Betelgeuze (Gyimóthy Gábor verse)

Most ez a csillag  még jobban „fészkelődik, nyugtalankodik”, ezért nem árt néha rákacsintani az égen. Írtam is egy kis verset róla ‒ lényegében rímbe szedtem az, ami ebben a korábbi írásomban olvasható:

Mit csinál a Betelgeuze? – Egy kis csillagászat

Ugyanis előfordulhat, hogy tényleg megérjük a szupernóva robbanást és megcsodálhatjuk ezt a rettentően ritka égi tüneményt.

Betelgeuze

Rém szokatlan nevű csillag,

de jól ismert égi pont:

Orionnak a jobb válla

s fényével most rendet bont.

Eddig egyformán ragyogott

évmiliók óta tán

– Keopsz is így látta egykor,

egyiptomi éjszakán... –

Ám most fölrobbanni vágyik,

furcsa dolgokat csinál,

eddigi bőrében helyet

– úgy tűnik – már nem talál.

Lehet, hogy már holnap robban,

vagy még ezer évig vár...

Ezt pontosan megjósolni

lehetetlen, bármily kár.

Hatszázötven fényévnyire

tengette az életét,

amely – ha „nálunk most” robban –,

réges-régen végetért...

Mert hiszen ma azt látjuk, mi

hatszázötven éve volt;

valóságos képe tán csak

elmosódó, égi folt...

Szupernóva lesz belőle,

mit látni nagy ritkaság,

és majd talán még nappal is

jól látható fény-világ.

Jól nézd majd meg a robbanást,

a csodás káprázatot.

Utoljára négyszáz éve 

ilyet Kepler láthatott...!

Tejútunkban, szabadszemmel

– nem csalás, nem ámítás –,

csak három-négy százévenként

látható ily robbanás.

Zollikerberg, 2025 II. 19.