó, értelmesebb és felelősségteljesebb állampolgárok (civilek) körében megnövekedett az igény olyan új hírcsatornák és műsorok iránt, amelyek valóban segítettek a szélesebb körű tájékozódásban, az elmélyültebb gondolkodásban és a civil érdekeket is szem előtt tartó állásfoglalásban és cselekvésben. A megszokott tabu témákon felülemelkedő, a terméketlen önkorlátozást és a durva hangnemet egyaránt kerülő új hírcsatornák népszerűsége olyannyira megugrott, hogy az ott elhangzottakat többé sem a törvényes hatalom, sem a különféle hatalmi gépezetek nem hagyhatták figyelmen kívül. De civilpolitikai törekvéseink szempontjából még ennél is fontosabb fejlemény volt, hogy a mintegy a nyilvánosság szeme láttára, füle hallatára tehettük nyilvánvalóvá szándékainkat és üzenhettünk a törvényes hatalomnak. Pl. azt, hogy megértjük szorult helyzetét, de itt vagyunk mi, a magyar igazság és szabadság iránt elkötelezett, széles merítésű civilek, akikre bátran lehet mutogatni és hivatkozni a politikai versenytársak, a hatalmi gépezetek és a háttérben lapító hálózati erők ellenében.

Király Tamás legfőbb kérdésére ‒ „Börtönbe került Budaházy György, hogyan tovább?” ‒ mindenekelőtt leszögeztem: ahhoz, hogy a hatalmat – büntető szándékától – el lehessen téríteni, a bíróságot meg jobb belátásra lehessen téríteni, az kell, hogy minél több civil mozgolódjék. Üzentem a társadalomnak, hogy a hatalom is hallja, és a hatalomnak, hogy a civilek is hallják. Mindenki biztatására hangoztattam ugyanakkor, hogy a hatalom és az igazságszolgáltatási gépezet viselkedését figyelve, már „kedvező az irány”.

„Én csodálkoznék a legjobban – azt mondanám: a hetven évemet kellene megtagadnom –, ha Novák Katalin ezek után nem adná meg a kegyelmet nekik”.

Tehát mint megkerülhetetlen bekövetkezést vetítettem előre minden szereplő számára a kegyelem megadását. Amelyért azonban lankadatlanul folytatnunk kell az igazságharcunkat. „A gépezet nem tud nem működni, és fékezni is csak nagyon nagy civil hozzásegítéssel lehet.” – figyelmeztettem a hatalmi gépezetek természetére vonatkozóan. A törvényes hatalom természetére vonatkozóan meg azt tettem nyilvánvalóvá: „(…) nem bánja, hogy a nyughatatlan emberek, a hazafiak, az igazságharcosok el vannak zárva. Őket csak akkor kezdi ez a dolog igazán izgatni, amikor minket, civileket elkezd izgatni.”

Király Tamás pedig azzal sietett a maga őszinte kíváncsiságával segítségünkre, hogy több tízezrek füle hallatára felvetette:

„Ha megnézem a Szabadsagot.com oldalát, amely Budaházy György mellett kiálló petíciót tartalmaz, nagyon sok nevet lehet látni (…) a kifejezetten baloldalitól a nemzeti radikálisig mindenkit megtalálunk az aláírók listáján. (…) Kicsit úgy tűnik ez, hogy mintha nemcsak a hazai szélsőjobbnak egy elszigetelt ügye lenne. Hanem ennél azért jóval több.”

S ha már ő felvetette, én világgá kürtölhettem: „Ez már régen nem szélsőjobb.” És sok egyéb mellett hozzátehettem:

„…hogy egy demokrácia jó működjék, ahhoz mindenképp szükség van arra, hogy a Hit Gyülekezetétől kezdve Toroczkaiékig sokan, akiknek fáj az igazságtalanságnak ez a mértéke, azt mondják a hatalom felé, hogy na, ezt azért már nem kéne! Mert jó, vannak paragrafusok, vannak hivatalnokok, vannak gépezetek, na de ez már a mi bőrünkre megy. Mitől demokrácia ez?”

A pápa megérkezéséig hátralevő rövid időben a BBI többi oszlopos tagja is sokat igyekezett tenni egy olyan politikai közhangulat megteremtéséért, amely lehetővé tette a törvényes hatalom számára, hogy Novák Katalin különösebb kockázatvállalás nélkül kimondhassa a boldogító igent, azaz a Hunnia-ügy újabb vádlottjait részesítse köztársasági elnöki kegyelemben. Köztük a fővádlottat, Budaházy Györgyöt is.

„Amikor a jog és az erkölcs ennyire markánsan szétválik, amikor ennyire érzi a társadalom és a vezetés is, hogy itt ennyire ellentétes irányban halad a jog és a társadalmi elvárás, akkor kell belépnie a kegyelemnek” – közölte Gaudi-Nagy Tamás március 9-én a HírTV-ben.

Ugyanő március 15-én a Katolikus Rádiónak is nyilatkozott „a Budaházy-Hunnia ügyként ismertté vált koncepciós terrorperben március 9-én kihirdetett másodfokú ítéletről”.

Budaházy György pedig ismét egy börtönüzenettel igyekezett segíteni társain és saját magán:

„Mindenkinek köszönöm az értünk való kiállást… nagyon számítok társaimmal együtt a köztársasági elnök asszony mielőbbi kedvező döntésére.”

Az egyre növekvő társadalmi elismertsége és elfogadottsága biztos jelének tekinthetjük, hogy egy róla készült festmény is napvilágot látott akkoriban.

Kertai Zalán és festménye Budaházy Györgyről

Újabb pár nap múlva (március 19-én) Budaházy Edda a saját fészbukos oldalán szólította fel a társadalmat a vádlottak támogatására, az értük való kiállásra. Felhívását természetesen az egész „baráti” sajtó megosztotta…

„Aki még nem írta alá a petíciót (…) Támogatásra van szükségünk! A szabadsagot.com mögött álló informatikai szakemberek, operatőrök, videóvágók és grafikusok teljesen ingyen dolgoznak, hazafias elköteleződésből végzik munkájukat.”

Ugyanő két nap múltán egy bensőséges filmet tett közkinccsé saját bátyjáról:

„Az alábbi kisfilm Gyuri 50. szülinapjára készült 2019-ben, belső használatra. (…) megosztom a nyilvánossággal, mert azt akartam, hogy lássák meg Budaházy Györgyben az embert.”

Rá négy napra a Szilaj Csikón jelentettem meg elemzésemet a Hit Gyülekezetéből kinőtt sajtócsoportosulás társadalmi jelentőségéről, „Éhe a Szónak. A Hit-média beáradása a magyar tömegtájékoztatásba” címmel. Ebben megemlítettem, hogy „amikor személyesen felvetettem Király Tamásnak, hogy nem készítene-e egy filmes beszélgetést az éppen házi őrizetben tartózkodó Budaházy Györggyel, első szóra igent mondott”. Ahogy a hatalmi sajtó szereplőinek jól jön egymás megerősítése, ugyanez igaz az igazszólásra törekvő civil sajtó képviselőire is…

Még mindig hátra volt csaknem egy hónap Ferenc pápa megérkezéséig. Március utolsó napjait Edda arra használta ki, hogy édesanyjukkal és Bernivel, Gyuri feleségével meglátogatták „a nemzeti kormány börtönében” sínylődő szerettüket, „a legnagyobb élő hazafit”, és erről a Szabadságot.com oldalán közzétett egy tárgyilagos, ugyanakkor nagyon személyes hangú, megrendítő beszámolót. A Hatvannégy Magyar Vármegye Ifjúsági Mozgalom nemcsak lelkes, de a média világához is jól értő ifjú önkéntesei akkoriban már nagyon nagy szerepet játszottak abban, hogy egyfelől mondandóinkat és üzeneteinket, másfelől az egyre nagyobb számban jelentkező, közismert személyiségek Budaházyék melletti kiállásának hírét a társadalom és a hatalom minél szélesebb köreihez juttathassuk el. Velük és náluk fordult elő először, hogy az összegyűlt adományok egy részét világhálós hirdetésre – történetesen a Szabadságot.com oldal népszerűsítésére – fordítottuk. Éppen ezért biztosak lehetünk abban, hogy Edda érzékletes beszámolója számos szívet és elmét megérintett. Írása kiváló iskolapéldája lehet az e fejezetünkben taglalt civilpolitikai tanulságunknak: hogyan segítsünk magunkon, hogyan hangoljuk át a közvéleményt, a közhangulatot, hogyan állítsuk magunk mellé, hogy aztán a hatalom is megsegíthessen minket. Igaz ez írásának nemcsak a most idézendő első felére, hanem a második felére is, amelyben Edda dokumentumra hivatkozva szól a Budaházy család ősiségéről, szabadságharcos hagyományairól, s ezzel nem kevesebbet tesz nyilvánvalóvá, minthogy édes bátyja nem valamiféle meggondolatlan, felelőtlen, izgága hevületből szállt szembe az önkényeskedő hatalommal, hanem ősi nemzetsége évezredes történelmi hagyományait követte…

Újra börtönben 2. – Budaházyak a veszedelemben – Budaházy Edda írása (részlet)

A tegnapi börtönbeszélő nehezen indult. Hárman voltunk édesanyámmal és sógornőmmel és bezsúfoltak minket egy egyszemélyes kalitkába, ahol csak 1 telefon volt. Tudniillik, ahogy azt a filmekben szoktuk látni, az elítéltet és a hozzátartozót egy plexifal választja el és telefonon diskurálnak. Végül sikerült egy 2 telefonos egységbe kerülnünk. Egy ilyen helyiségben körülbelül 10 beszélgetés zajlik egy időben. Nemsokára sikkasztók, drogdílerek, embercsempészek és erőszaktevők társaságában megérkezett Gyuri is.

A körülményekhez képest jól van, bár ez a börtöngúnya nem éppen egy Magyar Harcos márka. Sokat fogyott, a nadrágja lóg rajta és öv helyett egy madzaggal kell megkötnie. Többszörös kérésére engedélyeztek saját edzőcipőt, amiben a napi 1 órás sétáján futni is tud a miniatűr udvaron ahová nem süt be a nap. Ezúton szeretnék egy félreértést eloszlatni, miszerint az elítéltek nagy csoportokban kvaterkáznak, gyúrnak, kosaraznak, napoznak a börtönök udvarain, ilyen csak álmainkban meg az amerikai filmekben van. Mindenki külön, a zárkatársaival sétál, ő egyedül.

Bár a hírek nehezen jutnak el hozzá, de azért követi a közélet eseményeit, meg van a véleménye háborúról, Unióról, migrációról, stb. Reméljük, ha végre kikerül innen és nem kell többet magát védenie, jobban részt vehet a magyarság sorsának alakításában.

Láthatólag lekerült róla a 17 év fegyház lelki terhe, de azért nagyon bízik abban, hogy ezt a 6 évet és az elzárást a magyar társadalom nem hagyja annyiban. Az ő ügyük, mint egy lakmuszpapír rávilágít a rendszerváltáskor elmaradt valódi igazságügyi reform hiányára, az elfogult és megfelelési kényszerben szenvedő bírók, ügyészek tömegeire, és talán elindíthat egy mélyreható változást. Magyarország a magyaroké, és a haza nem lehet ellenzékben, hogy nagy klasszikusokat idézzek.

Köszöni a sok barátságos üzenetet és kiállást, és kéri, hogy aki teheti segítse a börtönbe kerültek körüli kampányt, a gyűjtést és a hírek terjesztését határon innen és túl a szabadsagot.com weboldalon található információkkal. Aki úgy érzi, hogy befolyása van szélesebb tömegekre, küldjön támogató levelet a budahazybizottsag@gmail.com címre, amit megoszthatunk a nyilvánossággal. Külön várjuk a világ magyarjainak kiállását különös tekintettel a határon túli magyar közösségekre. Budaházy György sokat tett már értünk, most rajtunk a sor. (…)

Budaházy Edda

Fogytak a napok, mi meg bár növekvő bizakodással, de nem kis izgalommal és szorongással igyekeztünk megragadni minden kínálkozó alkalmat a közvélemény és a hatalom kedvező irányú ösztökélésére. A „Húsvéti Nagyhét hétfőjén” a BBI nyílt levelet intézett Novák Katalin köztársasági elnökhöz és Varga Judit igazságügyi miniszterhez.

„E levelünkben tisztelettel arra kérjük Önöket, hogy az eljárásban érintett további tíz személynek és családjaiknak is tegyék lehetővé a közel másfél évtizedes szenvedések, megpróbáltatások befejezését, az eljárás, illetve a jogerősen kiszabott büntetések végrehajtásának mielőbbi megszüntetését, továbbá a bűnügyi költségek alóli és a büntetett előélet következményei alóli mentesítést.”

A levél végén feltüntettük a Budaházy Bizottsághoz csatlakozók listáját. Ekkor már több 70 híres ember állt ki nyíltan Budaházyék mellett, egyre többen a „radikális szubkultúra” körein kívülről.

Három héttel Ferenc pápa megérkezése előtt az élet egy újabb tragikus fordulata is a fogva tartott szabadságharcosok segítségére sietett. Meghalt „Gabika”, szintén a 2006 őszi rendőrterror egyik áldozata. Nemzeti jogvédők búcsúztak tőle, megemlítve, hogy szerepelt több dokumentumfilmben, „így többek között Skrabksi Fruzsina filmrendező Áldozatok 2006 című, a terror 15. évfordulójára készített filmjében”, valamint „a Nemzeti Filmkészítők Egyesülete és CÖF 2006: A terror napjai című dokumentumfilm-sorozatának 8. részében (rendező: Budaházy György)”. Füssy Angéla pedig egy megrendítő nekrológgal emlékezett meg Gabikáról a Pesti Srácok világhálós oldalán.

Gabika

Két héttel Ferenc pápa várható megérkezése előtt valamennyiünk számára úgy tűnt, hogy az utolsó gátak leomlásának lehetünk tanúi. A mandiner.hu-n, vagyis a leglátogatottabb világhálós híroldalak egyikén – amely azonban soha nem hagy kétséget a nemzeti kormányhoz és a keresztény, konzervatív táborhoz való erő kötődését illetően – ezzel az öles címmel jelent meg tudósítás: „Újabb közszereplők kérik, hogy Budaházy György és társai kapjanak kegyelmet: Andrásfalvy és Fábry”.

Négy nappal a pápa gépének Budapestre érkezése előtt Gaudi-Nagy Tamás meglátogatta Budaházy Györgyöt a váci fegyházban. Gyuri megragadta az alkalmat, s a mind nagyobb érdeklődést és együttérzést tanúsító nagyközönségnek, valamint a mind készségesebbnek mutatkozó hatalomnak ezt üzente a fegyházból:

„(…) Vajon most újabb 6 év vergődés és meghurcoltatás után a Szentatya idei, április végi látogatása hoz-e számunkra, börtönben sínylődő hazafiak számára örömhírt a szabadulásról és teljes kegyelmi mentesülésről ezen gyurcsányi koncepciós csapdaeljárásból? Meghallgatásra talál-e sokak kívánsága és imája?

Ennek reményében kívánok minden Jézus-hitű honfitársamnak lélekemelő, hitet erősítő együttlétet a hétvégi pápalátogatás minden eseményére, és komoly külföldi és hazai globalista nyomás alatt álló Hazánknak további felemelkedést és szabadságot.

Budaházy György, 2023. április 24. György nap”

Két nappal később – azaz két nappal a pápa megérkezése előtt – megint Füssy Angéla jelentkezett egy közvélemény- és hatalomhangoló írással a Pesti Srácok világhálós oldalán. Már a címe is felhívás volt mindenki számára egy „táncra”, azaz kinek-kinek kiállásra – vagy a kegyelemben részesítésre!

Szinte óránként csatlakoznak új támogatók, így kollégáink is kiállnak Budaházyék kegyelme mellett

„Óriási lendületet vett a Budaházy György és társai szabadulása melletti kiállás. Szinte óráról órára csatlakoznak újabb közéleti szereplők a gyurcsányi rendszerrel szembeni ellenállás terrorváddal elítélt vezetőinek kegyelmi kérvényét támogató, Budaházy Bizottság az Igazságtételért által kiadott nyílt levél aláíróihoz…”

És beteljesedett.

2023. április 27-én, délután Novák Katalin kihirdette újabb kegyelmi döntését. Budaházy György – és még öt társa – kiszabadulásáról a teljes magyar sajtó hírt adott.

„…hetek óta rebesgették szűk körben, hogy Ferenc pápa látogatása körül megtörténhet a csoda. Reménykedtem végig, de az, hogy ez a csoda ma este megérkezik, nem tudtam. Délután 5 óra körül tudtam meg, hogy még ma hazamehetek, ami elmondhatatlan öröm volt” – nyilatkozta friss melegében a Magyar Nemzet tudósítójának boldogságban úszó szabadságharcosunk.

A Magyar Nemzet felvételei

Ugyanebből az alkalomból Gaudi is nyilatkozott a Magyar Nemzet újságírójának, Gabay Dorkának. Az idők során nagy civilpolitikai jártasságra szert tett nemzeti jogvédőnk az öröm, a köszönet és a hála fontosságát emelte ki, de mert tisztában volt a döntéshozók által vállalt kockázattal is, ezért gesztusként a törvényes hatalom, üzenetként a tömegember felé nyomatékosan hangoztatta:

„…nagyon bátor, példamutató és következetes döntés volt a köztársasági elnök részéről a kegyelem, a szentatya látogatása pedig kiváló alkalom arra, hogy a meghurcoltak végre hazatérhessenek”.

„…a gyurcsányi koncepció nem tudott beteljesülni, több mint 14 év eljárás után végül volt bátorsága a politikai hatalom gyakorlóinak, hogy ezt az ügyet így oldják meg” – tette még hozzá.

Természetes a „Sándor-palota” sajtóosztálya is hírt adott az oly régóta remélt és várt eseményről. Mint fogalmaztak, „a pápalátogatás hete különleges alkalom arra, hogy az államfő kegyelmezési jogkörével éljen, ezért a köztársasági elnök arról döntött, hogy ebből az alkalomból széles körben ad kegyelmet”. De azért azt is szükségesnek ítélték hangoztatni, hogy „mások mellett” kaptak kegyelmet „a Hunnia-perként ismertté vált ügyben jogerősen elítéltek”, vagyis Budaházyék kiszabadítása mintegy mellékes szála, szinte részletkérdése lett volna a nagyszabású elnöki gesztusnak. Ki gondolta volna akkor, hogy Budaházyék valóban kockázatos kiengedése hamarosan teljesen lekerül a politika és a tömegtájékoztatás napirendjéről, s helyette az elnöki döntési csomag egyik – sokáig észrevétlenül maradt – bolhájából, K. Endre kegyelemben részesítéséből sikerül egy akkora elefántot csinálni, hogy belerengett az egész magyar közélet, legfőbb tisztségéből egyszerre három nagyágyút is lemondásra, távozásra kényszerítve…

Az a kétségtelen tény azonban, hogy a Hunnia-ügy különféle ítéletekkel legsúlyosabban elmarasztalt vádlottjait – köztük Budaházy Györgyöt – végül is úgy lehetett szabadon engedni, hogy ebből a törvényes hatalomnak is számottevő politikai haszna származhatott, mindannyiunk számára azt bizonyította, hogy van értelme a tudatos, körültekintő, szívós civilpolitikának. Meg kell adni a hatalomnak, ami a hatalomé, s akkor mi is megkaphatjuk, ami a civileké. Szépen rádolgoztunk arra, hogy Ferenc pápa érkezése jó hivatkozási alap lehessen a kegyelmi-ügy döntéshozói részére, s meg is lett számunkra a megrendítő, könnycsordító, örömtáncos eredménye.

Ám a Hunnia-ügy 17 vádlottja közül négy még mindig a fegyházbüntetés fenyegetettségében élt. A Novák Katalintól remélt harmadik, szintén kedvező kegyelmi döntéshez újabb érveket, újabb hivatkozási alapot kellett teremtenünk a törvényes hatalom számára.

3. A szeretet diadala

Fellapozva a Budaházy-ügy friss történelmének utolsó lapjait, még tevékeny szereplőként, a kemény mag és a Budaházy Bizottság egyik tagjaként is döbbenetes látni, hogy a Hunnia-ügy tíz vádlottjának, köztük Budaházy Györgynek a kiszabadulása után is még milyen szívós harcot kellett folytatnunk azért, hogy az utolsó négy vádlott is megmeneküljön a több évre szóló fegyházbüntetés veszedelmétől. A civil logika azt diktálta, hogy ha egyszer egy büntetőügy fő vádlottjai már kegyelmet kaptak, akkor a kevésbé súlyos büntetési tételekkel sújtottak is azonnal, vagy legalább az első adandó alkalommal kegyelemben részesülnek. Ellenben a hatalmi logika azt diktálta, hogy mivel a Négyekkel szemben még nem született jogerős bírói ítélet, ezért azt meg kell várni. De mint utóbb kiderült, a hatalmi logika még ennél is szigorúbban azt is diktálta, hogy mivel a sértett, Csintalan Sándor kijelentése szerint „antiszemita támadás történt”, s ez azonnal beleégett különféle háttérhatalmi tényezők meggyőződésébe, ezért a törvényes hatalomnak még annál is nyomósabb érvekre és hivatkozási alapra volt szükség, mint a „csak” közveszélyes terroristának kikiáltottak esetében.

Természetesen először arra játszottunk, hogy a különféle befolyásoló tényezők – közvélemény, törvényes hatalom, igazságszolgáltatási gépezet – álláspontját tereljük kedvező irányba. Mivel a Hunnia-ügy tíz vádlottja már visszakerült a társadalom, a civil élet vérkeringésébe, és semmiféle égszakadás, földindulás nem történt, joggal remélhettük, hogy különösebb ellenállásokkal már nem kell számolnunk, sőt minden említett tényező azon lesz, hogy a maga módján elősegítse az egész ügy mielőbbi, kedvező lezárását.

Budaházy György is hamar csatasorba állt. Április 27-én szabadult, május 12-én már a 85. születésnapját ünneplő Drábik Jánossal, valamint Gaudi-Nagy Tamással beszélgettek a Polgári Mulatóban – utóbbi megfogalmazása szerint – „a Hunnia-ügy kegyelmi hátteréről, a hazafiságról, a hazánkat érő kihívásokról, a globalista leigázási kísérletekről, a szuverenista ellenállás fontosságáról és sok másról”. Így vagy úgy, de mindhárman „kendőzetlenül” szóltak arról, hogy a nemzeti és a mérsékelt radikálisoknak lényegében ugyanazok az ellenségei.

Habár a fővádlottak kegyelemben részesítése nem járt valamiféle politikai égszakadással vagy földindulással, de azért az ellenérdekelt szekértáborból történtek kísérletek az ellenséges hangulatkeltésre, a köztársasági elnök és a kormány elleni indulatok felkorbácsolására. Ráadásul nemcsak hazai, hanem nemzetközi színtéren is. A jellemző stílust és hangnemet híven mutatja a Momentum egyik megnyilvánulása: „Veszélyes bűnözőket engedett szabadon Orbán Viktor. Lőcsei Lajos, az ellenzéki párt képviselője szerint »az olasz maffia világát idézik ezek a cselekmények«”.

Nosza, május 16-án a BBI rendkívüli közleményt bocsátott ki a megtámadottak megtámogatására.

„A kegyelmi határozat megszületése és a hat elítélt kiszabadulása óta egy kicsi, de hangos kisebbség mind itthon, mind külföldön arról igyekszik meggyőzni a szélesebb közvéleményt, hogy a döntéssel »közveszélyes terroristákat«, »elvetemült nácikat« engedtek volna ki fogságukból és szabadítottak volna rá a magyar társadalomra” – szögeztük le mindjárt közleményünk elején a leglényegesebb üzenetet, hozzátéve: „…bátor, tisztességes, példamutató, keresztényi és társadalmi akarattal egyező, méltányos döntés született a Budaházynak és társainak adott elnöki kegyelemmel .

S nyomatékképpen csatoltuk annak a 142 közismert és köztiszteletnek örvendő személynek a listáját, „akik kiálltak Budaházy György és társaik szabadságáért, a kegyelmükért”. (Nemsokára – könyvünk egy további fejezetében – közzétesszük a teljes dicső névsort…)

Egy kicsit (nagyon a lelkünk mélyén) arra is számítottunk, hogy ha a törvényes hatalom, ill. a kegyelmi döntéshozók tapasztalják és méltányolják töretlen igyekezetünket, valami csoda folytán Novák Katalin felülemelkedik korábbi álláspontján, és mégis eljárási kegyelemben részesíti a Négyeket. Vagy ha ez mégsem menne, akkor legalább a törvényes hatalom – szintén kisebb csodaként – mégis „odahat”, hogy az újabb, legfelsőbb szintű bírósági eljárás végén kellőképpen enyhe ítélet szülessen. Legalább annyira enyhe, hogy a társadalom e hasznos, sőt példásan értékes tagjainak ‒ a már fogságban vagy házi őrizetben töltött idejüket beszámítva – nem kell még egyszer börtönbe vonulniuk.

A szóban forgó hatalmi tényezőknek az bizonyosan kedvükre való volt, hogy a nemzeti tábor egésze számára siettünk nyilvánvalóvá tenni, mennyire helyénvaló volt Budaházyék kiengedése, hiszen a nemzeti radikálisoknak és nemzeti mérsékelteknek ‒ ha nem is „egy a hangja”, de végső soron ‒ „egy a célja”. A Füssy Angélának (Pesti Srácoknak) adott interjújában Gaudi nemcsak arról szólt, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tizenkilenc éves fennállása egyik legnagyobb eredményének tartja a Budaházy Györgynek és több társának megadott köztársasági elnöki kegyelem elérését, hanem arról is, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ‒ szemben a „sorosista liberális” jogvédő szervezetekkel ‒ „a legnagyobb csatákat a normalitás és a nemzeti értékek védelmében vívja, a nyilvánosság előtt és a tárgyalótermekben is”.

Ekkor még nem érzékeltük, amiről később megbizonyosodhattunk, hogy a kegyelmi döntéshozók kezdték sokallni a nyomulásunkat. Biztosak voltunk abban, hogy amikor Budaházy György meghívta az ő és társai kiszabadulásáért nyilvánosan kiállókat egy, a BBI szervezésében tartandó nagyszabású találkozóra, akkor ezzel a köztársasági elnöknek és a törvényes hatalomnak is kedvében járunk. Főleg, ha a levél végkicsengését tekintjük.

Részlet Budaházy György meghívójából:

„ (…) sajnos azonban a Hunnia-ügy 17 vádlottjából eddig csak 13-an részesültünk kegyelemben. A többiek feje fölött Damoklesz kardjaként lóg a börtönbe való visszakerülésük veszélye. Pedig négygyermekes termelési igazgató és kétgyermekes elismert régész családapák vannak közöttük. A nemzeti hatalmat láthatóan óvatosságra intette a balliberális hisztéria, amely azt sulykolja, hogy a köztársasági elnök a nekünk adott kegyelemmel „veszedelmes terroristákat”, „nácikat”, „fasisztákat” engedett volna ki a börtönből, szabadított volna rá a társadalomra. Mindezek ismeretében a BBI tagjai úgy ítélték meg, hogy a kegyelmi döntést már részben meghozók, és a többi társunk részére még meghozni szándékozók számára a nyilvánosság előtt további támogatásra és megerősítésre van szükség.”

„Illusztris társaság gyűlt össze”, állapította meg Skrabski Fruzsina a találkozóról szóló beszámolójában. Közismert személyiségektől olyan lényeges gondolatokat idézett, amelyek aligha lehettek közömbösek a kegyelmi döntéshozók számára. Csupán mutatóba néhány közülük:

„Jeszenszky Zsolt örömét és elismerését fejezte ki, hogy a nemzeti oldal radikálisabb részén is profi érveléseket, jogi felkészültséget lát, ökölrázás és kardcsörtetés helyett. És különösen, hogy a műsoraiban a közelmúltban nem egy sértett, dühös, bosszúvágyó Budaházyval, hanem egy higgadtan gondolkodó, a politikát értő realistával beszélgethetett. Aki ugyan megjárta a börtönt – de ez Nelson Mandelával is előfordult, aki végül Dél-Afrika elnöke lett...”

„Hegedűs Loránt házigazda, szép, mély, felemelő beszédet tartott, hogy mekkora csoda: ennyien össze tudtunk fogni, az ő házában találkozni, a Hazatérés templomában.”

„Dúró Dóra is az összefogást éltette.”

„Szöőr Anna pedig elmesélte, hogy 2006-ban, az akkori kórházi adatok szerint a sérülések nagy része fejsérülés volt. Csoda, hogy akkor senki se halt meg, de azóta sajnos többen meghaltak az áldozatok közül.”

„A találkozón megjelent Siklósi Beatrix, aki 2006-tól Matúz Gáborral együtt dokumentálták a tragikus történéseket, ott voltak Budaházyék mellett a kezdetekkor, akkor, amikor még kockázatos volt ez a kiállás. A váci börtönben forgatott filmjük is egyfajta »kapcsolattartás« volt akkoriban.”

„Budaházy György és Edda arról beszéltek, hogy mennyi szeretetet kap Gyuri, az emberek az utcán ölelgetik, az egész ország sikere, az igazságszolgáltatás győzelme a kegyelem. Várjuk, hogy az utolsó három politikai üldözött is megkapja a kegyelmét és a valódi terroristákat elítéljék… Az első képen Budaházy kezében egy grafika, amit egy lelkes támogató, Szűcs Tünde rajzolt Gyuri kilovagolásáról.”

S akkor már a tisztelt Olvasó is láthassa a valóban emlékezetes találkozóról készült felvételt. Mindjárt ki is nagyítva egy részletét, hogy senki figyelmét ne bírja elkerülni a két szabadságharcos „kilovaglása” közötti döbbenetes hasonlóság, ami egyébként nekünk is csak utólag tűnt fel…

Nem, nem gondoljuk, hogy magyar történészek bármikor is II. Rákóczi Ferenc-i magaslatokba fogják emelni Budaházy György tetteinek dicsőségét. Azon viszont nem csodálkoznánk, ha neve helyet kapna az 1990 utáni hazafias küzdelmeket ecsetelő történelem lapjain. Ezért is különös belegondolni, hogy miért kell évtizedeknek eltelnie, hogy a mindenkori politika és a mindenkori közvélemény képes legyen valóságos értékén mérni a közszereplést vállalók cselekedeteit. Kádárék Wittner Máriát kis híján felakasztották, ellenben Orbánék ötvenhat hőseként tisztelték, állami pompával temették. Ám ugyanők ugyanazért a hazafias, szabadságharcos lelkületért és tettrekészségért Budaházyt és társait kis híján tizenévekre fegyházba dugták. És most azt sem bírták megakadályozni, hogy a Négyeket a Kúria újra börtönbüntetésre ne ítélje.

Pedig mi is minden lehetséges módon próbáltunk besegíteni. Skrabski Fruzsina több filmet is készített a leginkább veszélyeztetett vádlottakról, családjukról. Szücsi Frigyest személyesen is megismerve, nemzetközileg elismert régészként, „kedves, helyes, okos, halkszavú” férfiként mutatta be, s kertelés nélkül, már a róla szóló világhálós filmje címében kijelentette, hogy „koncepciós per” zajlik ma Magyarországon.

Másfél hónap múltán a Baravidi Stúdió közzétette a Magyarok Országos Gyűlésén (még nyáron) elhangzott előadásomat, ezzel a címmel: Varga Domokos György: Felelős civil politizálás a hatalmi gépezetek és hálózatok ellen. Szintén maga volt a tömény üzenet a törvényes hatalom felé: tudjuk, hogy gépezetek és hálózatok ellen kell ügyeskednie, de itt vagyunk mi is, segítünk – amíg a Négyek is meg nem menekülnek.

Újra Fruzsi következett: 2023. szeptember vége felé Füssy Angélával, másik nagy igazságharcosunkkal készített filmes interjút. Ebben szó esett a Böjte Csaba ellen akkortájt indított hecckampányról, s Angélának arról a döntő fontosságú riporteri, oknyomozói szerepéről, amellyel lényegében azt sikerült megakadályoznia, hogy a hatalmas népszerűségnek örvendő Csaba testvér közmegbecsülését a balliberális szekértábor földig rombolja. Akár hálából, akár nem, mindenesetre Böjte Csaba határozottan kiállt Budaházy és társai kegyelemben részesítésért, s talán mondani sem kell, hogy az ő véleményét egy „keresztény” kormánynak teljesen figyelmen kívül hagyni több mint kockázatos lett volna... És szó esett beszélgetésük során magáról a Budaházy Bizottságról is, amelyben „mindketten aktívkodtunk és még mindig küzdünk a három meghurcolt emberért, akik még nem kaptak kegyelmet”. (A negyedik vádlott a kis büntetési tétel s az előzetesben eltöltött idő miatt kevésbé volt fenyegetett helyzetben.)

A közvetlen családtagokat nem számítva, valamennyiünk közül talán Fruzsi volt az, aki a legkevésbé értette és a legjobban megszenvedte a kialakult helyzetet. Mint Novák Katalin egyik tanácsadója, régi ismerője és rajongásig tisztelője, fel nem foghatta, hogy az ilyen nagyszerű embereknek, mint Szücsi Frigyes és Tián Csaba, miért nem siet a segítségükre. Természetesen annál sokkal jobban tisztelte és szerette Novák Katalint, semhogy ezt a kérdést nekiszegezte volna, de ettől még szó szerint szenvedett. Még jobban szenvedett azok után, hogy – miként erről e könyv elején már esett szó – Csintalan Sándor azt nyilatkozta neki, hogy „kegyelmet kér az őt megverőkre”. A november 2-i bírósági tárgyalás után „Frigyesnek évekre börtönbe kell vonulnia” – kesergett Fruzsina. – „A gyermekek vesztenek egy apát, Zsuzsa egy férjet, az ország egy nemzetközi hírű kutatót. Kinek jó ez?”

Józan ésszel – s nem belelátva a reálpolitika logikájába és nem érzékelve a törvényes hatalom kényszerpályáit – csakugyan felfoghatatlan volt, kinek jó ez. Kinek jó az, hogy „Három év négy hónap fegyház fenyegeti a nemzetközi hírű régészt”, ahogy már a törvényes hatalommal jó kapcsolatokat ápoló Demokrata is feszegette, a BBI-tag újságírónak, Ágoston Balázsnak köszönhetően. „Mára én lettem a Budaházy-ügy legfiatalabb, a legtöbb vádpont alól felmentett, mégis legrégebb ideje eljárás alatt álló vádlottja. Ha rajtam marad a bélyeg, tíz évre a hivatásomból is kiiktatnak” – mondta a Demokratának dr. Szücsi Frigyes régész, muzeológus, akadémiai köztestületi tag, a Budaházy-ügy még kegyelemben nem részesült három vádlottjának egyike – „Kegyelemre várva”.

November 1-én kelt fészbukos bejegyzésében Fruzsina a korábbiaknál is drámaibb hangot ütött meg: „Napok óta nem alszom, mert annyira fáj, hogy nem tudunk megmenteni három embert. […] És akkor jön a holnap, november 2-a és egy végtelenül kedves, okos családapa, a honfitársunk, a büszkeségünk, egy nemzetközi hírű régész bekerül a legbrutálisabb börtönbe, a gyilkosok közé.”

S amitől rettegett, az csakugyan be is következett. A gépezet a tőle megszokott lelketlenséggel, embertelenséggel működött. Nem számított, hogy másodfokon kimondatott: a vádlottak hasznos tagjai a társadalomnak, s nem közveszélyes terroristák. Nem számított, hogy Csintalan azt nyilatkozta: az őt megverők szerinte már régen megbűnhődtek, s kegyelmet kér számukra. És hogy még az sem kizárt, hogy ártatlanok a megverés ügyében, hiszen „csak egy tanú hallomása alapján ítélték őket el, az egy darab talált ujjlenyomat meg nem tartozik egyikőjükhöz se”.

Ha nemzeti ünnep jön, akkor a BBI sem maradhat tétlen – mégiscsak 2006 szabadságharcosainak börtöntől való megmentése – megmenekülése – volt a tét. 2023. október 23-ra időzítve a Budaházy Bizottság tagjai nyílt levélben fordultak Novák Katalinhoz. „A közelmúltban ugyanakkor sajnálattal értesültünk arról, hogy a kegyelmi döntés nem minden vádlottra terjedt ki, és közöttük kiemelkedő életutat bejáró, köztiszteletben álló személyek is maradtak. Nekik 2023. november 2. napján kellene sokadszorra, méltánytalanul a bíróság, ezúttal a Kúria elé állniuk” ‒ ecseteltük a felettébb visszás helyzetet, kérve – és egyúttal biztatva – a köztársasági asszonyt az áldatlan helyzet megoldására.

Mindhiába.

Vészesen közelgett november 2., a Kúria ítélethozatalának napja.

Fruzsi még Schiffer Andrást is megszólaltatta, hátha a nagyon ismert és általános köztiszteletnek örvendő ügyvéd véleménye legalább valamelyest előmozdítja a kegyelem ügyét, vagy hozzájárul egy kedvező bírósági ítélet meghozatalához.

Ez sem segített.

A BBI egyik oszlopos tagja, Gőbl György, aki a háttérben fáradhatatlanul szervezett, támogatók egész sorát nyerte meg, bírta rá a vádlottak melletti kiállásra, a „2006-os rendőrterror”-kártyát próbálta még az utolsó pillanatokban is kijátszani. Két nappal a tárgyalás előtt látott napvilágot a Novák Katalin köztársasági elnök asszony és Tuzson Bence igazságügyi miniszternek címzett nyílt levél. Ebben a 2006-os rendőrterrort elszenvedett áldozatok azt tanúsították, hogy „2006-ban törvénytelen karhatalmi erőszakot alkalmaztak a tiltakozók, de még a békésen ünneplők ellen is, tehát az egész magyar nép ellenében”.

A kegyelmi döntéshozók még mindig nem mozdultak.

Pedig legvégül – szó szerint az utolsó pillanatban – már egy olyan, igazán kormánybarát tömegtájékoztatási nagyágyú is segítségünkre sietett, mint a Mandiner. A november 1-én megjelent cikkük azt engedte sejteni, hogy lényegében már az egész nemzeti tábor mellettünk áll – ám még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy az illetékesek a kegyelmi döntéssel meg merjék előzni a bírói gépezet döntését, magukra merjék vonni a hálózat haragját.

Még mindig vívódtak, kivártak. Pedig hol voltunk már azoktól az időtől, amikor a nemzeti oldal java is mint közveszélyes terroristákra, úgy tekintett a Hunnia-ügy minden vádlottjára?! „A négy terheltet Csintalan Sándor 2007-es megveretése miatt is elítélték, de ő sem hiszi, hogy az érintettek lettek volna az elkövetők” ‒ hangoztatta már a tudósítás alcímében is a népszerű világhálós újság. „Novák Katalin köztársasági elnök eddigi bátor, igazságos és irgalmas kegyelmi döntései sajnos erre a három vádlottra nem terjedtek ki, de a kegyelmi megoldás indokai esetükben ugyanúgy fennállnak” – idézték Gaudi-Nagy Tamást.

S aminek ennél is sokkal többet kellett volna nyomnia a latban: a támogatók közül is felsoroltak néhány olyan hírességet, akiket semmibe venni, akiknek véleményére egy nemzeti kormánynak nem adni, egyenesen kínosnak számíthatott. Boros Imre közgazdász, Csókay András idegsebész professzor, D. Nagy Lajos, a Bikini együttes, és Nagy Feró, a Beatrice frontembere, Schiffer András, az LMP volt elnöke, Pitti Katalin operaénekes és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója… S mindennek tetejében a Mandiner azt sem felejtette el megemlíteni – mint „külön érdekességét” az ügynek ‒, hogy „maga a sértett, azaz Csintalan Sándor szerint is kegyelmet kellene adni az érintetteknek”.

Nőttön nőtt a feszültség, a dráma. „Amikor ezt a felvételt hallgatják, én már valószínűleg nem lehetek önök között…” – nyilatkozta keserű hangon Szücsi Frigyes az ítélethozatal napjának reggelén. Az ítélethozatalt követően pedig, amikor a hármakat elszállították, az igazságügy-minisztériumhoz vonultunk az elhurcoltak családtagjaival. Az a tény, hogy Répássy Róbert államtitkár személyesen fogadott bennünket, jól kifejezte a helyzet lényegét: a törvényes hatalom dolgozik az ügy megoldásán, csak éppen még mindig a bátorságot gyűjti hozzá. Hiszen a terrorista bélyeg időközben többé-kevésbé elkopott, lekopott, de a „zsidóverés” vádja még rendesen dolgozott az erre érzékenyek és érzékenyítettek köreiben. Skrabski Fruzsina filmes tudósításában Tián Csaba felesége elmondta Répássynak, hogy kétéves kisgyerekeik vannak – nekik és Frigyeséknek is. Három évig, ha börtönben lesznek, nem ismerik meg az apjukat… Addigra már 150 közéleti személy írta alá a kegyelmet kérő levelet, köztük Pitti Katalin művésznő, Dézsy Zoltán filmrendező, akik a minisztérium előtt is ott voltak. Koncepciós per lehetőségére utalva, Fruzsi megkérdezte az államtitkárt, hogy nem kellene-e megreformálni az igazságszolgáltatást. „Répássy Róbert államtitkár szerint jogos felvetés”, tette közhírré azonnal.

„Szégyen – ismét börtönbe vitték a Hunnia-per vádlottjait” – számolt be ezzel a címmel a Magyar Jelen filmes tudósítása, s valóban: minden jóérzésű, hát még nemzeti és keresztény érzelmű embernek volt szégyenkeznivalója. Nem szólva a nemzeti és keresztény voltára oly nagyon büszke törvényes hatalomról.

Fáradhatatlan Fruzsinánk már másnap jelentkezett egy újabb interjúval, amelyet még elzárása előtt Tián Csabával készített. „Koncepciós perben elítélték hármukat – fűzte hozzá a filmhez. – Reménykedünk a kegyelemben és a miniszteri engedélyben, hogy a kegyelemig otthon lehessenek. Jogerőre emelkedett az ítélet, így minden akadály elhárult a kegyelem elől.”

Ütöttük a vasat, amíg még meleg volt. Szerény lehetőségeihez mérten a Szilaj Csikó is.

„Alább a Budaházy Bizottság az Igazságételért két rendíthetetlen igazságharcosának írását tesszük közzé a Szilaj Csikó olvasóinak... Skrabski Fruzsina: »November 4. Nemzeti Gyásznap. Számomra most az igazságszolgáltatás gyásznapja is.« Fészbukbejegyzés. Füssy Angéla: »Az igazságszolgáltatás abszurduma«. A Pesti Srácok cikke.”

Nem volt már olyan érzelmi vagy politikai húr, amelyet ne pendítettünk volna meg. Szinte a magunk bőrén, a magunk lelkével éreztük azt a kínt, azt a szégyent, amelyet a nemzeti kormány, és maga Novák Katalin köztársasági elnök volt kénytelen elviselni. Fruzsit, tanácsadó testületének jeles tagját igazságérzete és tisztessége sehogy sem engedte leállni – újabb és újabb rohamokba kezdett. Mintha kezdett volna ritkulni körülötte a levegő. Gaudi-Nagy Tamásnak megüzenték, hogy jó lenne, ha visszafogná magát, ha nem nyomulnia annyira, nem kilincselne annyit a vádlottak kegyelemben részesítéséért.

És ebben a vibrálóan nyugtalan, feszült helyzetben következett el az a történelmi pillanat, amelyről e könyv elején mint örök tanulságról szóltam: CSAK A SZERETET KÉPES CSODÁRA. Fruzsi hatására a baloldal régi embere, Csintalan Sándor másodjára még eltökéltebben lépte át saját árnyékát: 2023. november 4-én már nemcsak hogy kérte, hanem egyenesen követelte Novák Katalintól, hogy adjon kegyelmet a Hármaknak.

https://www.facebook.com/originalcsintalansandor/videos/248670468182074

„Tizenöt év. Tizenöt év telt el, és ők viszik el a balhét. Szücsi Frigyes, Piller Gergely, Tián Csaba. Rendben van ez? Baromira nincsen rendben! Baromira nincs! Tönkre tették az életüket. Az ő életük tönkrement. És most megint be vannak varrva. Megint be vannak varrva! A gyerekeik várják őket. Megbűnhődtek, bármit csináltak. És akik az igazi bűnösök, azok részben szentté lettek avatva, részben meg élik az életüket. Kérem, kérem Önöket, mindenkit, aki hallja, adja át: nem kérjük – követeljük! KÖVETELEM számukra a kegyelmet.”

Természetesen a Szilaj Csikó is megosztotta ezt a számunkra történelmi jelentőségű fejleményt. Ezzel a kiegészítéssel:

„Csintalan Sándor azt mondta az őt meginterjúvoló Skrabski Fruzsinának, hogy a szeretete vette le őt a lábáról. Most már ott tartunk, hogy Csintalan nagyon határozottan, sőt keményen áll ki a három Hunniás mellett, már nemcsak kéri, hanem egyenesen követeli a kiszabadításukat, az azonnali elnöki kegyelemben részesítésüket. Hát mit mondjak? Nem kínos ez a nemzeti hatalomnak, hogy odáig hagyták elfajulni az ügyet, hogy Csintalan balról ilyen huszárosan beelőzhetett? (VDGy)”

Nyilvánvalóan kínos volt. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válhatott minden döntéshozó számára, hogy ennél jobb hivatkozási alap a háttérhatalom, a hálózat, az Ignáczokkal megspékelt gépezet ellen szinte elméletileg is elképzelhetetlen. Segítettünk magunkon, s nemcsak a földi hatalom, hanem az Isten is megsegített bennünket. Égi ajándék volt ez, a szeretet diadala, amelyet nagyon is tanácsos volt Orbánnak és Nováknak két kézzel megragadnia.

S lőn.

2023. november 16-ra Novák Katalin meghívta Csintalan Sándort az elnöki palotába. S még aznap megjelent a boldogító, a könnycsordító, örömtáncos hír: Novák Katalin a Hunnia-ügy utolsó három érintettjének is kegyelmet adott!

„Frigyes, Csaba, Gergely szabadok!! Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott, Csintalan Sándor, a sértett kérésére” – írta oda filmes beszámolója alá Skrabski Fruzsina, hozzátéve: „A Bizottság az Igazságtételért háttérmunkájának és sok közéleti szereplő kiállásának a sikere.”

Budaházy György pedig ezzel a címmel tartott pár hétre rá egy nagy sikerű előadást, Szekszárdon, a „Léleképítő” fórum vendégeként: „A bátorság, a kitartás, a közösség ereje és az igazság győzelme”.

2023. november 16-án éjjel könnyű álmunk volt. 17 embert mentettünk meg az igazságnak, 17 embert s szeretteiket, családtagjaikat mentettük ki az élet poklából. Segítettünk és megsegíttettünk: az igazak álmát aludhadtuk.

Innen folytatjuk