Asko Parpola indus írásról alkotott álláspontja és a magyar hieroglif írás (Varga Géza tanulmánya)
- szilajcsiko
- 2 nappal ezelőtt
- 12 perc olvasás
Bevezető
Az írástörténetnek van néhány kevéssé ismert szereplője, mint az egymással valamiképpen összefüggő protoelámi írás, a legkorábbi sumér képírás, a Tepe Yahja-i jelkészlet, az indus írás stb. Ezek közül is az érdekesebbek közé tartozik az indus írás. Az utóbbi időben felmerült néhány új körülmény, ami miatt az érdeklődés homlokterébe került ez az alig ismert indiai írásrendszer.
Futótűzként terjedt el egy hír a sajtóban, miszerint Tamil Nadu kormánya 1 millió dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki meg tudja fejteni az Indus-völgyi civilizáció, a világ egyik legrégebbi városi kultúrájának írását. MK Sztálin főminiszter egy új tanulmány nyomán tette ezt a bejelentést.
Az említett tanulmány ugyanis feltűnő hasonlóságokat mutatott ki az indus írásjelek és az ókori tamil jelek között. Dr. Asko Parpola sok évtizedes munkájának összefoglalója, Az Indus forgatókönyv megfejtése a Cambridge University Press gondozásában jelent meg 1994-ben. A cikk rövidebb változata magyarul is hozzáférhető.
Dr. Asko Parpola eredményeit azzal egészíthetem ki, hogy felmutatom az indus írás jeleinek, a tamil jeleknek, valamint a székely írás előzményét jelentő magyar hieroglif írás jeleinek néhány egyezését. Úgy gondolom, hogy ez erősíti az indus-völgyi kultúra tamil kapcsolatának lehetőségét, mert a magyar és a tamil nyelv is rokonságszerű kapcsolatban áll egymással. A magyar-indusvölgyi-tamil kapcsolatokat az Asko Parpola által bemutatott tamil írásemlékeken található magyarazonos jelek is alátámasztani látszanak.
Szentkatolnai Bálint Gábor már 1888-ban közzétette A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja c. munkáját, amelyben a magyar és a tamil nyelv kapcsolatáról tájékoztatott (1). A magyar, az indus-völgyi és a tamil írástörténeti kapcsolat, amelyet alább néhány példával illusztrálok, lehetőséget ad egy részletgazdagabb álláspont megfogalmazása mellett és az indus írás jobb megértésére is.
Az 1/a. ábrán látható magyar jeleknek jórészt ismert a képi tartalma, a jelentése és a hangalakja, amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben. Ezekből következtetni lehet a hozzájuk hasonló indus és tamil jelek jelentésére is. Feltehetően szó- és mondatjelekről van szó.
Az 1/a. ábrán lévő táblázat jobb alsó sarkában látható indus jel – a magyar jelpárhuzamok alapján – a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatot rögzíti. E jellegzetes ligatúra előfordul többek között egy kínai neolitikus tálon (1/c. ábra) és az amerikai indiánoknál (1/d. ábra) is. Így – az Amerika benépesüléséről hangoztatottak alapján – ez a mondatjel (a véle rokon, kb. 40 darabból álló székelyazonos jelkészlettel együtt, amelyek szintén elkerültek Amerikába is) legalább 12 000 éves. A véletlen egyezés a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján kizárt (Varga/1993/189).
Indus-magyar írástörténeti kapcsolatok
Számunkra az igazi érdekességet az jelenti, hogy az Indus írásnak sok jellemzője megtalálható a székely írásban és szójeleket használó előzményében, a magyar hieroglif írásban. Néhány hasonló jelet korábban is bemutattam (1. ábra és Varga/2017/454).
A székely jeleket ismerőknek első pillantásra szembetűnik, hogy az Indus írás sok jele formailag azonosítható a székely írás jeleivel. Ideje lenne ezeket számba venni. Annál is inkább, mert a magyar hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) segítségével több Indus jel értelmét is megközelíthetjük. Az 1/a. ábra táblázatában néhány indus-magyar jelhasonlóságot mutatok be. Hasonló számú formai párhuzamot a környezet legkorábbi írásaiban mindenütt ki lehet mutatni. Például a legelső sumér képjeleket legalább 21 azonos jelforma köti a magyar jelekhez (Varga/2017/437). A hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írást és a székely írást 20 azonos jelforma köti össze (Varga/2017/449). Az 1/b. táblázat pedig azt illusztrálja, hogy a mezopotámiai-anatóliai kultúrterületet és az Indus-völgyet összekötő dél-iráni tájakon is nagy számban otthon voltak a magyarazonos jelek. Ezért az Indus-völgyi írás kutatásakor a magyar hieroglif írás figyelembe vehető.
Asko Parpola szerint "a vallás tükröződik az indus írás ikonikus jeleiben". Nos, a magyar hieroglif írás elnevezést azért kellett választanom e nemrég felfedezett kőkori eredetű írásrendszer megnevezésére, mert a magyar szójelek szinte kivétel nélkül ősvallási kötődésről árulkodnak. Még a jelsorrendet (a latin jellegű ábécék jelsorrendjét) is a magyar szójelek ősvallási jelentősége határozta meg (Varga/1998/30).
Az Indus írás jellemzője, hogy sok nyúlfarknyi szöveg maradt ránk. Ennek megfelelően a magyar hieroglif írás szövegei is feltűnően rövidek. A magyar eseteket az magyarázza, hogy szójelekkel írt rövid ősvallási szlogeneket rögzítenek. Ez lehet a helyzet az Indus írás esetében is.
Asko Parpola szerint "fokozatosan fejlődött az emberi képesség, hogy elemezze a nyelvet és azt írott szimbólumokkal ábrázolja. ... Kezdetben szinte kizárólag a lexikális jelentést hordozó gyökmorfémákat jelölték meg írásban, míg a nyelvtani toldalékokat, amelyek a gyökérnek adott kontextusban előfordult, kihagyták a forgatókönyvből, az olvasóra bízták a kitalálást." Nos, a száznál is több magyar hieroglifikus írásemlékre (a legkorábbi magyar nyelvemlékekre) éppen ez az eljárás jellemző. A szavakat azonosítani tudjuk, a ragozás és a mondatszerkezet azonban jórészt az olvasóra van bízva.
Egyre pontosabb lesz a magyar hieroglif írás kialakulásáról és elterjedéséről kirajzolódó történeti-földrajzi kép. Érthetőbbé válik a lehetséges történeti kapcsolat, amelyik a magyar írást az Indus íráshoz köti. A 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben már feltételeztem, hogy a székely írás előzménye az Éden területén alakulhatott ki 100 000 és 50 000 évvel ezelőtt. Az újabb összefüggések a sumér kort megelőző szabír-hurri jelhasználat jelentőségére mutattak rá. Ez a szabír-hurri írás csak töredékeiből ismert és sok részletét még fel kell tárni. Ám az kellően erős adat, hogy a kor és a környezet írásaiban szinte mindig találunk 20, vagy több székelyazonos jelformát. Ezek mellett nyelvi összefüggések is támogatják a feltevést. Például Elám neve a magyar állam szó rokona. Szubartu vidékéről kiindulva feltételezhetően ez a szabír-hurri írás terjedt el Egyiptomtól az Indus-völgyig (Eurázsia északi írásairól és az amerikai indiánok népi jelkészletéről nem is beszélve). Eközben hátrahagyva az óelámi írást, a Tepe Yahja-i jelkészletet és más töredékeket. Ennek az egykori szabír-hurri íráshasználatnak lehet egyik hagyatéka, vagy rokona az Indus írás is.
Az alábbi fejezetekben az Asko Parpola által bemutatott indus jelek magyar és egyéb párhuzamait szemléltetem.
Hármas halom
Asko Parpola dolgozatának Az Indus-jelek képi értelmezése c. fejezetében összehasonlítja a hármas halom alakú szójel előfordulásait (2. ábra). Képi értelmezésről beszél, mert a jelek képi tartalma segít a jelentés megismerésében. Megnézi, hogy a képszerű szójeleket használó írásokban mi a jelentése a hasonló jeleknek. Ezek alapvető és fontos lépések. Azonban elmulasztja a heraldikában megőrződött és jól ismert magyar hármas halom és előzményeinek megemlítését (2). Ez pedig fontos nyom lenne, mert a magyar jelkészletet sok szál köti a sumért évezredekkel megelőző szabír/hurri jelekhez, amelyekből az indus írás is kialakulhatott.
Halmokon álló, kettős kereszt alakú világfa látható az egyik hatti (a Kr. e. 6100-5400 között virágzó Halaf kultúrából származó) fémplaketten (Varga/2017/453). Azaz a hármas halmon álló kettős kereszt alakú világfa is igen régi anatóliai-mezopotámiai gyökerekre visszamenő jelkép. A 2/a. ábrán látható táblázatot kiegészíthetjük a hun-avar-magyar hármas halommal, amely a sztyepp földrajzi helyzete miatt összekötő kapocs a szabír/hurri halmok, valamint a sumér és a kínai hármas halom között. A sumér nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" szójel (mindkettő hegyen álló kettős kereszt) ugyanúgy hatalmi szimbólum, amiképpen a magyar királyság címerének hármas halmon álló kettős keresztje is. Ez a három jel azért lett a királyi hatalom jelképe, mert közös ősvallási, államszervezési nézetrendszerből, azonos kulturális gyökerekből fejlődtek ki.
A közös ősvallási képzetek, amelyek e jeltörténeti rokonságot megmagyarázzák, korábbiak a suméreknél és az őket évezredekkel megelőző hatti és szabír-hurri jelkészletre mutatnak. A székelyazonos jelformák ugyanis korábban megjelennek a Mezopotámiát övező hegyes-dombos szabír-hurri tájakon a sumér írás legkorábbi jeleinél. E 20-50 jelből álló székelyrokon jelkészlet végső soron azzal a kb. 50 000 évvel ezelőtt az Éden területén kialakult jelkinccsel azonos, amely már a paleolitikumban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. Ennek az ősi rendszernek lehet egyik elágazása az óelámi és az indus írás is.
A hármas halom a sumér írásban a khur "hegy, ország" szójele. Egy szóhasadásnak köszönhetően e sumér khur szó hangalaki és jelentésbeli megfelelőjét a magyar orom és ország szavak tövében találjuk meg.
Hal
A 3/a-c. ábrákon bemutatott párhuzamok alapján a jelek halat ábrázolnak, a jelentésük is "hal". Legkorábbi ismert hangalakjuk a sumér és a székely írásjelek alapján ha/hal. Ennek változata/leszármazottja lehet az ótürk balik "hal". Ebből következően Asko Parpola a képi tartalom alapján helyesen következtetett a halat ábrázoló indus képjel "hal" jelentésére. A feltételezett dravida meen hangalak azonban "kilóg a sorból".
Zsendülő ősúr világmodell
Asko Parpola eredménytelenül találgatja az általa közölt indus pecsét bal felső sarkában lévő jelmontázs jeleinek jelentését. Ugyanakkor e szimmetrikus jelkompozíció a kínai, a sztyeppi (közte hun és magyar), valamint amerikai indián világmodellek magyarazonos jelkészlete segítségével jól értelmezhető (3).
A felülnézeti világmodell a teremtett és rendezett világ jelekből alkotott, az Édenre emlékeztető térképe. A világmodell közepén az Isten, vagy a jelképe található, esetünkben ennek felel meg a Zsen ős "zsendülő/feltámadó ős/isten" mondatjel. A világmodell sarkaiban az égbe vezető út valamilyen (fát, hegyet, lépcsőt, folyót ábrázoló, a Tejutat szimbolizáló) jele áll. Esetünkben ennek felel meg a függőleges vonal, ami a sumér írásban és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban is "fa" jelentésű. E függőleges vonal a székely írásban az "sz" betű, a magyar hieroglif írásban pedig a szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris változata, azaz szintén a (világ)fa jele.
4/a. ábrán látható Mohendzso Daro-i pecsétet Asko Parpola mutatja be az Egyéb bolygók: példák a keresztellenőrzött értékekre c. fejezetében. A pecsét első jelmontázsa jól értelmezhető a hasonló magyar jelek és párhuzamaik alapján. A 4/b. és a 4/c. ábrán bemutatott változatait a Rare Book Society of India csoport 2025. március 23-án a világhálón közölt cikkében megjelent táblázatból vettem, ahol 387-es és 388-as szám alatt szerepelnek.
A magyar hieroglif írásban az üresen álló (kör, vagy mandula alakú) keret a lyuk/Lyukó jele és a Tejút hasadékát ábrázolja. Ugyanezt jelenti akkor is, ha pont, kisebb kör, vagy rövid vonal van benne.
Amennyiben a keret belsejében a függőleges egyenes alakú szár "úr" jel jelenik meg, akkor a Tejút hasadékában kelő napisten ábrázolását látjuk. E jel jelentése a sumér írásban "Samas napisten", hettita hieroglif írásban "isten", a székely írásban "ős", a vámfalusi fazekasok jelkészletében "isten szeme". A székely írásban és a magyar hieroglif írásban ez az ős szójele.
A jel változataiban eltérő istenjelkép is megjelenhet (mint a 4/b. ábrán látható indus jel esetében a háromágú villa). E változatok hangalakja eltérhet az ős-től, de erről nincs adatunk.
Az ezek közé tartozó indus jel belsejében megjelenő háromágú villa a kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" jele. A székely írásban a "zs" betű, ami a zsen "zsenge, zsendül, újjászületik, feltámad" szójeléből rövidült le az akrofónia során. Ez a zsen hieroglifa látható a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom kapuja felett is.
A fentiekből következően a 4/b. ábrán látható indus jel a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő napistent jelképezi. A magyar jelek alapján a Zsen ős (mai magyarsággal: Zsendülő/újjászülető ős/isten) mondatjele lehet.
A 4/c. ábrán ugyanolyan indus világmodell látható, mint amilyet Asko Parpola is közölt. E világmodell kiolvasása sugár irányban történhet. A középpontban lévő zsen ős "zsendülő, újjászülető, feltámadó ős/isten" jelhez hozzá kell olvasni a sarokban lévő szár "növényi szár, úr" hieroglifát. E módszerrel a Zsendülő ősúr mondatot olvashatjuk el négyszer.
Az eljárás egy ősvallási ima négy ismétlődő sorának az elolvasását eredményezi, amit egykor nyilván énekelve adtak elő. Egy hasonló (világmodellek kiolvasására visszamenő) folyamat magyarázhatja meg, hogy a legkorábbi magyar népdalok miért négysorosak.
További indus jelhasonlóságok
A Rare Book Society of India csoport 2025. március 23-án közölt egy cikket az Indus írásról. Adtak hozzá egy táblázatot is néhány írásjel rajzával. Ezek közül a 375-378 és a 385-388 sorszámú jeleket a magyar hieroglif írás segítségével értelmezni lehet. A 388-as sorszámmal jelölve szerepel közöttük az Asko Parpola által tárgyalt világmodell is (4/a. és 4/c. ábra).
Tamil jelpárhuzamok
A 7/b. ábrán lévő világmodell közepén a székely ős és hettita "isten" jel megfelelője látható. Az Istennel azonos Tejút hasadékát ábrázolja. A világmodell sarkaiban a világfát ábrázoló sen "fiatal növény, hajtás" jel, amely a székely "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik") párhuzama, de megtalálható az indus és a tamil írásban is.
Jegyzetek
(1) Bálint Gábor (nyelvész, orientalista, egyetemi tanár), aki beszélte a tamilt, a nyelvi hasonlóság részleteinek kifejtésén túl a következő megállapításokat is teszi:
"azok a nyelvek, a melyek a magyar nyelvvel megegyező sajátságúak, azok turáni nyelvek és a tamul ezen nyelvek egyike. És megfordítva, ha valaki a tamul nyelv sajátságait ismeri, tudja a turáni nyelvek mivoltát." (46. oldal).
"Én gróf Széchenyi Béla úrral 1878-ban ElőIndiát Bombaytól kezdve áthaladtunkban eme népek legtöbbjének nyelvtanát s kettőnek szótárát is átnézvén arra a meggyőződésre jöttem, hogy ezek a nyelvek nem csak a magyar nyelv és a magyar nemzet régi történelmére nézve, hanem az összes turánságra nézve is nagyon fontosok." (52. oldal)
"minket a tamuloktól az éveknek nem százai, hanem ezrei választanak el." (54. oldal)
(2) A magyar jelkincset és előzményeit a "tudományos konszenzus" prekoncepciói és téveszméi miatt a gyakorlatban nemlétezőnek tekintik. A magyar akadémikus "tudomány" által tudatosan félrevezetett nemzetközi "szakma" a magyar jelkészletet nem ismeri és meg sem említi. A félrevezetés tudatosságára jellemző a nemrég eredmény nélkül lezajlott világfa vita.
Ezt a vitát Pócs Éva azzal indította el, hogy szerinte a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, vagy amit világfának vélnek egyesek a honfoglalás kori leleteken, azokról a világfa voltuk nem bizonyítható. Miközben százszámra vannak szójelekből összeállított világfa ábrázolások a honfoglalás kori leleteken, amelyek az elolvashatóságuk miatt kitűnően értelmezhetőek is. Az elefántcsont toronyba zárkózó "tudományos folyóiratok" és a "tudományos fórumok" nem hajlandók sem közölni, sem megtárgyalni a finnugrista alapozású téveszméket cáfoló tényeket. Ugyanakkor minden akadály nélkül megjelenhetnek a magyar identitást romboló, pl. a hun-magyar azonosságot, meg a sumér-magyar kapcsolatokat cáfoló, vagy a székely írás idegen eredetét hirdető légbőlkapott nézetek. Annak ellenére, hogy pl. a hun-magyar azonosságot vagy 50 hieroglifikus nyelvemlék igazolja. A sumér-magyar nyelvi kapcsolatok létét pedig – 500 egyező etimon alapján – Asko Parpola is elfogadta, amikor a sumért az uráli nyelvek közé sorolta.
Az évszázados finnugrista történelemhamisító aknamunkának köszönhetően a nemzetközi szakirodalom a magyar jeltörténeti adatokat rendszerint meg sem említi. Ezért fordulhat elő, hogy a "szakma" nem ismeri, vagy feltételezhetően túl késeinek tartja a jeleinket ahhoz, hogy az írás eredeztetésekor figyelembe vegye. Pedig ezek az előzmények segítenek jobb választ adni a jeltörténet kérdéseire.
(3) Az alábbi (7/a – 7/d.) ábrákon az indus világmodell rokonai láthatók. Mindegyik ősvallási ihletésű világmodell székelyazonos jeleket használ, mert a magyar hieroglif írás a több kontinensen elterjedt kőkori ősvallás jelkészlete volt.
Irodalom
Asko Parpola (2025): Az Indus forgatókönyv megfejtése (harappa.com)
Asko Parpola (2008): Is the Indus script indeed not a writing system?
Asko Parpola (2025): Javasolt ókori Indus Script Dictionary
Dario Radley (2025): 1 millió dollár díjat ajánlottak fel az 5300 éves Indus Valley forgatókönyv megfejtésére, Archaeology News online magazin
Szentkatolnai Bálint Gábor (1888): A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja
Szentkatolnai Bálint Gábor: A magyar nyelv Dél-Indiában; Szentkatolnai Bálint Gábor tamil-magyar szóegyeztető szótárát mai magyar nyelvezetre igazította és az ismertető fejezeteket írta Tharan-Trieb Marianne; Fríg, Pilisszentiván, 2008.
Varga Géza (1993): Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (1998): A székely írás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Sumér-magyar jelpárhuzamok
Varga Géza: A jeruzsálemi Szent Sír templom rovásjelei
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Comments