Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1021.

1021.

Ha jóakaratot gyakorolsz, neked egész évben karácsony van,

mert kitartottál az áldás értelme mellett, sugároztad a jót, és

személyválogatás nélkül, visszatükrözted a rád eső fényt,

világossá tetted, hogy jószándék vezérel, elűztél magadból

minden sötét, ártó gondolatot, tényleg megváltód született.

Aki megérttette veled, hogy oda kell adnod mindenedet a

másik embernek, hogy feléd is irányuljon szeretet, nincs

más út, mint a közösen járt, kitaposott ösvény: közakarat

szabta irányát, s ha a jó cél megvan, lehet kiszélesíteni és

simára tenni, hogy mennél többen és hamarabb érhessék el.

És ekkor már érzed, visszafordulni nem lehet, nem érdemes

szembe menni a többiekkel, a szembeszéllel, csak ha mégis

módosítani kell a csak a világ óceánján elférő emberségesség

régi, de folyton megújuló hajója haladásán az érzékenyebbek

jelzései szerint, hisz te sem vagy mindentudó, látod határaid.

Azaz ha odaálltál a többiek mellé, befogtad magad az életünk

csörtető szekerébe, velük együtt húzod-tolod azt, míg az ütő

meg nem áll benned, s csak míg erős vagy, számítanak rád

testi-lelki téren, megszabhatod a mértéket, az eszközt, majd

hanyatlásod idején már ingyen utazol velük, viteted magad.

De az még messze van, ha nemrég születtél, zsenge fiatal és

hajlékony vagy, elraktározod eszedben-testedben az összes

elmerezdülést és testgyakorlatot, elmeél élesítőt és izomerő

növelőt, jótékonyan feléd árasztott világhullámokat, ahol a

valóság nehézségét megtapasztaltatja veled tanító óvatosság.

Jóakarat-bölcsőben ringattak tehát s óvtak, nehogy falba verd

fejed, búzavetés előtt a betűkét tanultad meg, s ha ez ma már

hiányozni akar a képzésedből, nem véletlen kezd tiltakozásba

a szülősereg, akiként tudod, miképp lettél ember, mert hogy

írni-olvasni valami csoda, nélküle nevét sem tudnád dolgoknak.

Aztán saját jóakaratodra van szükség képzettségedhez, mikor

már egyedül rajtad múlik, megfogadod-e a jótanácsot, követed

az évszázadok alatt kidolgozott eljárásmódot, mihez egyébként

sokkal könnyebben hozzájuthatsz, mint régen, mindenki lehet

ma csodagyerek, de ha nem vagy is az, nagy esélyt birtokolsz.

Mert az egész világ szerkezete a jóakarat szerint alakult embert

nevelő és boldogító hálózattá, nagy tömegek nagy városokban,

az eredeti népesség a kis falvakban, de mind összefogott, hogy

közülünk mindenki megkaphassa az összesség által évezredek

alatt felhalmozott, a lényegi mivoltunkat alkotó részletességet.

Mennyi egyetem plántál magas tudást a fiatalságba, s oda meg

a jól megérleltek kerülhetnek középiskolákból, akiket az elemi

ismeretekre és készségekre csupa remek ember tanított rövid kis

életük során, csodálatos és felemelő ez a rendszer, az ember meg

büszke lehet magára, hogy ennyire szétterjedt a jóakarat a Földön.

S hogyha ez mindenütt nincsen még így, mert befurakodnak oda

az emberidegen érdekek, megfoghatatlan veszélyekre hivatkozva,

tudatlanságot közvetítenek, megoldhatatlansággal riogatnak, ami

közben elveszik eszközeinket hagyományos életünktől, eredmény

nélkülivé tesznek lerombolva értékeinket, megálljt kell kiáltanunk.

Tennünk kell ellene legalább magunk körül, fejünkön belül, hogy

kitartsunk az eredendő emberi szellem istensége mellett, továbbra

is bízzunk, higgyünk segítségében, hogy ráébreszt mindenkit a jó

út győzelmének kivívása szükségességére, hogy vállaljuk az elvi,

erkölcsi küzdelmet, ráirányítva a közakaratot a valós üdvösségre.