A BUDAHÁZY-ÜGY ÖRÖK TANULSÁGAI – A sikeres civilpolitika alapjai (Varga Domokos György sorozata)

Hálás köszönetem és elismerésem Varga Domokos Györgynek e kötet megírásért (örülök, hogy erre ösztönző felhívásom meghallgatására talált) és a nemzeti jogvédő küzdelmeink töretlen támogatásért. Miután megtisztelő módon felkért az egyik utószó megírására, felidéztem a Hunnia-ügy meghurcoltjaiért folytatott küzdelmek több mint 14 éves történetét: szinte letaglózott annak tudata, hogy mennyi jogi és politikai küzdelem, szolidaritási akció (hídlezárás, éhségsztrájk stb.), tüntetés, petíció, nyílt levél, közlemény, film, sajtónyilatkozat és sokféle más cselekménysorozat van mögöttünk.

A szabadság kivívása bizony nem magától ment. Valamilyen szinten jog- és politikatörténeti csoda is a kegyelmi megoldás sikere, de ehhez számos jóakaratú, bátor és tettre kész magyar ember sokéves, eltökélt, kitartó és az ügy igazába vetett hittel véghez vitt megszámlálhatatlan cselekedete kellett. Igazi nemzeti összefogás jött létre a Hunnia-ügy meghurcoltjainak szabadsága érdekében, amely 14 év után végül sikerre vezetett. Erre méltán lehetünk büszkék és joggal érezhetjük azt, hogy történelmi léptékű ez a siker, amellyel nemcsak 17 embernek és családjaiknak (többek között 30 gyermeknek) tudtuk visszaadni a szabadságot, de egyúttal a nemzetellenes erők aljas törekvéseit is megbuktattuk, bizonyítva, hogy kiemelt jelentőségű nemzetpolitikai ügyekben – mint amilyen a Hunnia-ügy is volt – a hazafias erők összefogása átütő eredményeket hozhat.

Kezdettől fogva éreztem, hogy az ügy messze túlmutat saját jelentőségén és életem egyik legnagyobb jogvédő kihívásával szembesülök. Ez pedig kifogyhatatlan energiákat adott és ma már szinte elképzelhetetlen mennyiségű és variációjú fellépésre sarkallt. Nem volt kockázatmentes mindez: voltam én emiatt megbélyegzett „terroristavédő”, majd – az igazságtétel állandó napirenden tartása miatt – a soron következő rendszer sem fogadta örömmel a szembesítéseket. Persze számtalan elismerő és hálás megnyilvánulás is kísérte a hosszú folyamatot, a legváratlanabb helyekről és személyektől, ami máig is tart. Fokozatosan sikerült megkerülhetetlenné tenni az igazságtétel ügyét, és egyre több támogatója lett a kegyelmi ügynek, egyre magasabb szinten is. Az ügy egyre bővülő társadalmi támogatottsággal kísért morális és politikai súlya végül elvezetett a kegyelmi megoldáshoz, amellyel a 2006 őszi állami terror felelőseinek elmaradt elszámoltatása miatti hiányérzet legalább részben kompenzálható volt. Egyúttal sikerült hatástalanítani azt a gyurcsányi időzített bombát, amelyet ezzel az üggyel a nemzeti erők megosztására és az új rendszer aláaknázására vetettek be.

Budaházy Gyurit már a kétezres évek eleje óta ismertem és számos ügyben védtem, nemzeti jogvédő munkásságom jelentős részét tette ki akkoriban az ellene indított eljárásokban kifejtett védői munka. Következetesen, szabadságharcos lelkülettel és bátran kiállt mindig a nemzet önrendelkezéséért, a balliberális kormánynak állandóan a célkeresztjében állt, a hazafias ellenállás egyik vezéralakjává vált, az első vonalakban küzdött mindig a 2010 előtti magyarellenes rezsim ellen, mindig a magyarságért. A rendszerre való veszélyességét hamar felmérte a hatalom, és egyre súlyosabb jogi eszközöket vetettek be ellene, egyre jobban emelték a büntetési téteket: a kezdeti szabálysértési minősítéseket a köztörvényes büntetőjogi minősítések követték, majd állam elleni bűncselekménnyel (lényegében puccs előkészülete) vádolták meg, természetesen alaptalanul. De az ügyek elsöprő többségében elítéltetni nem tudták, az ellenállástól elrettenteni pedig végképp nem. Ezért vetették be végül Gyurcsányék „csodafegyverként” a koncepciós terrorvádat, ellene és 16 társa ellen. Ehhez pedig az ötvenes évek ávós módszereiként hírhedtté vált eljárásokat társították: kényszervallatás, bizonyítékhamisítás, bűnösnek bélyegzés a nyilvánosság előtt. Az egyik gyanúsított kényszervallatásáról maga az érintett számolt be nekem, amikor országgyűlési képviselő voltam, emiatt tanúként szerepeltem az ügyben.

A védői munkát többségében kiváló nemzeti jogvédő ügyvéd kollégák látták el, de az eljárás során és hároméves fogva tartási időszaka alatt volt alkalmam Gyurit számos alkalommal felkeresni mint jogi képviseletét más ügyekben ellátó ügyvéd és nemzeti jogvédő. Az ügy kapcsán fegyelmi eljárást is indíttatott ellenem a megismételt első fokú eljárásban eljárt bíró az általa hozott 2022-es gyalázatos justizmord bírálata miatt ‒ ám felmentettek… A többi vádlottban is tisztességes és hazáját szerető embereket ismerhettem meg, akikért és családjaikért érdemes volt annyit küzdeni, hisz öröm volt látni, mennyire átélik és megélik a szabadságot.

Az általam vezetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat mint hazafias jogvédő szervezet a Budaházy-Hunnia büntetőeljárást kezdettől fogva nemzeti jogvédő monitorozással követte, rámutatva az eljárást övező súlyos visszásságokra. Több tagunk védőként is eljárt és kiállt a vádlottak kegyelemben részesítésért, először közkegyelem, majd egyéni kegyelem formájában.

Rendkívül összetett eszköztárral léptünk fel a meghurcoltakért, és folyamatosan törekedtünk arra, hogy a társadalmi és politikai támogatás körét bővítsük. „Isten az igaz ügyet nem hagyja el” – ezt az örökérvényű üzenetet napról-napra éreztük, ahogy sikerült mindig újabb és újabb támogatót megnyerni az ügynek, és ez egyre erőteljesebbé tette a küzdelmünket. Egyszerre törekedtünk az ügyet kezdettől övező súlyos jogi visszásságok és a meghurcoltak szenvedéseinek bemutatására, valamint az ügy nemzetpolitikai, igazságtételi jelentőségének hangoztatására.

A 2010-es kormányváltás előtt is már számos szolidaritási, figyelemfelhívó akciót hajtottunk végre, akkoriban azonban a balliberális hatalom lényegében mindenkit ellenségként kezelt, aki kiállt Budaházyék mellett. Ennek ellenére sem hagytuk, hogy a meghurcoltakat a nyilvánosság előtt is állandóan magyar terroristaként emlegessék. Ügyük a nemzetrontó rendszerrel szembeni nemzeti ellenállás jelképes ügyévé vált.

A 2010-es kormányváltás után minden lehetőséget megragadtunk arra, hogy egyértelművé tegyük: a gyurcsányi önkény időszakában indított koncepciós eljárásokat nem szabad folytatni, hiszen a megbukott rendszer ellenállóit az új, nemzeti rendszer csak nem üldözheti. Különösen nem egy olyan ügyben, amelyben az állami terrort alkalmazó baloldali hatalom – ahogy az ügy mellett kezdetektől kiálló néhai Wittner Mária, ’56-os szabadságharcos fogalmazott – a terrorbélyeget próbálta rásütni a hazafiakra, és ehhez a leggátlástalanabb módszerektől sem riadt vissza. Arra külön hangsúlyt helyeztünk, hogy elfogadhatatlannak nyilvánítsuk: miközben Budaházyékat a gyurcsányi koncepció alapján terrorvád alá helyezték, majd törvénytelenül elítélték, a 2006 őszi állami terror felelősei büntetlenül maradtak.

Mindig hangsúlyoztuk, hogy a 2002 és 2010 közötti 8 évben politikai ellenállást tanúsítók hátrányos következmények alóli mentesítése jogos elvárása azoknak, akik a magyar szabadságért kiálltak és ezért meghurcolták őket, de egyúttal megkerülhetetlen erkölcsi és politikai kötelessége a kormányerőknek.

Országgyűlési képviselőként számos alkalommal szólaltam fel a 2006 őszi áldozatok igazságtétele mellett, amelyhez mindig hozzákötöttem a Hunnia-ügyet is, amely a hatalom bosszúja volt a nemzeti ellenállással szemben, és igazságtételért kiáltott. Mint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe delegált képviselő nemzetközi szintre is kivittem az ügyet: ott is többször felszólaltam a koncepciós eljárás miatt, kiállva a meghurcolt vádlottakért. Ugyanezt az Európai Parlamentben dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő is számos alkalommal megtette, mint ahogy ő is meghatározó részese – kulcsszereplője – volt az ügy hazai napirenden tartásának és a szabadítást célzó törekvéseknek.

Az egész Hunnia-ügy sikeres végkimeneteléhez fontos lépcsőfok volt, hogy sikerült elérnem: a 2010-ben megválasztott Országgyűlés a balliberális kormányzat teljes 8 évét vizsgálja ki a politikai szabadságjogok megsértése tekintetében. 2010. december 8-án az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága elfogadta a 2002 és 2010 között, és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértésekről szóló, általam elkészített részjelentést, amely megállapította:

„A 2002 májusa és 2010 májusa közötti időszakban működött szocialista-liberális (Medgyessy, Gyurcsány) illetve szocialista kormányok (Bajnai) időszaka alatt a hatalom képviselői az alapvető politikai szabadságjogok (vélemény-nyilvánítási szabadság, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog) gyakorlását saját hatalmuk fenntartása érdekekében korlátozták, illetve követtek el ezen a téren durva jogsértéseket. A törvények uralmának jogállami alapelvét felülírta a hatalom minden áron való megőrzésének pragmatikus célja, melynek a hatalom több esetben a jogalkotást és a jogalkalmazást is alárendelte. Az ellenállás tömegessé válásával és erősödésével az állami szervek jogsértései is fokozódtak, 2006 őszén érték el csúcspontjukat. 2006 ősze után is folytatódott a jogsértő emberi jogi gyakorlat és jogértelmezés.”

A részjelentés kimondta, hogy a büntetőeljárásokat a fenti elveknek megfelelően ez egész vizsgált időszakban típusosan használták a politikai ellenzék és ellenállók elleni megtorlásra, de előfordult politikailag nem motivált emberek ilyen eljárás alá vonása is. Ez a részjelentés tételesen említi a 2. 8 pontban a Hunnia-ügyet.

2016-ig jogi eszközökkel még megvédhetőnek tűntek a vádlottak, ám a 17 vádlottra összesen 125 év fegyházat (Budaházyra 13 évet) kiszabó első elsőfokú ítélet után, és főleg az 1956-os szabadságharc 60. évfordulóján történt ismételt előzetes letartóztatásba helyezéseket követően nyilvánvalóvá vált, hogy csak a kegyelem lehet az egyedüli megoldás. Bár ezt az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2018-ban ‒ súlyos eljárási hibák miatt ‒ hatályon kívül helyezte, de a megismételt eljárás eseményei, főleg a megismételt eljárásban 2022 márciusában hozott, súlyosan aggályos és törvénytelen, a vádlottakra összesen 117 év szabadságvesztést (Budaházyra 17 év fegyházat) kiszabó újabb elsőfokú ítélet egyre egyértelműbbé tették, hogy csak az egyéni kegyelem keretei között lehet megmenteni a meghurcoltakat. Az eljárás elképesztő visszásságai [1], elhúzódása, a vádlottak kedvező személyi körülményei és az ügy koncepciós, bukott rendszerhez kötődő jellege miatt a kegyelmi megoldás feltételei világosan adódtak.

Először a közkegyelem volt a törekvések fókuszában, majd ahogy egyre egyértelműbbé vált, hogy ez nem kapja meg a kormányzati támogatást, előtérbe került az egyéni kegyelem, először eljárási, majd végrehajtási kegyelem formájában.

A közkegyelem azonnali és egyértelmű megoldást adhatott volna már 2010-ben: a törvény hatályba lépésével megszűnt volna a Budaházyék elleni büntetőeljárás és minden kényszerintézkedés, nem születtek volna meg a sokkoló és drákói elsőfokú ítéletek, a politikai foglyok sokkal hamarabb visszanyerhették volna szabadságukat. Pofonegyszerű, gyors és magától értetődő megoldás lett volna, átvágva a gordiuszi csomót egy végszavazással, de ezt nem tudtuk elérni a kormánypártok elzárkózása miatt.

Még az 1956-os szabadságharcot vérbe tipró, közel 300 hazafit kivégző és ezreket bebörtönző kegyetlen Kádár rendszer is majdnem teljes amnesztiát alkalmazott 7 évvel a szabadságharc után 1963-ban (1963. évi 4.tvr.[2]). De ilyen volt a taxisblokád után is az 1991. évi V. törvény[3] is.

Képviselőként Zagyva Gyulával együtt az LMP-sek parlamenti odaláncolós akciója kapcsán kormányoldalról előterjesztett közkegyelmi törvényhez a Hunnia-ügy vádlottainak amnesztiáját célzó módosító javaslatot[4] nyújtottam be, de nem ment át.

2016 szeptemberében közkegyelmi törvényjavaslatot* alkottam meg és juttattam el a Jobbik vezetéséhez, kérve annak mielőbbi benyújtását. Orbán Viktor miniszterelnöktől is kértem, hogy biztosítson számomra lehetőséget arra, hogy személyes találkozás keretében ismertethessem a 2006 őszi igazságtétel és közkegyelem melletti legfőbb érveket és támogassa a közkegyelmet. A közkegyelem szükségességéről számos fórumon szóltam ‒ szeptember 17-én a Kossuth téren összegyűltek közfelkiáltással elfogadták a közkegyelmi javaslatomat.

Ezért is okozott csalódást, hogy 2016 októberében a Jobbik négy képviselője először csak egy olyan országgyűlési határozati javaslatot[5] nyújtott be, amely nem közkegyelmet célzott meg a 2006 őszétől a kormányváltásig terjedő időben politikai indíttatásból elkövetett cselekmények miatt elítéltek vagy eljárás alá vontak javára (ide tartoztak Budaházyék is), hanem csupán azt, hogy egy kormány által majdan előterjesztendő törvény alapján enyhítő körülményként lehessen figyelembe venni az ilyen ügyekben egy sarkalatos tényt: „az elkövetők motivációja a saját maga által is elismerten hazug és ezáltal a választói akarattal nyilvánvalóan szembehelyezkedő kormánnyal szembeni fellépés volt”. Ez a koncepció biztos, gyors és szabadsággal járó megoldást nem adott volna, legjobb esetben is csak legfeljebb 1-2 év csökkentést eredményezhetett volna, de ezt is csak évek múlva. (A javaslat még azóta sem került tárgyalásra.)

Aztán végül csak benyújtásra került a közkegyelmi törvényjavaslatom jobbikos képviselők által, de a kormánypártok tartózkodása miatt nem került tárgysorozatba vételre: egyértelművé tették, hogy a közkegyelmi megoldást nem vállalják fel, ki akarják várni a jogerős ítéletet. Ezt az érthetetlen elzárkózást az akkori igazságügyi miniszter levele is megerősítette.

De mindig jött egy újabb kezdeményezés – a Varga Domokos György jegyezte főszövegben is szó esik róla, de a jelentősége miatt megérdemli a bővebb kifejtést is. A magyar települési önkormányzatok közül elsőként Kerepes Város Önkormányzat Képviselő-testülete kezdeményezte 2016. november 29-én elfogadott, 330/2016. (XI.29.) sz. határozatában [6] , hogy az Országgyűlés adjon törvényi úton közkegyelmet a 2006. október 26-tól 2010. április 25-ig terjedő időszakban a hatalom erőszakos gyakorlása, vagy megtartása elleni politikai ellenállás körében elkövetett cselekmények miatt indítható, indított és már lezárt büntetőeljárások érintettjeinek. Ebbe a körbe tartoztak a koncepciós Hunnia perben megvádoltak is, Budaházy György és 16 társa. Ezt követte számos további települési önkormányzat (Budapest IV. Kerületi Önkormányzat és Budapest VIII. Kerületi Önkormányzat, Gyöngyöspata, Kunszentmiklós, Ásotthalom, Cserháthaláp, Harka, Ózd, Pásztó, Páty, Pomáz, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tiszavasvári, Vác, Vásárosnamény) szintén közkegyelmet szorgalmazó döntése, sőt még az egyik megyei közgyűlés is így határozott (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). A kegyelmi kezdeményezést támogató települési és vármegyei önkormányzatok lélekszáma tudomásunk szerint megközelítette az ország lakosságának 10%-át.

Emellett civilek ezrei támogatták a közkegyelmi petíciót is, illetve annak korábbi változatait.

Ahogy a helyzet fokozódott és születtek az újabb törvénytelen ítéletek, egyre több elismert nemzeti elkötelezettségű közszereplő fejezte ki tiltakozását a botrányos koncepciós eljárás miatt és a megvádoltak szabadsága érdekében. A politikai szinten pedig ‒ a Jobbik árulása után ‒ a Mi Hazánk Mozgalom vitte tovább a Budaházyék melletti kiállást, ezzel is növelve a nyomást. Mind több sajtószerv adott hírt az ügyről, még a kormánypárti oldalról is. A kegyelmi megoldás egyre elkerülhetetlenebbé vált. Egyre folyamatosabbá vált a lobbitevékenység, amelynek természetesen voltak nem nyilvános részei is. És időről időre tüntetések, aláírásgyűjtések és más akciók következtek, mint például a hídlezárás. Sokat számított, hogy Budaházy György börtönlevelei folyamatosan meg tudtak jelenni, amelyekből az egész ország közvetlenül ismerhette meg a vádlottak hányattatásait és a kegyelmi megoldást alátámasztó érveket.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat a 2006 őszi állami terror 15. évfordulójára, 2021 őszén javasolta országgyűlési elfogadásra a Hunnia-pert is megszüntető 2006 őszi emléktörvény koncepcióját [7]. Az évfordulóra általunk kezdeményezett és szakmai közreműködésünkkel a CÖF-fel közösen megvalósított Vérbe fojtott szabadság vándorkiállítás helyszínein is kiemelt téma volt a Hunnia-ügy kegyelmi megoldása. Javaslatomra ‒ amint a könyvben is szó esik róla – a kiállításon bemutatott „2006 ‒ A terror napjai” c. dokumentumfilm-sorozatnak Budaházy György lett az egyik alkotója, majd a rendezője.

Végül pedig megkerülhetetlen lendületet adott a kegyelem ügyének, amikor a Hunnia-ügy mellett kiálló, nemzeti elkötelezettségű civilekből ‒ Kondor Katalin kezdeményezésére ‒ megalakítottuk 2022 őszén a Budaházy Bizottság az Igazságtételért civil társaságot, amely állandó mozgatójává vált a kegyelmi mozgalmi törekvéseknek. Továbbá a vármegyés önkéntesek megindították a szabadságot.com oldalt, amely minden témával kapcsolatos megnyilvánulást megjelenített, ezen kívül számos remek mozgósító filmet készítettek és aktív hirdetési akciókat is végeztek. Minőségi ugrást jelentett az is, hogy egy olyan kulcsfontosságú kormánytag, mint amilyen Gulyás Gergely miniszter, elmarasztaló véleményt közölt az egész eljárással kapcsolatban, és egyértelműen a bíróságok leszerepléséről beszélt. Böjte Csaba ferences testvér és diákjainak imádságos kiállása is jelentős erősítést adott. Aligha véletlen, hogy Budaházy György és öt társa Ferenc pápa hazai látogatása alkalmából részesült kegyelemben.

Az egyéni kegyelmi kérelmek benyújtására a 2022 márciusi, újabb elsőfokú és ismét drákói ítélet meghozatalát követően került sor. Furcsa módon nagyot lendített a végrehajtási kegyelem irányába a Fővárosi Ítélőtábla 2023. márciusi másodfokú ítélete, amely bár felmentést nem adott, de jelentősen mérsékelte a még eljárás alatt állókra kiszabott drasztikus büntetéseket, és ráadásul kimondta:

„a vádlottak 14 éve állnak büntetőeljárás hatálya alatt. Egy vagy több kiskorú gyermek tartásáról gondoskodnak, állandó munkahellyel és jövedelemmel rendelkeznek, többségük családfenntartó és többen a helyi egyházközösség aktív tagjai. Életvitelükkel, büntetőeljárás hatálya alatt tanúsított magatartásukkal probléma nem merült fel”.

A jogerős ítélet továbbá rámutatott egy fontos alapelvre, ill. tényleges körülményre is:

„…ha a büntetés nem áll arányban a bűncselekmény súlyával, az elkövetők tárasadalomra való veszélyességével, igazságtalanná válik, és a társadalmi hatását sem képes kifejteni. A vádlottak terhére rótt bűncselekmények absztrakt társadalomra való veszélyessége rendkívül magas. Ezzel szemben a cselekmények konkrét társadalomra való veszélyessége – figyelemmel az eszközcselekményekkel okozott sérelemre is – nem kirívó. Életben nem esett kár, a vagyoni kár nem jelentős.”

Ezután már viszonylag gyorsan következtek azok az események, amelyekről e könyv főszövege is érzékletesen beszámol. A több mint ötven közéleti szereplőből és művészből álló Budaházy Bizottság az Igazságtételért [8] civil társaság egy nagyon széles körű nemzeti civil összefogás keretében szorgalmazta a kegyelmi megoldást, és tartott különféle rendezvényeket ennek jegyében. A Budaházy Bizottság 2023. április 3-án nyílt levélben [9] fordult dr. Novák Katalin köztársasági elnökhöz és dr. Varga Judit igazságügyi miniszterhez Budaházyék kegyelemben részesítése érdekében, felsorakoztatva a méltányossági, igazságossági és irgalmassági érveket.

Így születhetett meg aztán a kegyelmi döntés, három részletben-hullámban: 2022. decemberben 7 fő részére eljárási kegyelem; 2023. áprilisban 6 fő részére – köztük Budaházy Györgynek – végrehajtási kegyelem; s végül 2023. novemberben 3 fő részére végrehajtási kegyelem. A dr. Novák Katalin köztársasági elnök által meghozott kegyelmi határozatok bátor, tisztességes, keresztényi és széles körű társadalmi akarattal egyező, a bűnüldöző, vádképviseleti és igazságügyi szerveknek ebben az ügyben megtapasztalt súlyos hibáit, kisiklásait korrigáló helyes és méltányos döntések voltak. Fontos győzelmet jelentettek az egész nemzet számára, mivel sokak abba vetett reményét visszaadta, hogy a nemzeti összefogás igaz ügyekben eredményt hozhat, az állam felelős képviselői képesek és készek az ilyen szintű visszásságokkal terhelt ügyekben kiigazítást tenni, igazságot szolgáltatni. Már az eljárási kegyelmi döntés kapcsán üzenetértékű volt a köztársasági elnöki közleményben, hogy sajnálatosnak nevezte a bírósági eljárás elhúzódását – hogy csaknem másfél évtized alatt sem tudott jogerős döntést hozni –, továbbá kimondta, hogy „az előzetes letartóztatásban töltött idő és a 13 éve tartó vesszőfutás az érintetteket és családjaikat alaposan megpróbálta.” A harmadik hullám sikeréhez pedig Csintalan Sándor és Skrabski Fruzsina tett hozzá hatalmasat.

Az azonban sajnos nem kapott kellő hangsúlyt, hogy a végrehajtási kegyelemben részesülteknél csak az ítélet végrehajtását függesztették fel öt évre, tehát mindegyikük feje felett még ott lebeg annak veszedelme, hogy valamilyen okkal vagy ürüggyel előveszik őket, és a hátralevő büntetést le kellene tölteniük, ha egy, a próbaidő alatt elkövetett cselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnék őket. A 17 meghurcoltat megismervén, őmiattuk ettől persze nem tartok, csakhogy az ügyészségek és a bíróságok már számtalanszor megmutatták, mennyire ki tud siklani az igazságszolgáltatás… S akkor még nem szóltam azokról az igazságtalan terhekről, amelyek a kiszabadult hazafiak többségét változatlanul sújtja: a hatalmas bűnügyi költségről, a közügyektől való eltiltásról és a büntetett előélethez fűződő hátrányokról. Utóbbi alól egyedül dr. Szücsi Frigyes, a neves régész mentesült, holott Budaházy és társai valamennyien a gyurcsányi önkény ellen, a magyar szabadságért fogtak ellenállásba.

Felejthetetlen pillanatokat jelentett mindhárom alkalommal a kegyelmi döntésekről értesülni, majd pedig átélni a megszabadultakkal, hozzátartozóikkal és a harcostársakkal együtt a győzelem boldogító érzését. Tökéletes jelképe az elért hatalmas eredménynek, a szabadságharcos lelkület győzelmének az az ominózus lovas kép, amelyen a váci fegyházból szabaduló Budaházy Gyuri látható, diadalmas testtartásban lovagolva.

A sors furcsa fintora, hogy a kegyelmi döntéseket hozó köztársasági elnök és az azokat ellenjegyző igazságügyi miniszter, dr. Varga Judit egy másik ügyben hozott kegyelmi döntés kapcsán később sajnálatos meghurcolást szenvedett, tisztségeikről lemondani kényszerültek. A Hunnia-ügyben hozott döntéseikkel azonban aranybetűvel írták be magukat a magyar politika- és jogtörténet nagykönyvébe.

Életem legnagyobb nemzeti jogvédő eredményei egyikének tekintem, hogy sokakkal együtt sikerült végül elérni a meghurcoltak kiszabadítását. Az ebben való önzetlen részvételért minden velünk együtt küzdő honfitársunknak ezúton is köszönetemet és elismerésemet fejezem ki, de különösen a hozzátartozóknak és a kegyelmi döntéshozóknak. Az immár szabad honleányok és hazafiak pedig példát mutattak törhetetlen kitartásból és hazaszeretetből, adjon az Isten nekik hosszú és boldog életet!

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Budapest, 2024. november 15.

dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője

* ld.: Budaházy és társai újra előzetesben - biztosan már csak az amnesztia segíthet rajtuk!

Utóirat

A Hunnia-ügyben végrehajtott számtalan akciónak álljon itt egy olyan gyűjteménye, amely elérhető a világhálón, a felsoroltakon túl továbbiak is a Nemzeti Jogvédő Szolgálat oldalán, a https://njsz.hu/category/hazafiak-jogvedelme/ kategóriában.