AZ „ESERNYŐÜGY” (Deli Mihály szabadverses elbeszélése)

A trónterem, ami étteremként üzemelt, a vár udvarára nyílt

Az asztalok a nagy forgalom miatt már az udvar szélét is elfoglalták

De most a változékony időjárás miatt

biztonságosabb volt a teremben ülni

És valóban, a ’Medárd időszak’ jóvoltából

ezen a napon is zivatar készülődött

Egy korhű jelmezbe öltözött katona

(sisak, páncél, tegez, nyíl…)

kócos bajuszát pödörgetve járkált az asztalok körül

mintegy rendet tartva a mulatozók között

Néha maga is emelte a boros kupát

vagy dobbantott, tisztelgett, szép asszonyok előtt meghajolt

időnként leroskadt a kandalló padjára

és borvirágos orrát dörzsölgetve, teátrális horkolásba kezdett

Mindez a műsor része volt

a vár Propaganda Osztályának kulturális kínálata

(„Vissza a középkorba”)

A felszolgálónő szintén középkori viseletben sürgölődött

a konyhából át az udvaron a trónterembe és vissza

Napjában százszor és ezerszer oda-vissza

A közeledő vihar érezhetően fojtogatta a levegőt

A felhőszakadás mégis villámlásszerűen tört rá a várra

A katona éppen befejezte játékos produkcióját

és a trónterem udvarra nyíló boltívének támaszkodva

kémlelte a beborult eget

A felszolgálónő dühösen felszisszenve félrelökte az útból

és tucatnyi üres kupával a tálcáján lépett az udvarra

de egy pillanatra hátrahőkölt

mielőtt nekiiramodott volna a konyha irányába

A katona reflexszerűen hátranyúlt a tegezébe

és egy színes ernyőt előhúzva-kifeszítve

(rajta hivalkodó Coca-Cola reklámmal)

a felszolgálónő fölé tartva, szaladt vele át az udvaron

A vendégek tapsolva-fütyülve-hujjogatva

kommentálták az udvarias-vicces-anakronisztikus gesztust

Nevetésük-kuncogásuk épp annyira volt gúnyos és bántó

mint amennyire részegesen jókedvű, netán „bakalódó”

A konyhában a felszolgálónő az asztalra dobta a tálcát

(a kupák csörömpölve szétszóródtak a kövön)

és a katonára üvöltött:

„Kikérem magamnak a kísérgetést!

Nem kértem! Milyen alapon csinálod?!

Tiltakozom! Ez megalázó! A vendégek előtt!

Ez lábbal tiporja az egyenjogúságomat, szuverenitásomat!

Ennek következménye lesz!”

A katona vállat vont, mintha számított volna a reakcióra

(legalábbis nem érte váratlanul)

és a szakadó esőben, ugrálva-kerülve a tócsákat

visszasietett a trónterembe

Ott lerázva összecsukta az ernyőt, a tegezbe csúsztatta és meghajolt

a már félig-meddig nemtörődöm vendégek előtt

Az eset a várat üzemeltető cég Fegyelmi Bizottsága előtt

a hercegi hálóteremben folytatódott

Számítva az ügy kényességére (politikai felhangjaira)

a Felszolgálónő kérésére a Konyha ügyvédet biztosított a részére

és a Katona is egy jogtanácsossal jelent meg a „házi” tárgyaláson

(a Propaganda Osztály, amely a Katonát alkalmazta

gyanúsan semleges, várakozó álláspontra helyezkedett)

A Fegyelmi Bizottság vezetője, mint egy bíró, vezette a tárgyalást

(a Bizottság, megfigyelőként egy rendőrségi tisztviselőt is meghívott)

Feszült volt a hangulat, mindenki igen komolyan viselkedett

Szinte egy bírósági per előszobájának tűnt az összejövetel

A Felszolgálónő szerint a Katona lealacsonyító tette

emberi mivoltában alázta meg őt

kétségbe vonta, illetve megsemmisítette egyenrangúságát

amit így a vendégek reakciója csak fokozott

Mintha ő nőként nem lenne képes megbirkózni egy feladattal

Jóvátételt és példás büntetést követelt

Ha nincs megegyezés, fenyegetőzött, magasabb szintre emeli az ügyet

(Látva alkalmazottjuk elszántságát

ebben a Konyha is támogatónak mutatkozott)

A Katona derűsen mosolyogva adta elő védekezését

Szerinte nevetséges az egész, de ha már így alakult

elmondhatja, hogy ő csak a középkori illemkódex alapján járt el

amennyiben egy Katona lovagi kötelessége a hölgyek védelme

A Felszolgálónő ügyvédje erre azt mondta

ebben az esetben-pillanatban ő nem Katonaként szerepelt

hanem egy jelenkori, „extra maszkulin” férfiként, és így, amit tett

az védencét egyetemes méltóságában

emberi szuverenitásában sértette és gyalázta meg

A Katona erre azt válaszolta

jelmeze és gesztusai „középkoriak” voltak

ahogy a Felszolgálónő ruházata és „kellékei” is

A Felszolgálónő ügyvédje szerint a Coca-Colás ernyő ennek ellentmond

amit a vendégek gúnyos reakciója is jelzett

Ráadásul a Katona kis hangulati jelenetei éppen befejeződtek

vagyis (szerepéből kilépve) civil jelenlévőnek volt tekinthető

A Konyha és a Propaganda Osztály bátortalan kísérletet tett

az ügy békés befejezésére

de a Felszolgálónő makacs kitartása mindenkit sarokba szorított

Ha nem kap elégtételt, országos botrányt csap, mondta

Ebből!? – néztek óvatosan maguk elé a hálóteremben szorongók

De mindenki érezte ’a dolog’ mérgeződő súlyát

jogi mocsarát, zavaros (aktuál)politikai vonatkozásait

A Katona jogtanácsosa ekkor élesre váltott:

Ügyfelem már csak azért sem alázhatta meg férfiként a Felszolgálónőt

mert ügyfelem homoszexuális

(visszaigazolást várva a Katonától, kérdően rápillantott)

Biszexuális – igazította ki a Katona –, de jelen esetben nő

Jogtanácsosa bólintott:

Vagyis nem férfiként tett udvariassági gesztust

hanem mintegy kolleganőként, sőt, barátnőként

s ez lényegbevágó különbség! – dőlt hátra a jogász

Csakhogy ezt a vendégek nem tudhatták! –

csattant fel a Felszolgálónő, és folytatta:

És egyáltalán nem a „barátnőm”! Micsoda röhej!

Egyébként is, hagyjuk ezt az ócska húzást

ez egyszerűen nem igaz! Jogi csűrcsavar! Politikai manőver!

(Naná, hogy az, morgott bajusza alatt a Katona)

Méghogy nő! – csattant a Felszolgálónő hangja

Ezzel fordult a kocka

Honnan tudja, hogy nem? – így a jogtanácsos

Hirtelen csend lett, mindenki a Felszolgálónőre nézett

A Fegyelmi Bizottság vezetője azt kérdezte:

„Hölgyem… és Uram… van, vagy volt Önök között

valami személyes kapcsolat, ami befolyásolhatja tárgyalásunkat?”

Igen, volt – mondta a Katona

Volt – mondta halkabban a Felszolgálónő

Már nincs? – így a Fegyelmi Bizottság vezetője

Rég nincs – válaszolta türelmetlenül a Felszolgálónő

Mi okból szakadt meg a kapcsolatuk? – firtatta a Fegyelmi Bizottság vezetője

Más irányú érdeklődésem miatt – próbált kitérni a Felszolgálónő

Ki szakított? – szólt a kérdés

Csend

A Katona felelt: – Én

És folytatta: – Nem hiszem, hogy ez az a plénum

ahol az életünket ki kellene teregetnünk, de miért ne…?

Öntsünk tiszta vizet a pohárba

Nem, nem vagyok homoszexuális

de amikor a kapcsolatunk kezdett lazulni

részben az Ő „más irányú érdeklődése” miatt

azzal zsarolt, hogy gyereke lesz, nem hagyhatom el

Erre játékból közöltem vele, hogy én pedig buzi vagyok

Alkalmatlan a vele való együttélésre, csecsemőgondozásra, stb.

A gyerek persze hazugság volt, viszont szakítottunk

A feszültségek ebből adódhatnak…

A Felszolgálónő fészkelődött

Hatáskörünk lehetőségeit feszegetve, lassan be is fejezhetjük –

mondta halkan a Fegyelmi Bizottság vezetője

érzékeltetve, hogy a fejlemények túllépnek a Bizottság kompetenciáján –

Tehát vagy megegyeznek házon belül

vagy valódi bíróságon folytatják –

és a Felszolgálónőre nézett

aki lassan felállt:

Hát volt… volt gyerek… – szakadt ki belőle

És már sosem lesz, sosem lehet az orvosok szerint

Ezt köszönhetem neked…! – emelte meg a hangját

Kiegyenesedett

Hagyjuk is az egészet, mi a fenét nyerhetek itt?! –

sóhajtotta majdnem sírva és kiviharzott a hercegi hálóteremből

A Konyha érzelmileg egy emberként állt a Felszolgálónő mögött

Abban már megoszlottak a vélemények

hogy érdemes-e valóban perre vinni az ügyet

Bizonytalan volt a jóvátétel esélye

és a bosszúállás sem tetszett mindenkinek

Mégis a szolidaritás érzelmei domináltak

A Propaganda Osztály véleménye szintén polarizálódott

Erkölcsileg ugyan elítélték a Katonát

de az „ernyőtartás” mint bűn és büntethetőség

ráadásul kiszámíthatatlan mértékű büntetéssel sújtva

nevetségesnek tűnt, noha abszurd módon valóságosnak

A megoldás a Felszolgálónőben és a Katonában várakozott

A ’Medárd időszakában’ mindenesetre nem történt előrelépés

A Katona szerepet kapott a Városi Színházban

és elhagyta a Propaganda Osztály vári állását

A Felszolgálónőt az asztaloktól áthelyezték a konyhába

Az „esernyőügy” fejleményei itt elakadtak

a vár falain kívülre kerültek

A történetet mintha a Medárd mosta volna el

(a kanálison át a csapongó-háborgó híróceánban feloldódott)

A vár alkalmazottainak óvatos némasággal

gyakran eszükbe jutott a nevetségesen kínos szituáció

de mintegy ’ki-nem-kényszerített’ fogadalmat téve

szóba sem hozták többé

Hanem kettőzött fegyelemmel figyeltek

nehogy valami hasonlóan inkorrekt dolog velük is megtörténjen

A lovagvár üzemeltetői a téli szezonra készülődtek

Koncertek, kiállítások, ismeretterjesztő előadások mellett

a hercegség bensőséges életét bemutató

sétákat szerveztek a vár egész területén

a történelmi furcsaságokra

és intimitásokra mindig fogékony érdeklődőknek

„A halál szabad”

(a kép forrása: itt)