Az országvezetés a reálpolitikai haszonért magát a krisztusi kegyelmet áldozza fel

Király János és Varga Domokos György jegyzete

2015-ben jelent meg a Debreceni Jogi Műhelyben (XII. évfolyam, 3-4. szám) egy olyan írás, amelynek igazi jelentőségét az elmúlt hetek belpolitikai eseményei adják. A rövid tanulmány címe: A köztársasági elnöki kegyelem a büntetőjog szempontjából. A szerzője pedig egy jogász szakos hallgató, Hadházi Dávid. 

A számunkra talán legfontosabb mondata az, amely 2015-ben, tehát aktuálpolitikától mentesen szögezi le, hogy mit is jelent valakinek kegyelmet adni. 

„Nem a jó cselekedetei miatt, hanem Krisztus érdeméért, hiszen a kegyelem »a teremtményt sem természete, sem érdem alapján nem illeti meg, és jogos igénye sem lehet rá«.”  

Tehát keresztény alapállásból, indítékból nézve mindenképp aljas félremagyarázás, hogy egy elvileg keresztény köztársasági elnök döntésével a bűn mellé állt volna, s rossz üzenetet küldött a társadalomnak.

A baj inkább az, hogy nem küldött üzenetet, s nem magyarázta – nem magyaráztuk – meg a keresztény kultúrkör, a Biblia erre vonatkozó tanítását. 

De olvassunk csak bele a szóban forgó tanulmányba!

„Ha a kegyelem eredetét keressük, egy régi intézményt láthatunk, melyet az ókori Rómában már a császárok is gyakoroltak.  A magyar jogrendbe a kegyelem keresztény közvetítéssel került be, így célszerű az ott elfoglalt helyét egy rövid fejtegetés tárgyává tenni – a szoros kapcsolat miatt jobban megérthetjük a büntetőjogi kegyelem lényegét is.

A világvallások között a keresztény teológiában foglal el leginkább domináns pozíciót a kegyelem. A Biblia tanítása szerint minden ember bűnösként születik, és személyesen is számtalanszor vétkezik Isten ellen. A bűn büntetése az örök halál, vagyis a kárhozat, ezért a bűnös ember a mennyországba nem juthat be. Az Úr azonban szereti az embert, és nem akarja azt, hogy a pokolra, a gyötrelmek helyére kerüljön, ezért elküldte Fiát, Jézus Krisztust, aki minden ember bűnéért kereszthalált halt. Ez az Isten kegyelméből való megváltás. Merthogy aki hisz Jézus Krisztusban, megtérve bűneiből elfogadja Urának és Megváltójának, annak Isten megbocsátja vétkeit és ingyen kegyelméből üdvösséget ad. Nem a jó cselekedetei miatt, hanem Krisztus érdeméért, hiszen a kegyelem »a teremtményt sem természete, sem érdem alapján nem illeti meg, és jogos igénye sem lehet rá.«   

Summa summarum, a kegyelem valláserkölcsi »értelemben [nem más, mint] Istennek az üdvösség érdekében adott ingyenes ajándéka«, tehát a teológiai és a büntetőjogi kegyelem az előre meghatározott büntetés ingyenes, ki nem érdemelt elengedésében, a büntetés alóli felmentésben mutat azonosságot. 

(...)

A kegyelmezési jog »az igazságszolgáltatásba való beavatkozást jelent«, azonban az államfő egyéni kegyelmezését nem tekinthetjük igazságszolgáltatási tevékenységnek. A köztársasági elnök döntésénél figyelembe vett feltételek, körülmények nincsenek jogszabályban meghatározva. 

(...)

A kegyelem rendkívüli, »kiegészítő« jellegéből fakad, hogy tételesen nem lehet felsorolni alkalmazásának eseteit, hiszen éppen az ilyen átlagostól eltérő esetek miatt van szükség a jogintézményre. Fontos hangsúlyozni, hogy kivételes intézményről beszélünk, amelyet »szűk körben és ritkán indokolt« alkalmazni, a jogbiztonság érdekében ugyanis fontos »a bíróságok által kiszabott büntetések« végrehajtása.

Ellenben mindig lehetnek olyan körülmények, esetek, amelyeket az absztrakt jogi normákat követő bíróságok mégsem tudnak figyelembe venni – hisz »az élet sokkal változatosabb annál, hogysem merev kategóriák kalodájába lehetne bezárni« –, és az eljárás lefolytatása vagy a büntetés végrehajtása pedig méltánytalan lenne az elkövetőre nézve. Ezekre a helyzetekre nyújt megoldást az államfő kegyelmezési joga."

Nos, az a reálpolitika, amely azt gondolja, hogy a maga hatalma megóvása érdekében akár a krisztusi kegyelemben részesítést is erőnek erejével meg kell akadályozni, rossz üzenetet küld a társadalomnak. Azt üzeni, hogy minden a hatalom, minden a gépezet, és semmi az ember. Ezen az sem változtat, hogy a szigorítást a gyermekek védelme címén szorgalmazzák. A jó célt sem szentesítheti egy krisztustalanító és embertelenítő hatalmi eszköz.