Czigány Edit: Pókjogállam

Várom a készülő esőt.

Lesem azt az égtáj-sarkot, ahonnan leggyakrabban szokott jönni.

Mint pók lesi a prédát a tornác oszlopai közt kihúzott hálójában.

Mozdulatlanul ül mandala szépségű op-art hálója közepén.

Együtt rezeg a hálóval a szélben.

Tudja, hogy szél, különben nem lenne ilyen nyugodt.

Elégettem a kertben a gazt, maradék füst száll.

Tudja, hogy füst, de azt is, hogy nem az ő tanyája ég, különben nem lenne ilyen nyugodt.

Járkálok a pókháló alatt, a macskáim is sétálnak alatta.

Nem zavarja. Tudja, hogy ez nem veszély.

Most muslica akad a hálóba. Villanásnyi idő alatt ott terem mellette, körbe kötözi póknyál fonalával.

Nem eszi meg rögtön, spájzol.

Visszatér a központba, újabb áldozatra vár.

Jön is egy nagyobb falat. Egy légy. Újabb kötözési roham.

A spájzban lógnak a füstölt oldalasok.

Félóra múlva rátapad az egyik gombolyagra. Pár perc múlva egy bolhányi pötty maradt a hálóban.

Miután végzett mindegyikkel, jóllakottan visszavonul a háló egyik sarkába, az eresz alá.

Nem marad a háló közepében! Az a vadászó, stratégiai pont, minden saroktól azonos távolságra. Zseniális! A saját territóriumán az ő törvényei érvényesek.