A GÖDÖR SZÉLÉN (Deli Mihály szabadverse)

Egy rohadt, mocskos szájú, tahó trágár állat volt

Zengett a lépcsőház a káromkodásaitól, féltek tőle a szomszédok

Az utcán kikezdett ismeretlenekkel, verekedést provokált, csak úgy

Örökké kötekedett, üvöltözött

ha lerészegedett, a rendőrök is alig bírtak vele

Durva volt a nőkkel, pofozta, rugdosta őket

Börtönben is ült mindezekért

Még a kocsmában is viszolyogtak tőle

Amikor agyvérzésben lebénult

mindenki azt mondta: Isten büntetése

A rokonság igyekezett megszerezni a lakását

Inkább fizették az elfekvőt (csak dögöljön meg minél előbb)

A kórház lelkészét először majdnem leköpte

de lebénult szájizmai miatt magára folyt a nyála

A makacs pap azonban kitartó volt

A harmadik nap leült az ágya mellé és azt mondta:

„Nem akarlak megtéríteni, ne félj

Szidhatsz összevissza, káromkodhatsz, káromolhatod az Istent

Most még magadban, majd ha tudod, hangosan is

Némán imádkozom érted, hogy ne zavarjon

Mert előfordulhat, hogy változik benned a helyzet

És akkor itt vagyok, ha kérnél valamit

Szar ügy, ilyen tehetetlenül feküdni, azt elhiszem

Mert úgy hallottam, elég aktív ember voltál

Sőt, elég rondákat mesélnek rólad

Mindegy, most más van

Lehet, hogy idővel a beszédedet vissza tudják hozni

Már ha te is akarod

Gondolom, akarod

Az segítene, de én így is értelek

Egy ilyen agyvérzés mindenkivel megtörténhet

Sorscsapásnak mondják

De lehet, hogy éppen nem az

Jó alkalom az elmélyülésre

A mélységeknek meg különböző szintjei vannak

Mindenkinek a magáéra kell alászállnia

és hatolni a legaljára

Ebben például segíthetek, ha akarod

Ha nem akarod, rájössz magad is

Új meséket kell kitalálnod, hogy ne legyen túl unalmas itt

Mert lehet, hogy még éveket fogsz élni

Remélhetően sikerül visszajönnöd

De készülj föl, bármi lehet

Szóval három esélyed van:

1) hamar meghalsz

2) idővel fölépülsz valamennyire

3) vagy így maradsz még évekig

Szóval küzdened kell mindenképpen

Bármelyik variáció lehet

Megpróbálhatod lelkileg is tartani az eddigieket

de az nem szokott sikerülni, és rossz döntés

Az agy másként működik, mint az ököl

A szenvedést (akár lelki, akár fizikai) sajnos nem lehet megúszni

Az van és kész

Lázadásnak helye nincs

Tapasztalatok szerint a tudat, a bénaság ellenére mozgásban van

Ezt látom is a szemedben

Úgyhogy lassan kezdheted a dolgokat

Persze az lenne a jó, ha legyűrnéd ezt a szitut

Vagyis először ennek kell nekirugaszkodni

Majd kiderül, mennyire megy

Közben és aztán mászni le az előbb említett mélységekbe

Ugye nem bántanak a szavaim?

Azt mondták, egy erős ember vagy, vagyis voltál

Most átmenetileg, fizikailag nem

Tehát itt az alkalom, elővenni a bensőket

Az a jó, ha az egyik kisegíti a másikat, oda-vissza

A legjobb, ha az egyik a másikat kontrollálja

Egy nyuszi lelkű lúdtalpas véznaság nem játszik

Ahogy egy izomagyú bunkó sem

Csak a szelídség és a harag összezárva

Mi lesz ebből, haver?!

Na, itt az alkalom: ebből kihozni valamit!

Minden mozdulat és tett a gondolat megfogalmazásával kezdődik

Vagyis szavakkal

Ezt fontos rendbe tenned

A többi szépen fölfűződik

Én itt leszek, ha kellek

Mára elég is ennyi, nem akarlak túlságosan leteperni

A ménkűbe, majd elfelejtem

Igaz, hogy kényszerpályán vagy

de ez egy akkora ziccer, faszikám!

És most pontosan hallom, mire gondolsz

Látod, én sem vagyok egy prűd csuhás

Tudom, hogy ez kurvára nehéz!

De ha majd kezded »belakni a gödröt«

és nem ezek a szavak jönnek –

sínen leszünk”

A kép forrása: itt