Az „eltűnő” háborús csevegés – Jemen bombázása Izraelért (Joe Lauria jegyzete)
- szilajcsiko
- márc. 29.
- 6 perc olvasás
Eredeti cikk:
The ‘Disappearing’ War Chat, Joe Lauria, Special to Consortium News, March 26, 2025
Schiller Mária küldeménye
Ha a háborús terveket egy biztonságos kormányzati csatornán beszélték volna meg, akkor is megmaradt volna a felvétel, de a Signal módot kínált arra, hogy eltüntesse azt, hacsak valaki kívülről nem készít képernyőfotókat – írja Joe Lauria.
Az Atlantic magazin szerkesztője, Jeffrey Goldberg arról írt cikkében, hogy Mike Waltz amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó meghívta egy Signal chatre az amerikai külügy-, védelmi és pénzügyminisztereket, az amerikai alelnököt, valamint a nemzeti hírszerzés és a CIA igazgatóit, továbbá azt, hogy Waltz legalábbis a chatben elküldött szöveges üzenetek egy részét eltüntetni rendelte.
Goldberg azt írta:
„Waltz a Signal-csoportban lévő üzenetek egy részét úgy állította be, hogy egy hét után, néhányat pedig négy hét után tűnjön el. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a tisztviselők megsértették-e a szövetségi nyilvántartási törvényt: A hivatalos cselekményekről szóló szöveges üzenetek olyan feljegyzéseknek minősülnek, amelyeket meg kell őrizni.”
Ha a jemeni háborús tervek megvitatását a legfőbb Trump nemzetbiztonsági tisztségviselők egy biztonságos kormányzati csatornán folytatták volna le, mint amilyet a Pentagon részeként működő Nemzetbiztonsági Ügynökség működtet, akkor feltehetően a törvénynek megfelelően megőrizték volna a feljegyzést.
A Signal azonban módot kínált arra, hogy eltüntesse ezt a felvételt, hacsak valaki a csevegésből nem készít róla képernyőfotókat. Goldberg március 14-én, pénteken reggel 8:05 és szombaton 17:18 között, azaz mintegy 33 órával később készített képernyőfotókat a chatről.
Goldberg azt állítja, hogy titkos információkról volt szó, amelyeket nem hozott nyilvánosságra.
„A Hegseth-üzenet a Jemen elleni közelgő csapások operatív részleteit tartalmazta, beleértve a célpontokra, az USA által bevetendő fegyverekre és a támadások sorrendjére vonatkozó információkat” – írja.
Ez ellentmond Tulsi Gabbard nemzeti hírszerzési igazgató és John Ratcliffe CIA-igazgató vallomásának, akik kedden a szenátus hírszerzési bizottsága előtt azt mondták, hogy nem volt szó semmilyen titkos információról. [A The Atlantic szerdán közzétette a Signal beszélgetés teljes átiratát, beleértve a támadás katonai részleteit is.]
Miért akart Waltz olyan platformot használni, mint a Signal, amely lehetővé teszi, hogy ez a magas szintű csevegés eltűnjön? Az egyik lehetséges válasz az, hogy ki nem volt jelen a csevegésen: Donald Trump elnök. Ha az NSA vezette volna a hívást, Trump hozzáférhetett volna a csevegés átiratához.
(A Signal-beszélgetésről hiányzott az NSA vezetője is, aki valószínűleg tiltakozott volna az ellen, hogy az NSA ne könnyítse meg a beszélgetést. Az egyes chat-résztvevők kivételével, akik képernyőfotókat is készíthettek volna, a kormány nem rendelkezik a jegyzőkönyvvel).
A Signal-csevegésről kedden feltett kérdésre Trump hitelt érdemlően azt vallotta, hogy nem tudott róla semmit.
Mivel Trump nem volt jelen, és a beszélgetésről nem készült jegyzőkönyv, a biztonsági főhivatalnokai szabadabban beszélhettek,
például J.D. Vance alelnök, aki nyíltan ellenezte Trump azon szándékát, hogy bombázza a jemeni hutikat, ami a beszélgetés témája volt. Goldberg beszámolója szerint Vance a Signalon ezt írta:
„Szerintem hibát követünk el. ... Az USA kereskedelmének 3 százaléka a Szuezen keresztül bonyolódik. Az európai kereskedelem 40 százaléka. Reális a veszélye annak, hogy a közvélemény nem érti ezt, vagy hogy miért van rá szükség. A legerősebb ok, hogy ezt tegyük, ahogy az elnök úr mondta, hogy üzenetet küldjünk”.
Goldberg ezután azt írja:
„A Vance-féle beszámoló ezután egy figyelemre méltó kijelentéssel folytatódik, tekintve, hogy az alelnök gyakorlatilag semmilyen kérdésben nem tért el nyilvánosan Trump álláspontjától. 'Nem vagyok biztos benne, hogy az elnök tisztában van azzal, hogy ez mennyire nincs összhangban az Európával kapcsolatos üzenetével most. További kockázatot jelent, hogy az olajárak mérsékelt vagy súlyos megugrását látjuk. Hajlandó vagyok támogatni a csapat konszenzusát, és megtartani magamnak ezeket az aggodalmakat. De erős érvek szólnak amellett, hogy ezt egy hónappal elhalasszuk, hogy elvégezzük az üzenetküldő munkát arról, hogy ez miért fontos, hogy lássuk, hol tart a gazdaság stb.”.
Jelenleg sokkal több a kérdés, mint a válasz ezzel az eseménnyel kapcsolatban, és lehet, hogy soha nem kapunk sok választ. Így maradnak a spekulációk.
Ha nem készült felvétel arról a nyilvánvalóan szigorúan titkos (ha nem is simán titkos) beszélgetésről, miért hívta volna meg Waltz Goldberget, hogy vegyen részt rajta? Milyen szerepet szánt Goldbergnek? Vagy Waltz részéről csak egy hatalmas baklövés volt, hogy meghívta őt?
Goldberg írta:
„Nagyon erős kétségeim voltak afelől, hogy ez a szövegcsoport valódi, mert nem tudtam elhinni, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági vezetése a Signalon kommunikálna a küszöbön álló háborús tervekről. Azt sem tudtam elhinni, hogy az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója olyan vakmerő lenne, hogy a The Atlantic főszerkesztőjét is bevonja az Egyesült Államok magas rangú tisztviselőivel – egészen az alelnökig bezárólag – folytatott ilyen megbeszélésekbe”.
Max Blumenthal washingtoni újságíró szerint Waltz volt Goldberg forrása, akit a „Beltway média egyik legjobb hozzáférési újságírójaként” jellemzett. A 2003-as öbölháborút megelőzően Dick Cheney arra használta Goldberget, hogy „kapcsolatot teremtsen az al-Kaida és Szaddám Huszein között” – mondta Blumenthal. Ez a kapcsolat nem létezett. De miután Cheney elrejtette a történetet, Goldbergnek a The New Yorkerben megjelent jelentésére hivatkozott bizonyítékként.
Keddi Atlantic-cikkében a Trump-ellenes Goldberg Waltzról ír:
„Korábban már találkoztam vele, és bár nem találtam különösebben furcsának, hogy esetleg felkeresett, kissé szokatlannak tartottam, tekintettel a Trump-kormányzat újságírókkal való vitatott viszonyára – és Trump időszakos fixa ideájára, ami kifejezetten engem illet.”
Határozottan Izrael-párti
Goldberg fiatalkorában csodálója volt a zsidó szélsőséges Meir Kahane-nak, akinek néhány követője a jelenlegi izraeli kormány tagja. Izraelben élve Goldberg belépett az Izraeli Védelmi Erőkhöz, ahol börtönőrként palesztin foglyokat felügyelt.
A Jewish Chronicle szerint:
„Brooklynban született és Long Islanden nőtt fel, a Pennsylvaniai Egyetemre járt, ahol a campus Hillel konyháján dolgozott, mielőtt Izraelbe költözött. Az első intifáda idején az Izraeli Védelmi Erőknél szolgált a Ktzi'ot börtönben börtönőrként – ezt az élményét később a 2006-ban megjelent Prisoners című könyvében dokumentálta: A Muslim & a Jew Across the Middle East Divide.”
Jemen bombázása Izraelért
A hutik elleni amerikai támadások, amelyek március 15-én kezdődtek, egyértelműen Izrael javát szolgálják, de Vance rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak gyakorlatilag nincsenek érdekeltségei Jemenben, és kevés hajója van a Vörös-tengeren. A hutik csak az Izraelbe tartó hajókat vették célba, hogy akadályozzák Izrael Gáza elleni gyilkos támadásait.
Trump figyelmeztette Iránt, hogy ők lehetnek a következők, ha továbbra is támogatják a hutikat az USA elleni ellentámadásokban a térségben. Netanjahu régi, sőt megszállott célja volt, hogy az USA háborút indítson Irán ellen.
Az izraeli hírszerzés nyilvánvalóan élénk érdeklődést mutatott volna a Signalon folytatott titkosított csevegés iránt, amelybe talán be tudott volna hatolni. De lehet, hogy nem.
„Elképzelhető, hogy Waltz azzal, hogy a Signalon keresztül koordinált egy nemzetbiztonsági vonatkozású akciót, megsértette a kémkedési törvény több rendelkezését, amely a 'nemzetvédelmi' információk kezelését szabályozza” – írta Goldberg.
Ez egy olyan személy gondolkodása, aki az állammal szövetkezik. Általában nem így gondolkodik egy olyan riporter, akinek hozzáférése van érzékeny anyagokhoz.
Végső soron csak egy ember van, aki meg tudja magyarázni, miért hívták meg Goldberget a beszélgetésre, és ez Waltz. Szerdán a The Atlantic számolt be róla:
„Waltz, aki meghívta Goldberget a Signal chatre, tegnap azt mondta, hogy vizsgálja, 'hogy a fenébe jutott be ebbe a szobába'”.
A Fox News szerdai műsorában Waltz azt mondta:
„100 százalékig meg tudom mondani, hogy nem ismerem ezt a fickót [Goldberget]. Ismerem őt a szörnyű hírnevéről, és ő tényleg az újságírók legalja söpredéke, és ismerem őt abban az értelemben, hogy utálja az elnököt, és nem írtam neki sms-t, nem volt a telefonomon, és ki fogjuk deríteni, hogyan történt ez”.
Goldberg írt neki, hogy megkérdezze, miért hívták meg. Ezt a választ kapta:
„Brian Hughes, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője két órával később válaszolt, megerősítve a Signal csoport valóságtartalmát. 'Úgy tűnik, hogy ez egy hiteles üzenetlánc, és vizsgáljuk, hogyan került egy véletlen szám a láncba' – írta Hughes. 'A szál a magas rangú tisztviselők közötti mély és átgondolt politikai koordinációt bizonyítja. A houtik hadműveletének folyamatos sikere azt bizonyítja, hogy a csapatokat vagy a nemzetbiztonságot nem fenyegette veszély.'”
Valójában az egész epizódot talán csak túlságosan felfújták. Az amerikai csapatoknak nem esett bántódása.
De 53 jemeni civilt ért kár, akiket amerikai bombák öltek meg, amelyek célja az egyetlen olyan ember megállítása volt, aki megpróbálta megállítani az izraeli népirtást a Gázai övezetben. Ez az a része a történetnek, ami valóban eltűnt.
A cikkhez Cathy Vogan járult hozzá. Joe Lauria a Consortium News főszerkesztője és a The Wall Street Journal, a Boston Globe és más újságok, köztük a Montreal Gazette, a London Daily Mail és a johannesburgi The Star korábbi ENSZ-tudósítója. A londoni Sunday Times oknyomozó riportere, a Bloomberg News pénzügyi riportere volt, szakmai munkáját pedig a The New York Times 19 éves stringereként kezdte. Két könyv szerzője: A Political Odyssey, Mike Gravel szenátorral, Daniel Ellsberg előszavával; és How I Lost By Hillary Clinton, Julian Assange előszavával.VDGy fordítása a DeepL.com segítségével
A valódi botrány az, hogy a Trump-adminisztráció vezetői milyen elképesztő cinizmussal társalognak egy másik szuverén állam bombázásáról, vagyis egy teljesen illegális, hadüzenet nélküli háborúról! Csakis azért, hogy izmozzanak és üzenetet küldjenek. Mint a maffia verőlegényei a Keresztapa c. filmben, akiket a "Don" küldött, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyenek valakinek.
Ráadásul még be is ismerik, hogy sem Jemenről, sem a hutikról, sem azok harcának okáról fogalmuk sincs az amerikai állampolgároknak (egyébként a Trump-kormány csicskásainak sem), de valahogy el kell adni az akciót az amerikai szavazóknak a jól bevált göbbelsi propagandával.
Eközben az amerikai média, mainstream vagy alternatív, többségében azon nyavalyog, hogy miért egy nyilvános csevegőplatformon vitatták meg a bombázást, és hogy miért kapott rá meghívást a Jeffrey Goldberg nevű ultracionista zugfirkász.
Ez…