Csak, mert olyan jó játék a találós vers... – Gyimóthy Gábor nyelvi rejtvényei

Rátki Zoltán, aki magát túlzott szerénykedésből udvari bolondnak nevezi, igaz, olyannak, aki „Őfelsége, a Magyar Nyelv” udvarában teljesít szolgálatot, és aki valószínűleg ugyanolyan szerelmese az anyanyelvünknek, mint jómagam, átkutatta – ha jól emlékszem – 25 nyelv szókincsét kéthangú szavak után. Az volt az elgondolása, hogy a nyelvek őskorában rövidek voltak (lehettek) a szavak, például egy-, két-, vagy három-hangból állók, és minél több ilyet találni egy szókincsben, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy nyelv „ősi”, azaz hogy a leginkább megőrizte ősi szókincsét.

Na igen, ezeket a fogalmakat tisztázni kell, mert nem egyértelműek. Zürichben, az ETH-n (megfelel a magyar Műegyetemnek) működik egy magyar mérnökkör, amely havonta rendez előadásokat, egyáltalán nem csak műszaki tárgykörben. Az egyik előadás a magyar nyelv „finnugoriságáról” szólt. Ennek talán már húsz éve, de tizenöt biztosan. Akkor még ezen a téren szűzies tudatlanságomat élveztem, tehát nem megrögzött meggyőződéssel mentem oda – mint sokan –, ugyanis azzal, hogy a finnugor rokonság eleve nagy marhaság, mert a magyar nyelv, mint a nép is, egyenes vonalon szkíta-hun-avar leszármazott (akkor az etruszkok – ha jól emlékszem – még nem is voltak benne a pakliban). Itt nem akarom magamat beleártani ebbe a vitába, mert, mint nem nyelvésznek, jogom sem lenne hozzá. Az előadást Dr. Csúcs Sándor tartotta (ám erre most nem mernék megesküdni, de, mintha ez a név ragadt volna meg bennem).

Az előadó szerette volna bemutatni, hogy mennyire egyértelmű és kizárólagos a finnugor rokonság. De – miközben hangsúlyozom, hogy semlegesen, „véleménytelenül” mentem az előadásra – az egész érvelés, úgy tűnt, mintha éppen azt szerette volna érzékeltetni, hogy semmi közünk nincs a finnugorokhoz, vagy ha mégis, akkor az a „köz” rendkívül csekélyke. Így aztán már nem véleménytelenül mentem haza, de az magánvélemény volt. Viszont a finnugrászok valószínűleg nem tették volna az ablakba a véleményemet...

Ám, nem is erről akarok írni. Sajnos az előadó terem csak korlátolt ideig foglalható le, tehát az előadás utáni idő rendszerint nem elég hosszú vitaestekre. Ez akkor is így volt, de azért egy-két vélemény elhangzott. Például valaki megemlítette, hogy a magyar az európai nyelvek között a „legősibb”, mert míg az angol, német, francia 6-700 évvel ezelőtt alig járt gyerekcipőben, addig nekünk (bezzeg, bezzeg) ott van a 800 éves Halotti beszédünk, amit ma is mindenki (szinte) szórul-szóra megért. Erre az előadónk azt mondta, hogy nincs „legősibb” nyelv, miután minden ma beszélt nyelvnek, éppen úgy, mint a magyarnak, létezett őse, különben nem lenne itt. Tehát minden nyelv egyformán ősi!

Hogy is van ez? Hazafelé menet elgondolkoztam ezen, mert mondom, vitára nem volt idő. Állítólag 400 milió éve már úszkáltak a tengerben olyan cápák, mint amilyeneket a ma élő, sokféle cápafaj között is találni, vagyis olyanok, amelyek 400 milió éven át megőrizték nagyon ősi formájukat. Ugyanakkor ma delfínek is úszkálnak a tengerben. Csakhogy, 25 milió évvel ezelőtt a delfínek (és a többi bálnaféle) ősei még négylábú, szárazföldi ragadozók voltak. Lehet-e akkor azt mondani, hogy a cápák és delfínek egyformán ősiek, hiszen mindegyik ma élő lénynek őse is kellett legyen? Lehet, de az marhaság! Vagy akkor – a helyzet hasonlóságát kihasználva – azt is mondhatjuk (egészen nyugodtan), hogy a mai vízben a magyar nyelv cápája együtt úszkál az európai nyelvek delfínjeivel...

Rátki Zoltán (az udvari bolond) a kínain kívül a magyarban találta a „messze legtöbb” kéthangú szót. A kínaiban csak azért talált többet, mert ott egyes szavakat különböző hangmagasságban mondanak ki, aminek következtében ugyanaz a kéthangú szó két különböző dolgot jelenthet, és ez sok szónál is előfordul. Sajnos a számokat nem tudom (pedig Rátki Zoli biztos megírta nekem valamikor). Szerintem az elmélete, mely szerint egy szókincs ősiségére a benne rejlő rövid szavak mennyisége utal, nagyon észszerűen hangzik. Valószínűleg teljesen igaza van!

Előkotortam néhány találós verset, amelyeknek megfejtő szavai két vagy három hangból állnak. Jó játék! Érdemes gyerekeknek és felnőtteknek is fölolvasni, úgyszólván vizsgáztatni őket. Amikor a versek frissek voltak, azt tapasztaltam, hogy a 10-12 éves gyerekek sokkal gyorsabban vágták rá a megfejtéseket, mint a felnőttek.

Zollikerberg, 2024 V. 21.

Találós vers

E kis versben az a lényeg, mondhatnám, hogy az a _ _ ,

Találd ki a sorok végét, fejed ettől bárhogy _ _ !

Az efajta rejtvényektől talán sosem fáj a  _ _,

Hiszen játék s szórakoztat, kedved sorról sorra _ _ .

Gyerekeknek anyukája sosem lehet más, csak _ _,

És ha vásznat készít gépen, akkor nem köt, hanem  _ _ _.

Ezzel szemben mindig férfi, lányod férje, ő a  _ _;

S amit szívrepesve várunk, hát az bizony jó, ha  _ _!

Ha az izzó vasat nézed, arcodba csaphat a  _ _,

És ha ősszel szőlőt metszel, nem marad más, csak a  _ _!

Üres belül, vizet vezet – bármiből van – neve:  _ _ _,

S ami a malomban őröl, mi lenne más, ha nem  _ _?

Ha a szoknyád lehull rólad, akkor nem szűk, hanem _ _ ,

És a vadász – magaslesről – nem csak céloz, hanem _ _ !

Klagenfurt, 1980 V. 30.

Találd ki a sorok végét!

Ha a cipész szíjat döf át, szerszámának neve _ _ .

És száz négyzetméter együtt – sok más nyelven is egy  _ _.

Cukrot, tejet veszel boltban: amit fizetsz, az az  _ _.

Hömpölyögve gátat tör és házakat dönt le az  _ _.

Ha a folyó tovább árad, egyre nagyobb lesz a  _ _ _.

Ne lépj bele az iszapba, cipődre ragad a  _ _ _!

Napraforgót a magasba mi tartja, ha nem a _ _ _ _ ?

Régen letűnt idők ura és zsarnoka volt a  _ _ _.

Dombra épült, hegyre épült erőídítmény: ez a  _ _ _.

Tavasszal a legtöbb ember a jó meleg napra  _ _ _.

Mindeközben, nézd az órát: ketyeg, s folyton-folyvást  _ _ _.

Ahol órákat csinálnak, az az épület a  _ _ _ _.

Lám a versnek kész a fele, fejtörést okozva  _ _ _;

Ha idáig eljutottunk, meg is fejtjük ezt ma  _ _ _!

Angol szó és rudat jelent, később söntés lett a _ _ _.

A nyomásnak mértéke és nemzetközi szó a _ _ _.

Pisztolynyélbe tolható és tölténytartó tok a  _ _ _;

És ha jön a teherautó, a kapuőr kaput _ _ _.

Ezzel szemben az iskola, nyár elején kaput  _ _ _.

Ajtón, kapun, amit kulccsal működtetünk, az a  _ _ _.

Kisfiúcska, kisleányka, ketten együtt szép kis  _ _ _,

Lubickolnak kint a tóban, hogyha jó meleg a  _ _ _ _ .

Milyen fa a jegenye? Biz az nem nyír, hanem  _ _ _ _ !

Itt a találósvers vége s szól a varjú:  _ _ _ , _ _ _ , _ _ _  …

Klagenfurt, 1980 V. 31.

Minden sorvég vár egy szóra

A cs, a gy, az ny és az sz természetesen egy hangnak számítanak.

Szögletes, keretbefoglalt és falon lóg, ez a  _ _ _.

Egy országnak lakosságát úgy is mondhatjuk, hogy  _ _ _.

Kézzel, vagy motorral hajtott szerkezetnek neve  _ _ _.

Ki a haját kiszaggatja, hát az bizony hajat  _ _ _.

Földreszállt veréb csak ugrál, varjú ezzel szemben,  _ _ _ _.

Ha futáskor oldalad szúr, ami fáj, talán a  _ _ _.

Méhviaszból van és néha mézben kapható a  _ _ _.

Régen madár ragadt bele, mert rácsalták, ez is  _ _ _.

Tetszik neked ez a váza? Akkor úgy találod,  _ _ _ _ ,

S ha nem töröd össze, akkor tovább tetszhet s marad _ _ !

A fogkrém a fogkeféden nem folyadék, hanem  _ _ _.

Babot, lencsét csapkodsz vele: nem csak -hadaró, de _ _ _ _ .       

Zürich, 1981 I. 30.