A kritika személyeskedésnek tekintése lehetőség a szakmai vita előli kitérésre (Varga Géza jegyzete)

Az utóbbi egy évben zajló világfa-vita legutóbbi eseménye egy aláírásgyűjtés volt. A tudományos konszenzus képviselői szedték össze az elvbarátaikat Pócs Éva egyik kritikusa ellen. Megjelent a peticiok.com-on egy alább olvasható tiltakozásuk, válaszképpen a számomra legértékesebbnek tűnő hozzászólásra. 

1. ábra. Veleméri rajzos sindü a szár „növényi szár, úr” olvasatú világfa ábrázolásával, több veleméri sindü is ábrázolja a világfát, az alábbi tiltakozás egyik aláírója a népi hieroglifák elolvasását nem tekintette a néprajztudomány feladatának, amivel egyik megalapozójává lett a jelen világfa-vita csődjének

A vita legmegdöbbentőbb eredménye az, hogy ‒ bár a múzeumok tele vannak honfoglalás kori világfa ábrázolásokkal ‒ a tudomány képviselői ezeket nem ismerik fel, vagy nem tudják megmondani, hogy amit annak tartanak, az mitől világfa. 

Tiltakozni és sértődöttet játszani azonban ‒ mint azt az alábbi petíciójuk mutatja ‒ kitűnően tudnak.

Miközben az aláírók gondosan nem válaszolnak a felvetődött szakmai kérdésekre, helyette személyeskedésnek tekintik a jogos kritikát. Ez egy gyakran alkalmazott kitérő azok esetében, akik egy prekoncepciót védenek és különböző ürügyekkel ki akarnak térni a korrekt szakmai vita elől. 

Úgy gondolom, hogy a tiltakozóknak a saját munkájuk végzésekor kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a jó hírük védelmére. Ha nem állnának elő olyan dolgozatokkal, amelyekben ennyire kártékony módon rugaszkodnak el a valóságtól (vagy érdemi válasz nélkül hagyják mások kifogásolható dolgozatait), akkor nem érné annyi kritika sem a házuk táját. 

Az aláírók listáját nem néztem végig, azonban már az első oldalon megjelent nevek között is több ismerősre bukkantam, akiket valamilyen szintű felelősség terhel a világfa-vita csődjéért. 

Közülük példaképpen Landgraf Ildikót és Fodor Pált említhetem.

Landgraf Ildikó a Néprajzi Múzeum épületében egy személyes beszélgetésünk során azt mondta az általam a veleméri rajzos sindükön feltárt népi hieroglifákról (1. ábra): 

‒ A néprajztudománynak nem feladata annak eldöntése, hogy ezek írásjelek-e, vagy sem.

Ha köreikben ez a feltűnő elzárkózás nem lenne szinte hivatalos álláspont, akkor Pócs Éva talán elő sem áll az ötletével, vagy arra körön belül is kap érdemi választ.

Fodor Pál ama munkacsapat főnöke volt, amelyik az MTA 2021-ben megjelent rováskorpuszát készítette. E kötetben

Vásáry István szerkesztő kijelenthette, hogy nekünk, magyaroknak nincsenek olyan képjeleink, mint amilyenek a kínaiaknak vannak. Megdöbbentő állítását cáfolja az a táblázat (2. ábra),

amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben közreadtam. E kötetet még a rováskorpusz megjelenése előtt Fodor Pál segítségével (amiért itt is köszönetet mondok neki) elküldtem a korpusz alkotóinak. Ennek azonban nem sok hatása volt a korpuszra, amely így az akadémikus „tudomány” téveszméinek jegyzékévé vált.

Az akadémikus tudomány berkeiben ugyanis nem a nyílt tudomány elvei, hanem az előző átkosokban a mindenkori megszállók és az önkényuralom szája ízének megfelelően kialakult, kettős mércét alkalmazó, prekoncepciókat szolgáló eljárások uralkodnak. 

Vásáry István szerkesztő korábban egy Fehér Bencének címzett üzenetében jelét adta annak, hogy nem hajlandó a körön kívüli eredményeket észrevenni. Azt írta ugyanis Fehér Bencének, hogy a jánoshidai avar tűtartó jeleiről adott (egyébként alapvetően hibás ‒ VG) olvasatára majd akkor kap választ, ha tudományos fórumon adja azt elő. 

E „tudományos fórumok” azonban sem rovológiai, sem etikai téren nem állnak megfelelő szinten, ezért (a nyílt tudomány elveinek alkalmazása nélkül) a világfa-vita az ő köreikben nem fog gyors megoldást találni. Példa az eljárásukra a Magyar Nyelv szerkesztősége, amelyik

azért nem vállalkozott a karcagi csatkarika általam adott szójeles olvasatának közlésére, mert a szójeles olvasat vitát keltene. A karcagi csatkarika ezért ma is félremagyarázott a „szakma” számára, a fentebb említett rováskorpuszból pedig ki is maradt.

A világfa-vita az akadémikus körön belül megoldatlan, mert a honfoglalás kori világfák azonosítására és elolvasására nem képesek. A vitában érintett szerkesztőségek indoklás nélkül elzárkóznak az új gondolatok elől, követve ezzel a Nemzeti Régészeti Intézetet. Akik eddig hozzászóltak a vitához, azok az új szempontot (a világfa elolvashatóságát) illetően némaságba burkolóznak. 

Mindez azt dokumentálja, hogy a „tudományos konszenzus” a rovológiai és etikai alultápláltsága miatt képtelen egyes felmerülő feladatai ellátására.

Pedig ezek megoldása szükséges a nemzeti identitás megtartásához és a legfontosabb szakmai feladatok ellátásához (például a hunok nyelvének meghatározásához). A gyakran tulipánszerű és Isten alakban elolvasható világfáról van szó, amelyiknek egyik változata ezer éve ott van az államcímerünkben. 

A világfa-vitát lezáró helyes válasz nemzetmegtartó erő, a hibás válasz, vagy a válasz elmaradása pedig nemzetromboló hatású.

A hasonló identitásrombolásnak köszönhetjük Trianont is. Ezért a kritikával érintettek rászolgáltak a kritikára. A rokonszenvünk nem azoké, akik bitorolván a tudományos élet hatalmi pozicióit, elmulasztják a tudományos munka elvégzését, egyúttal tudatosan akadályozván a körön kívül született eredmények megtárgyalását és hasznosítását. Azt írják, hogy „a tudomány művelésének lényege a tudományos vita”, ám az elől elzárkóznak. Egyet kell értenünk a feladata elvégzésére alkalmatlan „tudományos konszenzus” bírálatával.

 2. ábra. Kínai írásjelek (Kína területén előkerült jelek) és a vélük egyeztethető magyar jelek táblázata, pirossal megjelöltem a világfát ábrázoló kínai szójeleket

„Tiltakozás etikátlan publikációs gyakorlat ellen”

(Az idézőjelbe tett szöveg jelent meg a peticiok.com-on)

„Alulírott magyar társadalomtudósok, néprajzkutatók, folkloristák, történészek és kulturális antropológusok megdöbbenéssel olvastuk Mátéffy Attilának a Valóság 2024/5. számában megjelent írását Pócs Éva »A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció« című tanulmányáról.

Meggyőződésünk, hogy a tudomány művelésének lényege a tudományos vita, a vélemények ütköztetése, amelynek része a szigorú kritika, az adatok, források és módszerek bírálata is. A tudományon kívüli ideológiai-politikai minősítéseknek, a vitapartnerek gyalázásának, emberi-erkölcsi lejáratásának azonban nincs helye. A hazai tudományosság hagyományaihoz méltatlan írás olyan vitakultúrát és megszólalásmódot képvisel, amely nem a kutatási eredményekre vonatkozó tudományos érvekkel, hanem a kutató személye elleni támadással kíván saját nézeteinek érvényt szerezni.

Ezúton szeretnénk határozott tiltakozásunkat kifejezni a fenti gyakorlat ellen." 

Ezt követte az aláírók névsora, benne Landgraf Ildikó, Fodor Pál és mások nevével... 

---

Irodalom 

• Tiltakozás etikátlan publikációs gyakorlat ellen  (peticiok.com) 

• Pócs Éva: Vita Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció című tanulmányáról 2023. (academia.edu) 

• Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

• Varga Géza: Vásáry István észre sem vette, hogy elszólta magát 

• Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban 

• Varga Géza: Honfoglalás kori világfa

• Varga Géza: A világfa vita 

• Varga Géza: Veleméri rajzos sindük 

• Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?

• Varga Géza: Világfa veleméri rajzos sindün

• Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata

• Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől

• Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás