Bosszankodó versek – (41) A BOR ÉS A SZŐLŐ – Gyimóthy Gábor sorozata*

Bosszankodó versek? Igen, olyan versek, amelyek bosszankodnak valami fölött, aminek nem kellene úgy lennie, ahogy van. Lehetne más is a cím: Elégedetlenkedő versek, Dohogó versek, Korholó versek, Háborgó versek, Zsörtölődő versek, vagy akár Dühöngő versek is. Én az enyhe Bosszankodót választottam a sok lehetőség közül. Nem akartam a címet tovább enyhíteni, mondjuk Méltatlankodó versekre.

Világunkban sok minden van, ami nincs rendben. Ilyenek a háborúk, vagy a túlnépesedés olyan országokban, ahol boldogan élhetnének a túlnépesedés nélkül (miért lehet tízmilió Magyarország népessége kereken száz éve változatlanul?). És minden, ami a túlnépesedéssel jár: őserdők kiirtása, a természet visszaszorítása, a tengerek bepiszkítása, a földlégkör túlmelegedése, stb. Ilyen komoly „rendetlenségekre” is kitérnek ezek a versek.  Ám többnyire olyasmiket hánytorgatnak, amelyek kevésbé komoly bajok, de mégis messze vannak attól, hogy apróságok lennének. Vagy ha mégis apróságok, akkor talán könnyen lehetne rajtuk változtatni. És persze olyan bosszankodások is előfordulnak, ami nem emberek által okozott hibára irányul, hanem például egyszerűen rossz időjárásra, amin ugyan kár bosszankodni, de mégis van, aki káromkodik miatta, belőlem meg kicsusszant egy-egy bosszankodó vers.

Hogy még sikeresebben vegyem el a kedves Olvasó kedvét attól, hogy egyáltalán hozzányúljon ezekhez a versekhez, be kell vallanom, hogy előfordul közöttük néhány, amely a mai politika fölött bosszankodik.

Mindennek ellenére bátorkodom jó szórakozást kívánni! (Zollikerberg, 2023 XII. 5.)

A bor és a szőlő

Mérhetetlen disznóságra

hívom föl a figyelmet,

bár tudom, hogy sok disznóság

van Földünkön emellett.

Az a cirkusz, mely manapság

a borok körül forog,

émelyítő és attól a

nem borivó undorog.

Mert hát borból minden fajta

és mindenütt kapható,

a szőlő, amelyből készül

mégcsak nem is látható.

Nem bántom a borivókat,

legyen meg az örömük,

(habár egészségtelenek

a szesztartalmú nedűk).

Gyümölccsel tele az üzlet

– igaz majd’ mind éretlen –

de borszőlő sehol sincsen,

nincsen olyan véletlen!

Csemegeszőlő van, igaz

négy-öt féle, aztán kész!

Ámde, ha borszőlőt akarsz,

akkor azért hová mész?

Nekem a bor csak romlott must,

és a szőlők zamata

sokkal jobb romlatlanul mint

a világ legjobb bora!

Különböző szőlőfajták

íze – tudjuk – más és más.

Miért csak a borivóknak

van fönntartva e varázs?

Újzéland és Délafrika,

akár Délamerika

néha az itt árult gyümölcs

nagyon távoli hona.

A borszőlő miért tabu,

miért elérhetetlen?

Hisz hazai tájon terem,

miért megvehetetlen?!?

A szőlő szent gyümölcs, amely

a gyümölcsök királya.

Más is élvezné és nem csak

az én fogam fáj rája!

A városi ember sajnos

e téren csak sanyarog:

borszőlőből csakis bor lesz,

piacra se kanyarog...!

A csemegeszőlő pedig,

mint más gyümölcs, éretlen.

Érettet városi ember

nem kap már ez életben...

Zollikerberg, 2023 IV. 30.

---

*A helyesírás különcségei a szerző elveit követi. A 45 versből álló sorozat egy-egy darabját szerdánként és szombatonként közöljük. (a Szerk.)