Nógrády Mihály: A sumér-magyar nyelvi kapcsolatról IV (A Gudea-szövegek kielemzésének végeredménye)
Nógrády Mihály tanulmánya
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
(Sumér szövegfejtés – V. oszlop, 20. kocka)
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Nógrády Mihály (Ottawa)
A sumér-magyar nyelvi kapcsolatról IV
(A három Gudea szöveg kielemzésének végeredménye)
E dolgozatunkban összegezni fogjuk eddigi kutatásunk eredményét. Célunk a sumér nyelv összehasonlítása volt a mai magyar nyelvvel. Erre legalkalmasabbnak találtuk Anton P. Deimel kézíratában a 82. oldalon kezdődő Übung 20. Deutung des Traumes Gudeas (Gud. Cyl. A 5,11-6,13) fejezetet. Választásunk oka a szöveg idejének és helyének azonossága volt. Egy helyen készültek, ugyanabban az időben, a sumérok Lagaš nevű városában.
Abban az időben Lagaš önálló városállam volt, de uralma kiterjedt számos környező más városra is. A sumér városok kereskedelmi kapcsolatot tartottak nagy távolságra levő népekkel, úgymint a Földközi-tenger partvidéke, Kis-Ázsia és Irán. Körülbelül a keresztény időszámítás előtti harmadik évezredben a sumérok fokozatosan veszítették fennhatóságukat a környező vidékekről beáramló szemita népekkel szemben, akik végül átvették a hatalmat.
Az itt közölt kép Gudea uralkodó gránithoz hasonló diorite szobrát ábrázolja a Harris Brisbane Dick Fund 1959-ben tartott kiállításából a New Yorki Metropolitan Museum of Art épületében. Szerintük a szobor a keresztény időszámítás előtt kb. 2150-ben készült. Ennyit a szoborról és Gudea kormányzóról, aki írásba foglalta és megőrizte vizsgálatunk tárgyát.
Kutatásunk célja olyan szavak jelenlétének kimutatása volt a sumér szövegben, amelyek azonosak velük, vagy közel állnak jelenlegi magyar szavakhoz, úgy hangértékben, mint jelentésben. E szavak egymás mellé állítása kimutatja a nyelvi rokonságot, amit nehéz lenne cáfolni. Ez a módszer elégséges bizonyíték, nincs olyan szakavatott nyelvész, aki kétségbe tudná vonni érvényességét. Azonban ez a hasonlítási sorozat csak bevezetője egy későbbi alapos vizsgálatnak, ami remélhetőleg meg fog történni.
Előző, ide vonatkozó, dolgozatom megtalálható a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület által kiadott Alapvetés. Tanulmányok a magyar eredetről és következményeiről. Oktatási segédkönyv II. címen megjelentetett kiadvány, az Acta Historica Hungarica Turiciensia XXXI. évf. 5. szám világhálózati honlapján a következő tanulmány: „Nógrády Mihály (Ottawa): Isten szavunk eredete” fejezeteként A sumér-magyar nyelvi kapcsolatról fejezetcím alatt
(http://epa.oszk.hu/01400/01445/00019/pdf pp. p86-992.)
Valamint az első szövegrész így jelent meg:
Azonban, mielőtt elkezdjük eddigi munkánk összegezését, illőnek tartjuk a mezopotámiai agyagtáblák történetének ismertetését. Az események egyik kiemelkedő részét David Damrosch The Burried Book c. könyvéből tallózzuk (9-15 oldal), aki E. A. Wallis Budge The Rise and Progress of Assyriology c. könyvére is hivatkozik (152-153 oldal).
„Több mint kétezer év után a Gilgames Hősköltemény ismét felbukkant egy forgalmas novemberi napon 1872-ben. A tizenkét töredékből álló agyagtábla részei a többszázezer más töredék között rejtőztek, melyeket Henry Layard és Hormuzd Rassam küldött Ninivéből Londonba negyed évszázaddal azelőtt. A hősköltemény darabjai évekig feküdtek dobozokban és 31 fiókokban a British Museum más gyüjteményeivel együtt. A szakemberek lassan végezték az agyagtáblák összeillesztését, ékjegyeinek átírását és megfejtését amikor egy kisegítő kurátor, George Smith kezébe került egy megdöbbentő részlet. George Smith szerint az ékírásos szöveg nagy viharról, hajó megakadásról egy hegytetőn és egy madár kirepítéséről szólt szárazföld keresése végett. De ez csak egy része volt a szövegnek, a többi el volt takarva mészhez hasonló, kemény lerakódással.
A British Museum alkalmazott egy volt dohányárust mint szakavatott részidős restaurátort, aki csak akkor dolgozott, amikor a múzeum nyitva tartott. Máskor Robert Ready máshol dolgozott mellékjövedelemért. Ő volt az egyetlen, aki megfelelő módon tudta összeállítani és restaurálni a töredékeket. De amikor Smith rátalált a bibliai önvíz töténetre, Ready távol volt üzleti úton. Amikor végre visszatért és olvashatóvá tette az eltakart részt, Smith felkiáltott – én vagyok az első ember, aki ezt olvassa, több mint kétezer év elteltével. Ezután felugrott, izgatottan szaladozott a teremben és elkezdte ledobálni magáról a ruhát. Azonban ez a kijelentés tulzásnak tűnik Damrosch szerint, valószínű nem lehetett más, mint nyakkendőjének levetése és inggallérjának kigombolása.
George Smith 1840-ben született, London magas munkanélküliségéről nevezetes Chelsea kerületében. Nem volt iskolázott egyén, nyolc év általános iskola elvégzése után, tizennégy éves korában abbahagyta a tanulást. Nem azért, mert nem akart tanulni, hanem alacsony társadalmi helyzete miatt magasabb iskolázottság elérhetetlen volt számára. Apja beadta a Bradbury and Evans nyomdába inasnak, ahol megtanult bankjegyeket vésni. Ott hozzászokott a türelmes munkához, amely éles megfigyelő képességet és kézügyességet fejlesztett ki benne. Szabad idejében Smith sűrűn látogatta a British Museumot, érdeklődésének központja a Biblia eredetének helye, a Közép-kelet volt. Önképzés útján tudása felemelkedett arra a szintre, ami megfelelt a múzum követelményeinek és felvették kisegítőnek. Wallis Budge szerint a nyomda tulajdonosai nagy hibának tartották, hogy a húsz éves Smith elment a British Museumnak dolgozni. Azonban Smith teljes erővel belevetette magát az asszirológiába, a régi Mezopotámia tanulmányozásába. Abban az időben az ásatások Irakban Ninive és más közeli Asszír városok feltárására szorítkoztak. Az asszirológia akkor új nyelvészeti szak volt, az ékjegyek felismerése nemrégen fejeződött be. Kevés nyelvész foglalkozott vele, kevés pénz állt rendelkezésre, de eredményeik messze túlhaladták a rendelkezésre álló anyagiakat.”
(Jelen írás szerzőjének fordítása.)
Ezzel abbahagyjuk David Damrosch könyvének ismertetését, annyit azonban hozzáteszünk, hogy George Smith, önképzésen keresztül belekerült abba az elit csoportba, amely megalapozta az asszirológiát, amiből később kifejlődött a sumérológia.
(...)
Comments