Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1139.
1139.
A legkényelmesebb, a legbelakottabb
korszak mindig az, amelyben élünk, nehéz
mást elképzelni nekünk, ezért másoknak,
korábbiaknak, igen régieknek is,
nagyjából a jelen időket vetítjük
vissza, csodálkozva, ha aztán kiderül,
mennyire mások voltak a viszonyaik,
így aztán elkezdjük tagadni különbség
meghatározó mivoltát, egyetemes
emberségre hivatkozva, teremtményre,
kit Isten teljességbe helyezett,
s mindig volt, ami ma, mert megvolt hozzá az
eszünk, csak annyi változás történt végül,
hogy a bűnben tévelygő emberiséget
megváltás vezette új emberré lenni,
így hát istennek tetsző birodalmakban
élünk, míg az ókorban kegyetlenségük
a hasonló nagyságú képződményeknek
istennek se tetszett, de azért ott rend volt,
és lenyűgöző az az erős hatalom,
amivel a hunnak, tatárnak mondottak
rendelkeztek, nagy dinasztiáik voltak,
s már-már elfelejtjük pusztításaikat,
népszerűsítve a piramisos világ
hatékony alá és fölé rendelését,
még ha háborúval kell is betartatni,
miközben a békés egymás mellett élés
szellemi és anyagi építkezése
emelte mai szintre tudásunkat és
hasznos természetelsajátításunkat,
vívmányainkat is annak köszönhetjük,
hogyha szabadon szárnyalhatott az elme,
emberkísérletnek, közösség-tiprásnak
tekintsünk hát minden új kezdeményezést,
hogy korábbi rossz állapot igazoljon
mai, veszélyeket hozó berendezést.
Comments