Bosszankodó versek – (29) A POZSONYI CSATA ÉS EGYÉB – Gyimóthy Gábor sorozata*

Bosszankodó versek? Igen, olyan versek, amelyek bosszankodnak valami fölött, aminek nem kellene úgy lennie, ahogy van. Lehetne más is a cím: Elégedetlenkedő versek, Dohogó versek, Korholó versek, Háborgó versek, Zsörtölődő versek, vagy akár Dühöngő versek is. Én az enyhe Bosszankodót választottam a sok lehetőség közül. Nem akartam a címet tovább enyhíteni, mondjuk Méltatlankodó versekre.

Világunkban sok minden van, ami nincs rendben. Ilyenek a háborúk, vagy a túlnépesedés olyan országokban, ahol boldogan élhetnének a túlnépesedés nélkül (miért lehet tízmilió Magyarország népessége kereken száz éve változatlanul?). És minden, ami a túlnépesedéssel jár: őserdők kiirtása, a természet visszaszorítása, a tengerek bepiszkítása, a földlégkör túlmelegedése, stb. Ilyen komoly „rendetlenségekre” is kitérnek ezek a versek.  Ám többnyire olyasmiket hánytorgatnak, amelyek kevésbé komoly bajok, de mégis messze vannak attól, hogy apróságok lennének. Vagy ha mégis apróságok, akkor talán könnyen lehetne rajtuk változtatni. És persze olyan bosszankodások is előfordulnak, ami nem emberek által okozott hibára irányul, hanem például egyszerűen rossz időjárásra, amin ugyan kár bosszankodni, de mégis van, aki káromkodik miatta, belőlem meg kicsusszant egy-egy bosszankodó vers.

Hogy még sikeresebben vegyem el a kedves Olvasó kedvét attól, hogy egyáltalán hozzányúljon ezekhez a versekhez, be kell vallanom, hogy előfordul közöttük néhány, amely a mai politika fölött bosszankodik.

Mindennek ellenére bátorkodom jó szórakozást kívánni! (Zollikerberg, 2023 XII. 5.)

A Pozsonyi Csata és egyéb

Kilencszázhét régen volt már,

de nem elég régen.

Európának még mindig fáj

az akkori szégyen.

Az első háború végén

nyílt rá nagy alkalom,

hogy lecsapjon az országra

a sok birodalom.

A magyar hont nem akarták

ők kicsit büntetni,

úgy gondolták, egy húzással

meg lehet szűntetni!

(Pedig hát, ki bűnről beszél,

gondoljon csak bele,

háborúba mentünk volna,

ha nem löknek bele?!)

Jött a Trianon-ítélet

– kétséged ne légyen –

Európára azóta sem

hullott nagyobb szégyen.

Oly országok hozták, melyek

– mit mindenki látott –

nagyjából már kirabolták

az egész világot!

Az ítélet egy országot

teljesen széttépett,

csakhogy megtörni képtelen

volt a magyar népet!

Más ország, szerintem rögtön

kimúlt volna tőle,

ám a csonk is tovább élt, sőt,

csoda lett belőle!

Európa – bár öngyilkosan –

újra reánk támad.

Felőle sok átok és gáncs

szakadatlan árad!

Ejnye, ejnye, Európácska!

Nincs eleged ebből?

Mi menthetnénk meg, nem látod?

Vérzel ezer sebből...!

Amerika irányít (mely

veled sosem bírna),

aztán, ha még gyengébb leszel,

szépen lenyel Kína...

Zollikerberg, 2022 V. 17.

---

*A helyesírás különcségei a szerző elveit követi. A 45 versből álló sorozat egy-egy darabját szerdánként és szombatonként közöljük. (a Szerk.)