BÍBORKA TÖRTÉNETEI (Deli Mihály szabadverse)
BÍBORKA TÖRTÉNETEI (futtában)
Bíborkával mindig történt valami
Ha buszra szállt, az vagy defektet kapott
vagy karambolozott
Ha zsebébe nyúlt, onnan egy egér kiugrott
Ha fölsegített a lépcsőn egy öregembert
kiderült, hogy távoli rokona
Ha egész nap a kulcsát kereste
kiderült, hogy a zárban felejtette
Ha megharapta egy veszett kutya
kiderült, hogy mégsem volt veszett
de a szérumot beadó orvossal összebarátkozott…
Mindezeket hosszan, színesen adta elő
Nem lehetett otthagyni, nem lehetett beleszólni
csak álmélkodva hallgatni, mosolyogni, bosszankodni
őszinte részvétet nyilvánítani
Ha elsétált egy eszpresszó előtt
a kávé mellől utána néztek
Ráadásul időnként meg akarta menteni a hazát
Minden nap nekifogott
kiterítette szellemi térképét, elindult
de útközben mindig történt valami…
Mielőtt célba ért, jött egy lábtörés
Már kiépítette a nemzetközi kapcsolatokat
de kiderült, hogy valaki megelőzte
Nem baj, a munka nem vész el
Hívására mindenki összegyűlt, lelkesen lobogott
Bíborka mennyei teát főzött, sütött, terített
nevettek, imádkoztak, pezsegtek az ötletek
Beindult a lendkerék
És Bíborka futott tovább
Körlevél röppent:
hogyan kell metszeni, hogyan csíráztatni
hogyan dunsztolni, lekvárt főzni
kire szavazni (kire nem)
kiben bízni (kiben nem)
mire kell vigyázni
No meg a legfontosabb: hogyan kell boldognak lenni
A haza már-már meg volt mentve
a túlparton lihegett
De azért senki ne bízza el magát –
küldte a mosolygós piktogramot
Tovább, tovább!
És akkor (váratlanul?) kigyulladt a ház, égett a tető
A tűzoltók eláztatták a könyvtárát
Az oltás alatt összebarátkozott velük
Füstszagú lett minden
Próbált levédetni-eladni egy füstszagú vécéillatosítót
De aztán elengedte az ötletet
(lesz még száz a talonban)
Megint egér volt a zsebében
Szerinte odamenekült a tűz elől
Fészket csinált neki a sarokban, etette
A szomszéd macskájára ez nem hatott
A folyamatos kalandok közepette
„A Finnugor nyelvrokonság kritikája” címmel
megvédte doktori disszertációját
Barátok segítségével összetákolták a tetőt
A visszaköltözésre meghívta a tűzoltócsapatot
Hősök, aranyosak, hazafiak!
Az egyik megkérte volna a kezét
de már volt felesége, három gyereke
(a barátság azért megmaradt)
A kertben tábortüzet raktak, szalonnát sütöttek
Népdalokat énekeltek, meg operett slágereket
éjfél felé a hatvanhatos táncdalfesztivál dalait
Minden rosszban van valami jó!
Bíborka egy sziget volt háborgó hazában
Nem lankadt
Bevásárolt a szomszéd öregeknek
(hosszan és kritikusan mesélt nekik az új plázáról)
Levelet írt a háromgyerekes tűzoltónak
(elküldte nekik a doktori disszertációját)
Összefoglalta a haza megmentésének alapelveit
(kiegészítéseket várt elérhető honfitársaitól)
Elhatározta, hogy elutazik Finnországba és Belső-Ázsiába
(tanulmányait megtámogatandó)
De addig is, a kert napos végében üvegházépítésbe kezdett
Körlevélben értekezett a palántázásról
A nem gyógyszerekkel magunkhoz vett vitaminok fontosságáról
A mértéktelen alkoholfogyasztás károkozásáról
Illetve a mértékletes alkoholfogyasztás
élettani/lélektani hasznosságáról
Továbbá az általános bélkarbantartási feladatokról
És lassan ötven éves lett
Nem volt ideje férjhez menni
Szórványos erotikus huncutkodásait titokban tartotta
Mások gyerekeivel nagyokat játszott
A sajátjairól valahogy lemaradt
Hatalmas, világmegváltó feladatok várták örökké
Az apróbbakkal ugyanúgy elbíbelődött
Levegőt sem kapott
Gondolta, hogy tanulságul összegyűjti
Hiszen nagyon jellemzőek, s éppen ezért fontosak!
Nyitott egy fájlt a laptopján
De sosem volt ideje leírni
Mert mindig történt valami…
Comments