Botz Domonkos: Levél Alanyából

Levél Alanyából XVI. (77)

Csak otthont cseréltem, s nem hazát, a gyökerek ma is ott vannak, a messzi rögös földben, odaát. Ott vannak, hol eper- és akácfák szegélyezik az út mindkét oldalát, hol estelvén harang kondul a vérágas ég alatt, szárnyas kapu nyílik, tehénbőgés hallik, és ismerős íz egy bicskára szúrt falat. Időnként vissza-visszatérek, végigjárom Óbudát, elücsörgök a Dunaparton, beszívom a város illatát. De most még itt vagyok, hol nincs pártoskodás, acsarkodás, csak a végtelen nyugalom, önzetlen szeretet és béke. Szerény ajándék ez, mivel megleptem magam, a kiporciózott időre, mi még hátra van.