A koporsóból kinyúló kéz hatalma (Vukics Ferenc jegyzete)

Lehet, hogy az a módszer, amellyel sikerült legyőzni a Szovjetuniót, végül az USA vesztét okozza?

Cherchez la femme! – azaz „keresd a nőt (asszonyt)”, tartja a francia mondás, amely szerint az események hátterében mindig a hölgyeket (vagy valamiféle kiváltó, indító okokat) kell keresni. Egy hatalom cselekedeteinek vizsgálata során ugyanígy meg kell találnunk az indító okokat. Ha valaki nem értené a  hegemón, birodalmi Amerika cselekedeteit, annak talán elég sokat mondhat ez a diagram, amely az USA államadósságának változását mutatja be  a dollár jelenlegi (2023-as) értékében 1966 és 2023 között:

Közkedvelt vélekedések szerint annak idején a Nyugat érdeke volt a Szovjetuniót egy olyan fegyverkezési versenybe kergetni, amely gazdaságilag az összeomlását okozta. (Most is hasonló elképzelés hajtja őket Oroszország kapcsán.)

A diagram azt mutatja, hogy akkor (1980 után) valami egészen megváltozott Amerikában is, ami évtizedekkel később lehet, hogy megkéri majd az árát ennek a „hidegháborús győzelemnek”.

Mai vásárlóerőben kifejezve az addig visszafogott államadósság a 14-szeresére nőtt, az 1980-as 2,7 billió dolláros szintről mára közel 33 billió dollárra. Ez a növekedés drámaian magasabb, évi 6,0%-os növekedési ütemet jelentett.

Ha az államadósság az 1966 és 1980 közötti 1,4%-os növekedési pályán maradt volna, akkor ma 5,0 billió dollár lenne, nem pedig 33 billió dollár, és a szövetségi adósság éves kamatkiadása standardizált 4%-os kamatláb mellett 200 milliárd dollár lenne, nem pedig 1,3 billió dollár.

A korábbi hidegháború egyik fontos tanulsága az volt, hogy egy ország biztonságát nemcsak a hagyományos értelemben vett katonai dimenzió határozza meg, hanem a gazdasági, kulturális, politikai és ökológiai faktoroknak is kiemelt súlya van.

A Szovjetunió összeomlása mutatott rá a biztonság multidimenzionális értelmezésének szerepére. Mindenki megértette, hogy egy ország biztonsága nem függetleníthető a nemzetközi rendszer strukturális viszonyaitól.

1980 körül egyszerűen nem volt jele annak, hogy az amerikai politikusok valamiféle elszabadult államadósságot akartak volna felhalmozni.

Sajnos, a következő 43 év ennek ellenkezőjét bizonyította, mivel a diagram lapos része gyakorlatilag függőlegesre változott.

A hidegháborút annak idején a realista/neorealista iskola tagjai és a nemzetközi kapcsolatokra épülő liberális/neoliberális elmélet felfogását követő tudósok próbálták magyarázatokkal ellátni, de nekem leginkább egy alternatív magyarázóelmélet tűnt sokkal inkább hitelesnek.

A pszichológiai irányultságú félreértési megközelítés szerint a hidegháború egy totális tévedés eredménye, mivel mindkét fél hibázott a másik fél szándékainak és képességeinek felmérésében, és valójában a hidegháború egy egyszerű "emberi műhiba" volt.

Talán az idősebbek még emlékeznek arra, hogy a Szovjetunió bukása idején a meglepetést nem is az okozta, hogy összeomlott a szovjet rendszer, hanem ahogy összeomlott. Azt mindenki érzi, hogy a hegemón világhatalomnak vége, de valószínűleg itt is meglepődve fogjuk fogadni az „ahogy” vége lett részt. Egy „új hidegháború” az USA összeomlását is okozhatja, amely eseménysorban jelentős tényezője lehet majd az a folyamat, amelyhez a korábbi hidegháborús győzelmet kötik.

Az 1981-es fordulópont utáni adósságnövekedésnek óriási jelentősége van. Valami korszakalkotó dolog történt, ami miatt 28 billió dollárnyi extra adóssággal terhelték meg az amerikai gazdaságot, és ami David Stockman szerint (aki Ronald Reagan elnök a Gazdálkodási és Költségvetési Hivatal igazgatója volt) végül „még a napfényt is kiszorította a szövetségi költségvetésből”, és amely egy-két évtized múlva már újabb 100 millió nyugdíjas amerikainak járó jogosultsági költségek alatt fog  nyögni.

Stockman szerint a régi idők republikánusai a költségvetési korrektség, a pénzgazdálkodás, a szabadpiaci szabadság, a hazai jólét, valamint a békés külkereskedelem iránti elkötelezett emberek voltak. Most a helyükre elsősorban a globális birodalom és a washingtoni neokonok hegemón vállalkozása lépett:

„Mindezek a kitérők együttesen kompromittálták, megzavarták és végül impotenssé tették a GOP-t, amikor az amerikai politika küzdelmében alapvető küldetéséről volt szó. Ez pedig az, hogy az államkincstár őrkutyájaként és a nemzet adófizetőinek és termelőinek szilárd védelmezőjeként működjön.”

Colorado állam legfelsőbb bírósága egy hete alkalmatlannak nyilvánította Trumpot az elnöki pozíció betöltésére, és kizárta az állam 2024-es elnökválasztási eljárásáraiból.

A demokrácia és jogállamiság elveinek frontális összeütközésének fő döntőbírója majd a szövetségi legfelsőbb bíróság lesz.

A republikánusok egy része kétségbeesetten fordul Nikki Haley felé, hogy alternatívát biztosítson Donald Trump visszatérésével szemben. Azt jó tudni, hogy a számomra őrült és vérszomjas Lindsay Graham kivételével, Nikki Haley a legintervenciósabb, legháborúpártibb republikánus a mai amerikai politikai hadszíntéren.

Bármilyen hihetetlennek tűnik is, Trump nélkül a világ veszélyesebb lesz a számunkra, mint vele.

Az is megtörténhet, hogy néhány évtized múltán már minden elemző számára világossá válhat, hogy az USA egyeduralkodóvá válása magában hordozta a bukás magvait.