nov. 17.

Bánffy Eszter a régészet nacionalista törekvéseiről (Varga Géza jegyzete)

Bánffy Eszter: Archaologie – und nationalistische Narrative? Blickwinkel aus Ungarn – Ausblick nach Europa. Interaktion ohne Grenzen, Band 2.

Most került a kezembe Bánffy Eszter (a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot 1995-ben kiásó, ám a jeleit el nem olvasó régész) fenti írása. Az alábbi szövegrészleteket találtam benne kiemelésre méltónak. Ezeket az academia.edu fordításában adom közre.

Mivel meg lettem szólítva benne, illik rá válaszolnom. Igaz ugyan, hogy semmi olyasmit nem mond, amihez közöm lenne. Inkább csak sejteni lehet, hogy a "tudományos konszenzus" évek óta intézményesen szervezett kritikaelhárító hadjáratának egyik elemével kerültem szembe. Egyes szerzők és fórumok ugyanis nem tudják megemészteni, hogy a tudomány nem abba az irányba halad, amerre a prekoncepcióik mutatnak. S mivel szakmai ellenérveik nincsenek, jelzőosztogatással és hangulatkeltéssel fejezik ki az ellenérzéseiket.

Bakay Kornél mellett említi a nevemet, ami igen megtisztelő helyezésnek számít. Talán azzal érdemeltem ki e kitüntetést, hogy a szerző által kiásott szentgyörgyvölgyi tehénszobor és más leletek olvasatát én adtam meg, amivel felkelthettem néhány pályatársa figyelmét.

A régésznő e cikkében tudományos igényű választ ígér, vagy vár el a nacionalista elhajlásokra, ezért figyelmesen olvasom tovább. Csodálkoznék ugyanis, ha az ígért tudományos igényű válasz sikerülne a szerzőnek. Mert az csak egy jobb olvasat lehetne. Elolvasásra azonban eddig sem vállalkozott. E cikkével is csak azt dokumentálja, hogy ezután sem lenne képes szakmai értékű válasz adására. A régészek (tisztelet a kivételnek) akkor sem szoktak odafigyelni a székely írással rokon szövegekre, ha azt ők ássák ki és az ő dolguk lenne a lelet leírása.

Ha már elolvasnia nem sikerült, akkor Bánffy Eszternek azt kellett volna kifejtenie, hogy ugyan miért tilos a magyar múlt s azon belül az írástörténet kutatása?

1. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (fent), hieroglifái (középen) és a hierroglifáknak megfelelő székely jelek (lent)

"Gyakrabban fordul elő azonban, hogy bizonyos adatok, leletek vagy ismeretek olyan dilettánsok kezébe kerülnek, akik hírnévre vágynak, és a tények sem tudják megakadályozni, hogy önkényes összefüggéseket teremtsenek. Jellemző rájuk, hogy lelkes buzgalommal tolják félre a szakemberek jó szándékú, óvatos figyelmeztetéseit, érveit. Az ő szemszögükből nézve igazuk van, mert ilyen erős érzelmekre van szükségük a múlt rekonstrukciójához, de nem tényekre vagy valódi összefüggések felfedezésére (Bánffy 2013). A legfontosabb kérdés ebben a kontextusban, amelyet az egyes korszakok és területek nacionalista leszármazási elméletével kapcsolatban meg kell válaszolni, az a 9 Példák itt Bakay Kornél (1990; 1993; 2002) munkái, a „megfejtő” munkái. Varga Géza (1993); figyelmen kívül hagyva a valós múltat és azt a szellemi teljesítményt, amelyből valóban táplálékot merítenek, és amelyből igazán büszkék lehettek 11. Ezekkel a jelenségekkel szemben egyetlen helyes és felelős reakciója van a történésznek és régésznek, mint egy tudós lehetséges, bár ez sokszor nem így van, véleményem szerint nincs más mód, mint türelemmel és érzelemmentesen általánosan érthető és részletes tudományos választ adni." (10. oldal)

Azt feltételezi Bánffy Eszter, mintha "nem tényekre vagy valódi összefüggések felfedezésére" törekednék. Ezt könnyű megcáfolni a Nemetz Tibor által a kérésemre végzett valószínűségszámításra való hivatkozással (az erről írt tájékoztatást éppen a Bánffy Eszter által hivatkozott 1993-as kötetemben adtam közre, 2. ábra). E beszámolóval arra a tényre (egy eddig nem nagyon tárgyalt globális jelenségre) hívtam fel a figyelmet, hogy a székely írásjelek párhuzamai igen sok írás- és jelrendszerben jelen vannak. A valószínűségszámításunk arra a valódi összefüggésre világított rá, hogy a világ írásrendszerei genetikus kapcsolatban vannak egymással. Egy kőkori ősvallási jelrendszerből alakultak ki, amely legközelebbi kapcsolatban a székely írással és a magyar hieroglif írással van. Bánffy Eszternek talán a hivatkozása ellenére nincs tudomása e tényekről és összefüggésekről, vagy azokat nem hajlandó a tudományos világ nyilvánossága előtt megemlíteni. E példából azonban kiderül, mennyit ér a véleménye. Nem mond igazat.

2. ábra. A Bánffy Eszter által említett 1993-as kötetemben adtam hírt a Nemetz Tiborral végzett valószínűségszámításunkról, megjelenése után az akadémikus tudomány négy legismertebb rovológusa vallotta be, hogy számukra tisztázatlan a székely írás eredete

A szövegben szereplő 9-es és 10-es hivatkozást a cikkben nem találom (egyetlen jegyzet sincs benne). Az irodalomjegyzékben a Bronzkori magyar írásbeliség és A székely rovásírás eredete c. köteteimet említi. Ennyiből azonban nem derül ki, hogy a szerzőnek mi a baja velük. A bánffyeszteri értelemben vett nacionalizmusnak, amit a dolgozatában ostoroz, egyrészt semmi köze az írásaimhoz, másrészt a nemzet írástörténetének feltárása és a hazaszeretet szükséges dolog.

Olvasom tovább Bánffy Eszter írását ...

Bánffy Eszter valójában nem tudományos igényű dolgozatot, hanem csak egy pamfletet írt. Elszólja magát benne, amikor kijelenti: "még fontosabb, ... hogy ne engedjünk a régészet nacionalista törekvéseinek." (11. oldal)

Bánffy Eszter tévesen véli úgy, hogy ő az, aki engedélyt adhat a rovológiai kutatásaim folytatására, vagy azt elvehetné. Azt sem gondolom, hogy az eredményeimet besorolhatja a bánffyeszteri "régészet nacionalista törekvései" címszó alá. Mintha a hazaszeretet egy vádpont lenne.

Ezt írja Bánffy Eszter:

"Kinek jutna eszébe egy rézkori sírt 'nemzeti' vagy nemzetközi politikai célokra használni? Mint látható, tévedtek, mert még az őstörténet sem kerülhette el a 'Ki volt itt korábban?' abszurd, értelmetlen, érthetetlen és ártalmas gondolatát?" (6. oldal)

Ha a régészeti leleteken lévő hieroglifikus nyelvemlékek százai szólalnak meg magyarul, akkor ‒ szakmai kritika helyett ‒ ugyan kinek jut az eszébe ezen fanyalogni ?

"Feltételezhető, hogy nem kérdőjelezhető meg a következő elv: sem az írott történeti forrásokból kiolvasható múlt rekonstrukciója, sem az anyagi kultúra értelmezésével létrejött rekonstrukció nem használható fel a jogok megerősítésére vagy a modern népek terjeszkedésének ösztönzésére, ill. etnikai csoportok. A 'történelmi jog' kategóriája hiányzik a nemzetközi jogból, mégis éppen ezt a kifejezést használják azok, akik egy adott területen 'őseikre' hivatkozva szeretnék növelni politikai és gazdasági hatalmukat. A múltra való hivatkozással történő legitimálás nemcsak a jognak és az erkölcsnek mond ellent. Módszertanilag is teljesen hibás. Azon korszakok tekintetében, amelyekből nem maradt fenn írásos emlék, a kutatók megegyeztek a többé-kevésbé hasonló régészeti leleteket és leleteket (hasonló településszerkezetek, tájhasználat, temetkezési rituálék, kerámiák és egyéb használati tárgyak) leíró technikai kategóriák alkalmazásában. egy terület lezárása. A kompromisszum már ebben a listában is látható, mivel nincs egyértelműen meghatározva, hogy milyen mértékű hasonlóságnak kell léteznie, a felsorolt összetevők közül hányat kell figyelembe venni egy kultúrán belül, és mekkora különbségek lehetnek a határok meghatározásához. Egy olyan kultúra, amely felrobbantja a kategóriát." (5. oldal)

Bánffy Eszter nem figyel arra, hogy az idézett feltételrendszere eleve csak azon kultúrákra vonatkozik, amelyekből nem maradtak fenn írásos emlékek. Elfelejti, hogy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor és a köteteimben szereplő többi lelet is írásemlék. Tehát a felsorolt vádak a saját okfejtése alapján is célt tévesztettek, amikor a köteteimet értékeli. A magyar nyelvemlékek pedig akkor is ott vannak a leleteken, ha engem a történelmi jogra való hivatkozással vádol, meg akkor is, ha nem vádol ilyesmivel. Mellesleg nem emlékszem arra, hogy ez az elhajlás valaha is megtörtént volna. Inkább az ellenkezőjére emlékszem. Megróttam ugyanis Friedrich Klárát, amiért a székely írást a Kárpát-medencei birtoklevelünknek becézte. Ám nem azért, mert a történelmi jogot nem létezőnek, vagy a rá való hivatkozást erkölcsi hibának gondolnám. Hanem azért, mert a tudományos igényű irodalomnak törekednie kell arra, hogy ne legyen politikai érdek szolgája, legyen az bármilyen nemes, vagy annak gondolt érdek.

Ezt elsősorban Bánffy Eszternek kellene ötvenszer leírnia.

"A szimbólumok jelentésének megértése a legfontosabb cél egy adott kultúra megértésében (Hodder 1982)." (8. oldal)

A szerzők szeretnek szimbólumról beszélni a pontosabb hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel), vagy írásjel helyett. A szimbólum szó használata csak a jelre vonatkozó tudás korlátozott voltát jelzi. Ettől eltekintve, ha a nyelv és az identitás azonosításáról van szó (amitől Bánffy Eszter valamilyen nem közölt ok miatt olyannyira óv bennünket), akkor Hodder igaza nehezen cáfolható.

Bánffy Eszter elmulasztotta leszállítani az ígért, vagy kívánt tudományos igényű választ. E helyett emlegette a szíriuszi származásunkat és a pilisi szívcsakrát (11. oldal), mintha ezekre érdemes lenne szót vesztegetni. Miközben a sajátkezűleg kiásott szentgyörgyvölgyi tehénszobor rovológiai leírásával most is adós marad. Sejtjük, miért: mert könnyebb alaptalan vádakat és jelzőket osztogatni, mint a hieroglifikus szövegeinket elolvasni.

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor általam adott olvasatát eközben nem vitatta, nem is módosította. Ezért aztán okom sincs arra, hogy változtassak az eddigi olvasaton. A szobrocskán a székely jelek hieroglifikus megfelelőivel írt magyar nyelvű (vagy magyarral rokon nyelvű) 7500 éves szöveg olvasható.

3. ábra. A Bánffy Eszter által említett 1998-as kötetem címlapján két magyarul elolvasható tárgy: egy anaszazi edény és egy ‒ akkor ‒ a régészek álta hunnak, vagy hun korinak minősített jelvény látható

Kőnig Adrienn hozzászólása a világhálón:

"Ez lenne a tudományos magyarázat? Ez semmi! Egy nagy nulla! Egyáltalán nem szól másról, mint a te lejáratásodról. No ahhoz kicsit korábban kell a kedves Eszternek felkelnie!"

Bánffy Eszter cikke csak az írástörténetünk után nem érdeklődő (ezért rovológiai tekintetben nem is létező) "szakma" színvonaltalanságát illusztrálja. Ám minden fanyalgásuk ellenére vannak igen korai nyelvemlékeink. Akkor is, ha a szerző és elvbarátai szekérszámra öntik a világba a neheztelésüket. Az írástörténet tényeivel szemben a Szíriuszra és a pilisi szívcsakrára való mutogatás erőtlen.

Bánffy Eszter feliratkozott arra a listára, amelyiken már ott szerepel Pócs Éva neve. Azok közé tartoznak, akik a korai magyar történelem kulturális értékeire nem kíváncsiak, vagy azokat nem létezőnek szeretnék láttatni.

Irodalom

Bánffy Eszter: Archaologie – und nationalistische Narrative? Blickwinkel aus Ungarn – Ausblick nach Europa. Interaktion ohne Grenzen, Band 2., Schleswig, 2017. (academia.edu)

Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől

Varga Géza: Hozzászólás Pócs Éva "A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében" c. dolgozatához

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.

Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest