Czigány Edit: Nemezis, avagy az „édes bosszú”

A nemezis görög szó, jelentése: bosszúálló sors, végzet. A lényege az, hogy aki ártott másoknak, az maga is kénytelen legyen elszenvedni valamilyen hátrányt. Hasznos, mert veszteségessé teszi a közösségi normák megsértését.

A bosszú nemcsak az emberi fajra jellemző, a halak, a madarak és a főemlősök esetében is megfigyelhető.

És nemcsak a közösség, hanem az egyén számára is fontos eszköz.

Ha valakit sérelem ért és bosszút áll az elkövetőn, akkor csökkenti annak valószínűségét, hogy az illető újra megpróbáljon kárt okozni, sőt, a külső szemlélők felé is üzenet: nem érdemes kikezdeni vele!

Ha valaki nem áll bosszút, azt üzeni, hogy vele meg lehet tenni mindent.

Az emberek sokkal hajlamosabbak a bosszúállásra, ha a sérelem mások szeme láttára történt; ez jelzi, hogy a bosszú részben a külvilágnak is szól.

Mindennek a kis közösségekben volt szerepe régen, amikor a túlélés múlhatott az egymás ellen elkövetett méltánytalanságokon.

A bosszúállás jó érzést kelt – kár is volna tagadni.

Sikeres filmek, könyvek tömegei keltenek elégedettséget a nézőkben, olvasókban.

Egy pénzes játékban még akkor is pozitív élményt jelentett, ha a büntetést kiszabó játékos is veszített a büntetéssel. Vagyis a megfigyelt agyi jutalomközpont akkor is aktiválódott, ha a játékos pénzt vesztett a büntetéssel.

Az agyban működő terület ugyanaz volt, mint ami a kellemes ingerek, finom ízek stb. észlelésekor aktiválódott.

Vagyis a közkeletű fordulat, miszerint a bosszú édes, összhangban van az idegélettani megfigyelésekkel. Kutatások sora erősítette meg mindezt.

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a bosszúállás remek dolog.

De ez nem így van.

A bennünk lévő agressziót le lehet csapolni, elkezdhetjük püfölni a boksz-zsákot, falhoz vághatunk pár tányért, kieresztethetjük a gőzt, és megszabadulhatunk a feszültségtől.

A pszichológiában „katarzis-elméletnek” nevezett elméletet a kutatások nem igazolták.

Ha agresszíven viselkedünk, újból így fogunk tenni, vagyis felvesszük a viselkedési repertoárunkba.

A bosszú által nyújtott örömérzés csupán pillanatnyi hatás, hosszú távon az ellenkezője érvényesül.

Aki bosszút áll, sokkal többet gondol a sérelemre és az elkövetőre, mint aki nem foglalkozott ezzel.

A kutatások összefüggést találtak a bosszúvágy és a szadisztikus hajlam között.

Tipikus bosszúálló személyiség a narcisztikus személyiség is.

Aki kiválónak tartja magát, akinek mindenhez joga van, empátiás készsége gyenge, bár öntudata mélyén szégyen, hiányérzet, bizonytalanság rejlik.

Ne hagyjuk a bosszúvágyat elhatalmasodni, hangulatjavításra használni.

Mert ugyan a bosszú ősi emberi vonás, de a megbocsátás is az.

(Magánvélemény: Na, ezt kétlem! Apró késést, elfelejtést szóvá sem teszek, komoly csalást, árulást viszont nem bocsátok meg. Nem vitatkozom, levegőnek nézem az elkövetőt.)