A SZÍV SZABADSÁGA ‒ A GYŐZTES ÚTJA (Hosszú Zoltán igehirdetése)

A SZÍV SZABADSÁGA

A szívünk mindenkor szabad.

Bármilyen zsarnoki társadalomba születhetünk is, mindig szárnyalhatunk, mindig elhagyhatjuk a mammon mátrixvilágát, mert ha semmi külső eszközünk sincs, befele mindig repülhetünk, befele mindig szárnyalhatunk.

Mindannyiunknak megvan az ereje, hogy felszabadítsuk magunkat, és a legnagyobb szabadság az a szabadság, amelyet úgy érhetünk el, hogy közben láncra vagyunk verve.

Könnyű szabadnak érezni magunkat, amikor nincsenek láncaink, amikor utazunk és oda megyünk, ahova csak akarunk, de a legnagyobb erő belül szabadnak lenni, akár akkor is, amikor „kívül” rabszolgák vagyunk. Ez mutatja az erőnket.

Az ideális természetesen az, ha elszakítjuk a láncokat, és elmegyünk, de a távozás nem mindig a legjobb megoldás.

A távozás néha gyáva menekülést jelent. Először szakítsd el a láncokat belül, és utána távozhatsz!

Ha úgy távozunk, hogy nem vagyunk szabadok a belső láncoktól, akkor csak kívül szakítottuk el a láncokat. Így nem leszünk szabadok. Magunkkal visszük a rabszolgaságot.

Saját hited és akaratod által kell szétszakítanod a belső láncokat, és akkor a többi is leesik, mert már nem számít. Akkor akár maradhatsz a zsarnok világban és harcolhatsz mások felszabadításáért, szabadon.

 A GYŐZTES ÚTJA

Amikor a hírnév, szerencse már nem neked énekel,

s még a saját életed sem  érdekel,

amikor a dolgokhoz, személyekhez, az eseményekhez

és a saját igazadhoz sem ragaszkodsz,

amikor már nem hódolsz be a társadalmi tudatnak,

akkor tudd, hogy szabad vagy.

Akkor emlékezz, hogy a Sárkány,

 a farkába harapó Kígyó

ki maga a Nagy Csaló, az Illúzió, elengedett.

Elengedett, mert legyőzetett.

De ne feledd,

 egyedül ezt meg nem teheted.

Ám szívedben ott ragyog az Egy,

segítségével ezt megteszed.

A sugár a Napnak része,

csak együtt a kettő az egésze.