Barabás Géza: KI AZ „IGAZI MŰVÉSZ”?

Eredeti cikk:

KI AZ „IGAZI MŰVÉSZ”?, Barabás Géza | ápr 12, 2025 | Budapesti közélet

„A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.”  (Wass Albert.)

A napokban két kevésbé ismert képzőművész,  Bánki Ákos absztrakt festő és Krnács Ágota festő petíciót indított az interneten Vészabó Noémi festő most oda ítélt Munkácsy-díja kapcsán.

„Kérelmezzük ezért az eddigi kitüntetett alkotók professzionális életművét is megkérdőjelező döntés szakmai felülvizsgálatát.”  

A 444. liberális megmondó emberei rögtön rá is csatlakoztak cikkükben: Kiborultak az „igazi művészek” a giccsfestő Munkácsy-díján címmel.

Az „igazi művész” szótárukban azt jelenti, hogy csak liberális életfelfogású, kormányellenes, azonos  agendájú, egy brancshoz tartozó társaság tagjai jogosultak díjakra, elismerésekre, sikerre, jólétre, kiváltságokra.

A rendszerváltás óta folyamatosan folyik a „kultúrharc”  az úgynevezett nemzeti irányultságú írók, költők, színészek, (képző)művészek és a liberális beállítottságú művészek (művészet) között. Az utóbbiak azt hirdetik, hogy „virágozzék minden virág”, azaz minden művészeti elgondolásnak helye van/lehet egy társadalomban, döntsön, válasszon a tisztelt közönség, mit szeretne látni, hallani, nézni. Ez lenne az elfogadható, helyes út, de a valóságban pont az ellenkezője történik,

náluk még mindig az a módi járja, hogy: „aki nincs velünk, az ellenünk.”

(Lásd a közelmúltban Muri Enikő énekesnő esetét, amikor csak egy közös fotót tett ki közösségi oldalára Orbán Viktor miniszterelnökkel, elárulva szimpátia-hovatartozását, milyen hangvételű és mennyiségű üzenetet kapott…)  Mondhatnánk, hogy a kultúra megítélésének területén ma is ott tartunk ahol 40-50 évvel ezelőtt, Aczél György elvtárs korában, aki kitalálta a 3 T elvét: „támogatás, tűrés, tiltás”. Aczél mosolyog a sírjában, amikor  látja, hogy az egykor általa felügyelt kultúra terén a „három T” (támogatás, tűrés, tiltás) milyen nagyszerűen működik a mai szellemi utódainál is, pici változtatással: támogatás, tűrés, támadás.

Azért látok egy fontos különbséget köztük: Aczél György a maga által kialakított, központosított kulturális közegben – intelligens, művelt ember lévén – legalább szerette, értette, becsülte a kultúrát, míg a mai szellemi örökösei, követői nincsenek azonos színvonalon vele…!

Úgy látom, hogy az „új liberális művészeti értékrend” is visszavezet a múltba (nincs új a nap alatt), Révai József elvtárs, egykori kultuszminiszter ötvenes évekbeli gondolatához tér vissza:

„A művészet is fegyver, a szocializmus és a béke fegyvere”!

Mai szóhasználatban valahogy így hangzana:

„A művészet is fegyver, a közgondolkodás átalakításának, a népámításnak, a néphülyítésnek a fegyvere.”

Mindezeket (át)látva, értékelve, ez az egész hisztéria a Munkácsy-díj körül érthetőbbé teszi a fejleményeket.

Bánki Ákos absztrakt festő odáig ment felsőbbrendűnek gondolt pimaszságával, hogy facebook oldalán azt írta ki:

„Szégyellje magát mindenki, akinek köze volt ahhoz, hogy ilyen 'művészettel' bárki Munkácsy-díjban részesüljön! Sajnos én, mint korábbi díjazott, szégyellem magam helyettük is!”

Én azt tapasztaltam egész életemben, hogy a legnagyobb művészek, írók, költők, tudósok a legszerényebb és legalázatosabb emberek voltak.

Bánki Ákost erről az egy mondatáról megismertem emberileg, de megnézve „műveit”, azt gondolom: nem lesz „maradandó érték” a művészet világában, sőt befektetésnek sem vásárolnám meg.

Bánki Ákos egyik alkotása

Vajon mit gondolhat saját maga nagyszerűségéről egy ilyen ember: „zseni”, kiválóság, mert megkapott egy fontos állami díjat?

Válaszként Dézsy Zoltán filmrendező írt egy hosszabb, részletes cikket, körbejárva a történteket Vészabó Noémi festő védelmében. A petíciót, valamint Dézsy Zoltán filmrendező válasz véleménycikkét olvasva mint festménygyűjtő-szakértő, szeretném a témával kapcsolatban a szakmai álláspontomat megosztani a művészeteket kedvelő közönséggel, amely értetlenül áll a petíció előtt, ami a Munkácsy-díj Bizottság lemondásához is vezetett. Ez egyébként pozitív hozadéka a történteknek.

Azt írják a petícióban, hogy:

„Az általuk és az eddig kitüntetett alkotók 98-99%-a által a Díj egy professzionális szintű szakmai elismerésnek számított, de nem lehet letagadni az elmúlt 75 év során politikai nyomásra kitüntetett 1-2%-ot sem. Viszont az idei döntésig még nem kapta meg olyan alkotó ezt a kitüntetést, mint Vészabó Noémi, aki a Díj esetében minimálisan elvárható szakmai alapokat is nélkülöző, amatőr festői életúttal rendelkezik.”

A petíció állításának igazságtartalmát több oldalról is érdemes megvizsgálnunk.

1.

Először tegyük fel az alapkérdést: KI A MŰVÉSZ?

„Az értelmező szótár szerint: legtágabb értelemben a művész, (festő, szobrász, zenész, író, színművész) olyan személy aki olyasmit hoz létre, amit szépségéért vagy érzelmi erejéért értékelnek.”

Lyka Károly: Művészet 1904 c kiadványában írta:

„Művészet mindazon tökéletességig fejlesztett képesség, bizonyos képesség tökéletesítésére irányuló törekvés, hajlam, amely felmagasztal, nemesít és az emberi érzelmeknek gyönyört szerez.”

Aquinói Szent Tamás szerint:

„Aki kézzel dolgozik, az kézműves, aki kézzel és ésszel, az mester, aki kézzel, ésszel és szívvel, az művész.”

A kedves, művészetet szerető közönség döntse el, hogy Vészabó Noémi munkáiban, alkotásaiban benne van-e az őszinteség, a szív, az emberi érzelmekre ható érzés, gyönyörűség?

Vészabó Noémi és néhány alkotása

Ezek a hatások nyilván nem csak pontosan körülhatárolt objektív tények, hanem az emberi szubjektivitásnak a részei.

2.

Tegyük fel a következő fontos kérdést: MI A SZÉP? Szerintem (is): szép az, ami érdek nélkül tetszik. A művészeti és kereskedelmi körökben különböző érdekek vannak és a vélemények is a különböző érdekek mentén születnek, tehát nem kell súlyozottan venni a képzőművészeti szakma néhány kritikus hangját más művésztárs megítélésénél. Sokkal fontosabb a művészeteket szerető közönség megítélése. Döntse el mindenki saját maga, hogy neki mi az, ami tetszik, mi az ami szép. Virágozzék minden virág…!

3.

Nem kevésbé fontos tisztáznunk a petíció megítélésében, hogy: MI A MŰVÉSZET CÉLJA?  Az, hogy örömet szerezzen az embereknek, szórakoztassa, nevelje, tanítsa az embereket. Jobbá tegye az emberi lelket és az életet. Ez bármelyik művészeti ágról elmondható, a festészetre, az irodalomra, a filmművészetre, a zenére, és sorolhatnám tovább.

4.

A Munkácsy-díj adományozása – véleményem szerint – nemcsak egy művész munkáinak a megítéléséről, elismeréséről szól, hanem az „emberi minőségről” is. Kívánatos, hogy olyan ember részesüljön magas kitüntetésben, elismerésben, díjban, aki emberileg is példakép lehet a széles közönségnek – és a most díjazott ilyen ember.

Problémám van viszont a petíciót elindító két művész erkölcsi (erkölcstelen) megnyilvánulásával. Azt írják a petíciót elindító „művésztársak”, Krnács Ágota és Bánki Ákos, hogy:

„Kérelmezzük ezért az eddigi kitüntetett alkotók professzionális életművét is megkérdőjelező döntés szakmai felülvizsgálatát.” 

Milyen művészember, művésztárs az, aki (irigységből) másik alkotótársának képes nyilvánosan kétségbe vonni tehetségét, kérdőre vonni  munkáját, megszégyeníteni?

Úgy vélem – ha már szabad a vélemény –, a petíciót beadóknak nincs sem valós erkölcsi, sem valós szakmai fölényük a díjazottal szemben, sőt hiányérzetem van az „emberi minőséget" illetően is!

Próbálnák ezt hasonlóképpen, nyilvánosan  megcsinálni valamelyik belvárosi aukciós házzal vagy galériával szemben, azt híresztelve bármelyikről is, hogy színvonaltalan, gagyi festményeket forgalmaznak, árulnak! Bizonyosan el lennének irányítva a megfelelő helyre!  Nagyon is!

Meglátásom szerint Krnács Ágota festőnő „petíciós ÍTÉSZ” kommunikációs, verbális stílusa (stílustalansága) elég távol áll atól, hogy egykor Munkácsy díjazott legyen; jobb lenne egy kis szerénységet, méltóságot is mutatnia. A művészetét pedig ítélje meg a közönség: betenné-e a lakásába valamelyik művét?

Krnács Ágota és egyik alkotása

Ugyanígy érdemes megnézni a másik „petíciós ÍTÉSZ” Bánki Ákos absztrakt festő munkáit és eldönteni a művészeteket kedvelő  nézőnek, gyűjtőnek, hogy tetszenek-e az alkotások ? Azt írják róla, hogy:

”Festészetét a formától és témától való teljes függetlenítés jellemzi, a totális absztrakcióra törekszik. Fő témája a pszichikum és a kép médiuma közötti minimális távolság megtalálása.” 

A festő egy másik méltatója így ír a művészetéről:

„Bánki nonfiguratív kifejezésmódja az indulat közvetlen – tulajdonképpen formátlan – artikulációja. A formátlanság, a túlburjánzás, a zaklatott mozdulatok átvágják a képek kereteit, hiába a festő minden próbálkozása arra nézve, hogy az indulatokat keretek közé szorítsa. Bánki képei a levegő közegében bomlanak ki, kapcsolatban vannak a tűzzel, a füsttel és a lélekkel, és mindennel, ami képlékeny, formátlan. Látványviláguk dinamikus, állandó mozgásban van, akárcsak a zene, összességében befejezetlennek hatnak, a szemünk előtt bomlanak ki, idejük így mindig a jelen.”

Ezek után tegyük fel újból a művészről és a művészetről szóló alapvető kérdéseket. Bánki Ákos alkotása Lyka Károly szavaival élve „felmagasztal, nemesít, az emberi érzelmeknek gyönyört szerez”? Szórakoztat, nevel, tanítja az embereket, jobbá teszi az emberi lelket és életet? A petíciót aláíró ÍTÉSZEK alkotásai elnyerik a széles közönség tetszését? Ki tenné be a lakásába a formától és témától független alkotást?

Persze ilyenkor jön a „magas szintű szakmai magyarázat”, a sok-sok kiállításról, díjakról, ami igazolni, pontosabban pótolni látszik magát a művészetet, az „elmaradott közönségnek”.  Lehetséges, hogy a liberális világnézetű, „szabad művészetben” nem maga az műalkotás, a művészet az igazán lényeges, hanem  a kiállítások száma, helyszíne, a díjak, az elismerések, a kitüntetések, a művészettörténészek és galériák kedvező kritikái, támogatása? Én ebben nem hiszek, de ezt majd az utókor eldönti.

Egyébként mit képzel magáról és művészetéről ez az önelégült (művész?) ember aki ilyen durván támadja a most díjazott festőnőt? Mi újat vagy különlegeset hozott a festészet világában, milyen absztrakt művekre kapott állami elismerést? Hol van a minőség, a kvalitás a munkájában?  Keresem, de nem találom.

(...)

---

A teljes cikk itt olvasható:

https://egyuttbudapestert.hu/peneszes-iteszek/